Értelmetlen számháború a szakellátásról

Immár bizonyos, hogy komoly gondok vannak a Székely Tamás egészségügyi miniszter által áprilisban bevezetett új egészségügyi finanszírozással. A „Székely-szisztéma” lényege, hogy az egészségügyi intézmények csupán a teljesítményük (vizsgálat- és ellátás mennyiségük) 70 százaléka után kapnak fix költségtérítést az OEP-től, míg az e feletti 30 százalékot úgynevezett „lebegő” pontértéken számítja a pénztár. (Attól lebegő, hogy mindenkori értéke az OEP-nek jelentett ellátásszám függvényében változik.)

A szakma már nyár végén  jelezte az egészségügyi kormányzatnak, hogy a megnövekedett ellátásszám miatt a 70 százalék feletti teljesítmény egységnyi ellenértéke annyira lecsökkent, hogy egyes kórházak súlyos hiányokat halmoztak fel. Az ellenzék persze azonnal lecsapta a magasra dobott labdát. Fideszes politikusok álltak a nyilvánosság elé, s a jelenlegi rendszert ostorozva többek között arról beszéltek, minél nagyobb a terhelés a kórházakon, annál kevesebb pénzt kapnak, ezért a mostani zavaros módi helyett egy kiszámíthatóbb, ún. bázisfinanszírozást kell állítani.

A kormány képviselői azonnal cáfolták az ellenzéki nyilatkozatokat. Kökény Mihály, az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának szocialista elnöke a HírExtrának arról beszélt, hogy az az állítás, mi szerint minél nagyobb a terhelés egy kórházon, annál kevesebb pénz üti a markát, egyáltalán nem igaz. „Csúsztatásról van szó” – jelentette ki az MSZP szakpolitikusa. Állítása szerint a kórházak a jelentett teljesítményük 70 százalékára a korábbihoz képest emelt összeget kapnak április óta. Igaz, elismerte, hogy az év első félévében többet használtak fel a kórházak abból a bizonyos 30 százalékos mozgótőkéből, mint arra a minisztériumban számítottak.

Nem csalás, számítás

A vita e hét keddjén érte el a tetőfokát. Éger István, az erősen Fidesz-közelinek tartott Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke közbotránynak nevezte, hogy a 70 százalék feletti teljesítményért a szakorvosi vizsgálat pont/forint értéke immár 0,9 fillérre zsugorodott, ami számításai szerint azt jelenti, hogy egy komplett vizsgálat ára szeptemberben „éppen elérte a 7 forintot”

A MOK elnökének nyilatkozatára az Egészségügyi Minisztérium (EÜM) három órán belül (!) sajtóközleményben reagált. A tárca légből kapottnak nevezte Éger állítását, s finoman bár, de lehazugozta az orvosi kamara elnökét: „közbotrány az, ha valaki felelős szakemberként nem mond igazat”. Az EÜM szerint a szeptemberi OEP adatok alapján egy vizsgálat átlagos értéke 828,36 forint.

Érdekes, Éger István szintén a szeptemberi OEP-adatokra hivatkozik, mikor arról kérdezzük, hogy jött ki neki ez 0,9, illetve az egy vizsgálatra vonatkoztatott 7 forintos OEP-költségtérítés. Azt mondja, az adatot az Egészségbiztosító hivatalos szeptemberi közzétételéből származtatja.

Mivel pedig egyetlen szakorvosi vizsgálat alapdíja 750 pont, ez 0,9 fillérrel szorozva azt jelenti, hogy 7 forintot és még fél fillért ér egy orvosi vizsgálat – avat be logikájába Éger. Közönséges matematikai bűvészkedésnek nevezi az egészségügyi kormányzat azon számítását, amellyel egy vizsgálat átlagos értékét 828,36 forintban állapítja meg. Közismert – mondja –, hogy a vizsgálatok 70 százalékát 1 forint 60 fillérrel fizeti az OEP. Ha ezt az 1,60-at megszorozzuk 750-el, kereken 1200 forintot kapunk – fejtegeti.

Ha a 70 százaléknyi 1200 forintot meg a 30 százaléknyi 7-et átlagoljuk, akkor valóban 830 körüli összeget kapunk. Na de kérem, ha én ellátok egy nap egy szakrendelésen száz beteget, akkor hetven beteg vizsgálatát az OEP 1200 forinttal téríti, a fennmaradó 30 után viszont gyakorlatilag semmit nem fizet – mondja.
@@
Égerutak

Megkérdeztük Égertől, mit tesznek ebben a helyzetben az intézmények. Hiszen valahogy azoknak a vizsgálatoknak a kiadásait is fedezni kell, amelyeket az intézmény – az elnök szavaival élve – „ingyen” végez. A MOK első embere szerint az szakellátók futnak a pénzük után, vagyis hitelből élnek.

