Sport
Czink: „Régóta vártam erre a sikerre”
„Már rég el szerettem volna jutni idáig, de így is nagyon örülök, hogy csak most sikerült” – mondta a HírExtrának Czink Melinda, „Quebec Királynője”. Interjú élete legnagyobb sikerét elérő teniszezőjével!
Nyolc éve profi, mégis csak a hétvégén, Kanadában tudta megnyerni élete első WTA-tornáját Czink Melinda. A 37 ezer dollárt kasszírozó magyar teniszező először érezhette, milyen is egy ilyen jellegű tornán beütni a meccslabdát – vajon mit érzett abban a pillanatban?
Megkönnyebbülést… Nagyon nehéz meccs volt, és abban a pillanatban nem is jutottak eszembe a következmények, hogy mit is csináltam. Csak ránéztem az edzőmre, és rettenetesen örültem, hogy egy ilyen nehéz meccset meg tudtam nyerni.
Aztán néhány nap távlatából kicsit letisztult bennem a dolog, s most még jobban örülök. Ezzel a ranglistahelyezéssel (37.) ugyanis a következő évi nagy versenyeken is lehetek kiemelt. Érzem, hogy a befektetett munka megtérül, és egyre jobban élvezem a játékot.
A torna előtt gondolt arra, hogy nyerhet?
Döntő: Czink Melinda (5.)-Safarova (cseh, 4.) 4:6, 6:3, 7:5
Idén már volt egy-két verseny, ahol éreztem, hogy bennem van az, ami a győzelemhez szükséges. Ez persze soha nem olyan volt, hogy azt éreztem volna, hogy én vagyok a favorit, s meg kellene nyernem, csak tudtam, hogy ha összejönnek a dolgok, s egy kis szerencse is közrejátszik, meg tudom csinálni.
Ezen a tornán azonban nem gondolkodtam még csak ilyeneken sem. Amikor megláttam a sorsolást, akkor az első mérkőzésre akartam nagyon odafigyelni. Nem gondoltam rá, hogy ezt a versenyt meg fogom nyerni, mindig csak mentem tovább lépésről-lépésre, mindig csak a következő meccsre figyeltem.
Az eredmény a tornagyőzelem és a 37. ranglistahely. A 38. helyen Szávay Ágnes áll…
Nagyszerű, hogy végre két magyar is az ötvenben van! Régóta nem történt ilyen…
Önök ketten némileg különböző utat tettek meg a siker felé vezető úton.
Sok hasonlóságot, vagy éppen különbséget sem tudok mondani. Ági is, én is csináljuk a dolgunkat. A tenisz borzasztóan nehéz sport, rajta is, rajtam is, mindenkin óriási a nyomás. Egyébként pedig az első ötven elég nagy, elférünk ketten, sőt hárman, vagy még többen is – annak örülnék a legjobban, ha minél többen lennénk magyarok.
Az pedig, hogy egymás mögött vagyunk jelenleg a listán, még jól is elsülhet, így tudjuk egymást motiválni és jobb eredményekre serkenteni.
Főleg, hogy nincs megállás – nem is csoda, hogy csak nehezen tudtuk elérni: ha jól tudom, az elmúlt napja utazással telt, s már a következő torna helyszínén tartózkodik.
Igen, a héten Új-Mexikóban, Albuquerque-ben szerepelek egy 75 ezer dolláros tornán, azonban itt csak párosban indulok. Szeretném a páros ranglistahelyezésemet is felhozni, mert a nagy versenyeken erre nincs esélyem.
És még ezután sem lesz vége a szezonnak.
Az idén még Pekingben és Oszakában fogok játszani, és azt hiszem, hogy utána befejezem az évet.
Hogy aztán jövőre megújult erővel kezdjen bele a következőbe, az esetleges még jobb ranglistahelyezésért. Huszonhat éves, mit gondol, meddig juthat a sportágban?
Igazából és soha nem szoktam ezen gondolkodni, mert csak értelmetlen nyomást rakna rám. Azt, hogy ide jussak, már nagyon régen szerettem volna, de csak most sikerült – most is örülök azonban neki. Úgy fogom fel, hogy az utazás, illetve maga a folyamat az igazi jutalom. Hogy hová juthatok? Nem tudom. Mindenesetre dolgozom keményen, egyre motiváltabb vagyok. Ahova megy, oda megy…