Mindenem a „tenger”

Ha már lehetősége van rá, természetes, hogy minden ember olyan helyen vesz magának nyaralót, ahol nagyon szeret lenni: Trokán Péter hétvégi háza a Balatonfelvidék egyik legszebb északi pontján, Csopaktól alig egy macskaugrásnyira található. A bensőséges hangulatot árasztó nyaraló dombtetőre épült, a tornácos teraszról lelátni a Balaton vizére. A víz iránti szeretet, az úszásmánia és a horgász szenvedély jelentősen hozzájárult a színész azon döntéséhez, hol is szeretne magának pihenőhelyet.

A „Balatonfüggőség” nálad mikor kezdődött?

Rák jegyben születtem, azt mondják, nálunk ösztönös a víz iránti vonzalom. Tény, hogy én bizony mindent szeretek, aminek köze van a természethez: a vizet, a földet, az erdőt, a hegyet. Amikor kitör a jóidő, beköszönt a nyár – amivel idén az embert próbáló kánikula is eljött hozzánk -, engem nagyon nehéz bent tartani a négy fal között, igyekszem minimális időt tölteni fedett helyeken. A Balaton különleges helyet foglal el a szívemben, az életem része, amióta csak az eszemet tudom!

Mi a legkorábbi emléked a magyar tengerről?

Az első Nagy Találkozásra ma is tisztán emlékszem! Úgy három év körüli lehettem, amikor egy szép nyári reggelen a nagybátyám a nyakába vett, és elindult velem az északi partszakasz egyik nádasba vágott belső ösvényén. Élénken emlékszem rá, hogy amint mentünk a pallón egyre beljebb és beljebb, titokzatosan susogott körülöttünk a nádas, majd egyszer csak hirtelen elénk tárult a hatalmas víztömeg, a maga fenséges szépségében! Ettől a pillanattól fogva dátumozható a szerelmem a Balaton iránt.

Az elmúlt rendszerben gyermektáborok biztosították a kicsik boldog nyarait: te jártál ilyenekben?

Hogyne. Sajnos a leghíresebb, legvágyottabb balatoni úttörőtáborba, Zánkára soha nem jutottam el, mivel oda csak a „nagyon kommunista” szülők gyerekei mehettek, én pedig középosztálybeliként, átlagos tanulmány eredményemmel nem feleltem meg ezeknek a kritériumoknak. Viszont máshová általános iskolás kissrácként gyönyörű emlékek fűznek, így például az Alsó-Bélatelepen lévő gyermeküdülőhöz. Később pedig, már nagykamaszként igyekeztem megfordulni minél több balatoni táborhelyen.

Sok évtizede, Siófokon található a színészek üdülője: felnőttként jártál oda?

1982-től húsz teljes éven át minden áldott nyarat a Nemzeti Színház üdülőjében töltöttem a családommal – akkori feleségemmel és két kislányommal – , a vitorláskikötő szomszédságában. A gyerekeim Budapesten álltak lábra, úszni viszont a Balaton vizében tanultak meg, és nem csupán az enyémek, hanem sok kollégámé is. Többünknek született azonos időben gyereke, így a kicsik együtt nőhettek fel, barátok lettek, és ki is követelték maguknak minden évben a közös nagy nyaralásokat. Manapság, huszon-, harmincéves felnőttként még mindig el-eljárogatnak néha a srácaink együttesen Siófokra, nosztalgiázni.

Lányaid felnőttek, élik a maguk életét, de mennyi időt tudtok a nyaralóban együtt tölteni? Az idei nyár például hogy néz ki ebből a szempontból?

Minden évben eltervezzük, hogy most már tényleg sokat leszünk együtt, aztán a lányaim mennek a maguk programjaira. Eddig mindössze három vagy négy napot lehettünk együtt a családi nyaralóban. Nóra lányom például most a volt feleségemmel épp Görögországban nyaral, Anna pedig pár napon belül utána utazik. Abban viszont szentül megállapodtunk, hogy ha hazatérnek, augusztusban legalább egy teljes hetet együtt leszünk a Balaton partján, ahogy a régi szép időkben.