Alkalmazottakat bocsátanak el, meghosszabbítják a várólistákat, kevesebb ellátására vállalkoznak stb. – sorolja a „megoldásokat” az elnök. Ha nagyon szigorúan vesszük, akkor két eset van: vagy becsődölnek, vagy pedig a költségek egy részét visszahárítják a betegekre – mondja.

Amit persze nem úgy kell elképzelni, hogy a beteg a zsebébe nyúl és fizet, hanem, hogy az ellátó egyszer csak bejelenti, hogy korlátozza a betegellátás adott napi teljesítményét, vagyis egy későbbi időponttal hazaküldi a pácienst. Ez a gyakorlat az egészségügyi intézményeknél ma már mindennapos – teszi hozzá Éger.

A HírExtra által megkérdezett kórházigazgató azonban nem erősítette meg Éger ezen állítását, mi több, erősen relativizálta a civódó felek álláspontját. Sásdi Antal, a fővárosi Péterfy Kórház orvos-igazgatója szerint Éger szélsőséges példát hozott fel a számításához. Neki akkor lenne igaza, ha a vizsgálatok ellenértékét csupán a lebegő 30 százalékkal számolnánk ki – mondja.

Jelzi ugyanakkor, hogy így is lehet akár számolni, hisz a 70-30-as finanszírozási rendet felfoghatjuk úgy is, hogy ha a szakellátó intézményben elvégeznek „X” számú vizsgálatot, akkor ennek a mennyiségnek a 70 százalékát 1,60 forintos egységáron, vagyis összesen 1200 forinttal finanszírozza az OEP, míg a fennmaradó 30-at csupán 7 forinttal vizsgálatonként.

Jó hír: nem csak a halál biztos a magyar kórházakban

A minisztérium pedig természetesen átlagolva számol, s így valóban 830 forint körüli összeget ér egy vizsgálat. A saját logikája szerint tehát mindenkinek igaza, a való életben azonban senkinek – mondja. Valójában a közbeszédben teret kapott 70-30-as arány intézményenként eltérhet. Vagyis: vannak kórházak, amelyeket jobban „ken” az OEP, mint másokat.

Ez attól függ, mennyi az adott intézmény Előre Meghatározott Alapdíjjal Fizetett Teljesítménye (EMAFT), ezt ugyanis garantáltan 1,60-al finanszírozza az OEP – magyarázza. Mivel az EMAFT-számokat még áprilisban, az új finanszírozási rendszer elején le kellett fixálni, egyes „élelmes” kórházak jó nagy ellátásszámot vállaltak be, mondván, csak az a pénz biztos, ami már ki van utalva – mondja.

Esetükben az arány akár 80-20-ra is elmozdulhat, ugyanakkor az ő többletfinanszírozásuk levét a többi, „hoppon maradt” ellátó kénytelen meginni. Sásdi doktor szerint jellemzően a kis kórházak és rendelőintézetek jártak pórul a rendszerrel. A Péterfy Kórházról szólva elmondja, hogy az intézmény év eleje óta gazdasági gondokkal küzd, a kiadási minden hónapban meghaladják a bevételeit.

Ebben a helyzetben a kórház arra kényszerül, hogy a fizetési határidőket ameddig csak lehet, kitolja. Mint mondja, a Péterfyben még nem volt arra szükség, hogy szándékos teljesítmény-visszafogás miatt bármely beteget haza kelljen küldeni, de azt elismeri, hogy egyre komolyabban merül föl ez az eshetőség.

Amikor elfogy a „lebegő”…

Úgy néz ki, fény derült tehát a napok óta „lebegő” szakvizsgálat, illetve betegellátás-finanszírozási mizériára. Ám mire pont került a politikai szempontokat sem nélkülöző vitára, az el is vesztette értelmét. Szerdán késő este Székely Tamás bejelentette: az év hátralévő részében bevezetik a fix finanszírozást a kórházaknál, valamint szakrendelőknél.

Kökény Mihály a HírExtrának elmondta, hogy ideiglenes állapotról van szó, a recesszió miatt ugyanis a vártnál sokkal kevesebb járulékbevétel érkezett az OEP-kasszába, mint remélték. Mint mondta, egy ilyen krízishelyzetben nagyon fontos, hogy a kórházak előre tudjanak tervezni a járandóságukkal. Jelezte, hogy a válság után mindenképpen vissza kell térni valamiféle teljesítményelvű finanszírozási formához. A szakpolitikus azt nem tudta megmondani, hogy ez 70-30-as lebegő szisztéma lesz-e vagy esetleg valami más.