Sportot űznek a politikából

A legendás brazil labdarúgó, Romário nemrég úgy döntött, csatlakozik a Brazil Szocialista Párthoz (PSB). Azt azonban még nem árulta el, hogy indul-e a párt színeiben a következő, 2010-es törvényhozói választásokon. Ami igazán érdekes ízt ad a történetnek, az a következő: derék Romário de Souza Faria barátunk nyolc évvel ezelőtt egyszer már megpróbált betörni a brazil politikai életbe, csakhogy akkor még az igencsak konzervatív Haladás Pártjához (PP), a szocialisták esküdt ellenségéhez húzta a szíve…

…vagy a pénztárcája.

Sport és politika – politika és sport. Bármennyire is szeretnénk, lehetetlen elkerülni, hogy a világ talán két legerőteljesebb érzelmeket kiváltó fogalma ne találkozzon egymással. A politika ráadásul ezerféleképpen szőheti át a sportot, kezdve egyes országok elkötelezettségétől egészen a sportolók esetleges színvallásáig. A HírExtra megkísérli a lehetetlent, s a honi, illetve nemzetközi sportvilág színe-javát vizsgálva – az egykori MIÉP-es és kisgazdás Fradi-szerepvállalásoktól kezdve öttusasztárjaink színvallásán át egészen Schmitt Pálig – megpróbálja bemutatni a sport és a politika kényes kapcsolatát – különös tekintettel az egykor sikeres hazai sportolók pártpolitikai elkötelezettségeire.

Sport és propaganda

Sport és politika – politika és sport. A két fogalom kapcsolatának taglalását akár az ókortól is kezdhetnénk – unalmas és száraz történelmi fejtegetésünktől azonban inkább megkímélnénk az olvasókat. Viszont érdemes előre ugrani egészen a történelem egy szürkébb korszakához, a huszadik század második felére terpeszkedő szocializmusig, és egy szempillantást vetni az akkoriban egyértelműen propaganda célokra használt magyar sportra. Akkoriban ugyanis még nem lehetett máshogy kikerülni a politika hálójából, csak úgy, ha a sportoló (vagy művész, tudós és így tovább) fogta magát és disszidált.

A rendszerváltás után aztán a sportemberek is szép lassan öntudatra ébredtek, s mint sok magánember, ők is elkezdtek húzni valamelyik oldal felé. Nem csoda, hogy a politikai paletta színesedésével Magyarországon is egyre több aktív, vagy egykori sportoló gondolta úgy, neki is juthat valamilyen szerep a honi politikai életben.

Akiért még verekedtek is

Napjaink egyik legmegosztóbb sportolóból lett politikus személyisége természetesen Schmitt Pál. Kétszeres olimpiai bajnok vívónk (1968-ban, Mexikóvárosban, majd négy évvel később Münchenben is aranyat szerzett a párbajtőr csapat tagjaként) 1989-től elnöke a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a keményvonalas politikába azonban csak a kétezres évek elején kóstolt bele. 2002-ben papíron függetlenként, de erős jobboldali hátszéllel szállt versenybe Budapest főpolgármesteri székéért, majd a sikertelen próbálkozás után 2003-ban egyértelmű politikai állásfoglalást téve belépett a Fideszbe.

Az, hogy mekkora vitát váltott ki Schmitt politikai szerepvállalása, talán a verekedő pólósok legendája mutatja a legjobban: a történet szerint a magyar férfi vízilabdacsapat játékosai összeverekedtek egymással, amikor megtudták, hogy Schmitt Pál lett a Fidesz alelnöke. A csetepaté persze csak akkor furcsa, ha nem tudjuk, hogy a csapat egyik fele fideszes, a másik pedig MSZP-s volt…

Öttusázó szemmel is Lehet Más a Politika

Hanzély Ákos, korábbi háromszoros világbajnok öttusázónk ellenben még csak ízlelgeti a politikai pályát, de annál eltökéltebben áll hozzá. Hanzély egy viszonylag új párt, a Lehet Más a Politika (LMP) törekvéseihez adja a nevét.