Amióta világ a világ, a Balatonnál vannak északi és déli partosok. Te Siófokon voltál boldog sok-sok éven át, később mégis Csopak közelében vettél nyaralót: akkor te melyik táborba is tartozol?

Egy régi mondás szerint a déli partban az az egyetlen jó,hogy onnét lehet a legjobban gyönyörködni az északi part szépségében… Én már a siófoki nyaralások idején is arról ábrándoztam, hogy egyszer milyen csodás volna az északi oldalon lévő házamból lenézni a tó vizére. 2005-ben elhunyt szeretett kollégámnak, Kránitz Lajosnak köszönhetem a nyaralómat, ő „szerezte” a részemre. Rajta kívül arrafelé Makk Károly filmrendező volt a legrégebbi művészlakó, utánuk érkeztem én, négy éve pedig Haumann Péter kollégám is ott vett házat. Édesapám emlékére vágyálmom része volt még egy kis darabnyi szőlőföld is. Apám vendéglős volt, és világéletében szeretett volna magának egy darabka földet, csak sosem volt ideje álma megvalósítására. Amikor a szőlőfölddel tarkított nyaralómat megvettem, azt javasolták, vágassam ki nyugodtan a tőkéket, mert csak munka lesz vele. De én édesapámra gondolva megtartottam a ház mögötti részen azt a pár tőkét, és azóta is vigyázok rájuk.

A nyaralódat hét éven át építgetted, csinosítgattad, és ez már a hatodik nyár, hogy gondtalanul pihenhetsz benne a szeretteiddel.

Bár magán viseli a parasztbarokk minden jegyét, a mediterrán stílus is fellelhető egyes pontjain, így a házikóm kissé „csalamádéra” sikeredett. Én viszont így szeretem, ahogy van! Igaz, hogy a Balatonnak csak egy szegletét lehet látni a teraszomról, viszont kezdettől fontos volt számomra, hogy reggelizés vagy esti borozgatás közben rá lehessen látni a vízre. Nyaranta már régóta nem szoktam felkéréseknek eleget tenni, éppen azért, hogy a nyári szabadságom háborítatlanul szabad maradhasson.( Most is csak szeptemberben lépek először színpadra, előbb Szombathelyen Orwell Állatfarmjában, aztán a Nemzetiben tovább játszom eddigi szerepeimet az új évadban is.) A nyaralóm környéket már teljesen becsatornázták, a házhoz felvezető Kálvária-domb stáció szobraira vigyázunk, valamennyi házban és azok környékén rend és tisztaság uralkodik. A négyszáz lelket számláló őslakosság befogadta már a nyaralókat is, a Hild-díjas (!!) falucskában nagy kulturális élet zajlik. A kis templomban gyakran vannak komolyzenei hangversenyek, a Faluház szabadtéri színpadán hétvégente ismert és népszerű művészek adják át egymásnak a terepet. Művészkollégáimmal mindig nagy megbecsülésnek örvendtünk a környéken, az is előfordult párszor a múltban, hogy – még Kránitz Lalival – négyesben nagy sikerű talkshow-t rendeztünk – a kocsma udvarán! Most a napokban egyik este reformkori borverseket adtam elő a hagyományos nyári csopaki-palóznaki rendezvénysorozat részeként.

Nem egyszer, nem kétszer jártál már szebbnél szebb külföldi vízpartokon: elcserélnéd egy tengerparti bungalóra a balatonfelvidéki házikódat?

Soha! Ebben a környezetben – a faluban, a parton, a házamban – az a legjobb, hogy minden tökéletesen más, mint ami Budapesten vár rám. Életem során eddig két házat építettem fel, többet egészen biztosan nem akarok már. Arról sem szabad elfeledkezni, mennyire fontosak nekem a helybéli ismerősök, szomszédok, barátok is. Imádok a nyaralómban lenni, és megvallom: bizony nem bánnám, ha aggastyán koromban a postás a balatoni házikómba hozná a nyugdíjamat…