„Semmi különös nincs abban, hogy a témára fogékony emberek elkötelezzék magukat egyik vagy másik politikai párt irányába. Ha éppen sportmúlttal büszkélkedhetnek, akkor azzal – ez nem csak előny, hátrány is lehet. Egyéni szempontok dönthetnek abban, hogy valaki kihasználja-e az ismertségét, vállalja-e a szimpátiáját, esetleg elfuttatja-e a nevét egy politikai párttal kapcsolatban, vagy sem. Mindenkinek szíve-joga eldönteni” – osztotta meg a politikáról szőtt gondolatait a HírExtrával Hanzély, s hozzátette: ő bizony egy percig sem gondolkodott azon, hogy helyes-e volt sportolóként, sokak példaképeként belefolyni az aktuálpolitikába.

Ugyan nem tartozik szorosan a politikához (vagyis sajnos mégis), de meg kell említenünk egy másik kiváló egykori öttusázónkat, Sárfalvi Pétert is, aki a politikailag nem éppen középen álló Hír Televízió bemondójaként építgeti második karrierjét. A négyszeres világbajnok 2003-ban sporthíradósként kezdett a jobboldali tévénél, majd 2005-től már a híradókban is láthatjuk.
@@
Más úton

Olyan egykori sportoló is akad, aki érthető módon nem a pártpolitikában kezd neki karrierje felépítésének, hanem a sportpolitikában. Simóka Bea néhány hónapja már nem csak négyszeres világbajnok öttusázónak vallhatja magát, hanem sportszakállamtitkárnak is. A MOB-ban is komoly tisztségeket betöltő sportolónő úgy kapta meg ezt a komoly tisztséget, hogy 2005-ben sikerült megszereznie jogi szakvizsgáját. Kinevezése óta azonban sikerült kiérdemelnie a legaktívabb sportos államtitkár megtisztelő címet: a szerkesztőségünkbe érkező heti hét-nyolc, sőt néha több, az Önkormányzati Minisztérium által küldött sport témájú esemény meghívóján rendszerint ott szerepel a neve, mint az esemény résztvevője.

Akik buktak

Szabó István Pál sztorija már nem ennyire szép. A sportberkekben csak Cocaként emlegetett egykori jégkorongozó 2006 júliusáig volt a Ferencváros hokicsapatának vezetőedzője, közben pedig az FTC elnökségének tagja. Mellesleg a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) budapesti elnöke, sőt ferencvárosi polgármesterjelöltje is volt egy időben. Ma már egyik „tisztségét” sem tölti be, ellenben az alig ismert Társadalmi Igazságosság Pártjának lelkes alelnöke…

Szintén nem sikerült maradandót alkotnia egykori kiváló kalapácsvetőnknek, Gécsek Tibornak sem. Gécsek 2002-ben döntött úgy, hogy a Fidesz-MDF színeiben elindul a szombathelyi önkormányzati választásokon, azonban nem jutott mandátumhoz. Még a megmérettetés előtt beszélt motivációjáról, s a sportolók politikussá válásának akkor még talán ijesztő folyamatáról: „Négy éve, ismert sportolóként sokat gondolkodtam: megszólaljak-e a nyilvánosság előtt, elmondjam-e hová teszem le a voksomat. Úgy éreztem, hogy ez mindig óriási felelősséggel jár. A közéleti személyiségek fokozatos politikai szerepvállalása társadalmi jelenség. Először a tudományos életben tevékenykedők, majd a színészek vették a bátorságot, végül a jelenség begyűrűzött a sportba is. Ez a gyors fejlődés a felnőtté válásunk jele. Még mindig nagyon fiatalok vagyunk, de a korral járó változás már szemmel látható”.

Ebből is látszik, hogy sportolói pályafutás ide vagy oda, nem mindenkiből válik feltétlenül sikeres politikus az élsport befejezése után. Bármilyen színeket is ölt magára a pártrendezvényeken…

A magyar és külföldi sportolók politikai szerepvállalását taglaló cikksorozatunkat hamarosan folytatjuk többek között Egerszegi Krisztinával, Vitalij Klicskóval, Grosics Gyulával és Bud Spencerrel.