„Mindenki a képviselőkbe törli a lábát”

Mikor én megszülettem, Ön már ott ült az Országgyűlésben. Ez 1985-ben volt…

Nahát, egyidős a fiammal!

Azt tudja, hogy a parlament honlapján lévő adatlapját elírták? Végig MSZP van feltüntetve a neve mellett, holott a jelenlegi kormánypárt csak 1989-ben alakult.

Látja, ezt nem néztem. Az az igazság, hogy én többes jelöltként kerültem annak idején a Parlamentbe, nem is igazán az MSZMP jelölésével. Ilyesmire akkoriban volt erre először lehetőség. Önálló pártok még nem voltak, de már több jelölt közül lehetett választani. Többek között azt a Pethő Tibort vertem meg Budapest 18. választókerületében, aki a Magyar Nemzet-alapító Pethő Sándor fiaként már vagy húsz éve képviselő volt. Volt is pánik a kerületi párttitkárságon, mikor kiderült, én nyertem…

Hogyan élte meg a húsz évvel ezelőtti eseményeket?

Nekem a rendszerváltás fantasztikusan nagy élmény volt, hiszen akkoriban voltam fiatalember. Óriási dolog volt. A rendszerváltás utáni helyzet azonban eleinte nem tetszett, mert az első két évben ott ültünk ugyan a Parlamentben, voltak értelmes hozzászólások, de az érdemi döntéseket mindig a nagy pártok főnökei tették le az asztalra, és csak az ő szövegüket hozták nyilvánosságra. Egyébként újabban megint itt tartunk. A pártoknak megvannak a kiemelt embereik, akiket a sajtó is futtat és csak azzal foglalkozik, amit ők mondanak.

Visszatértünk volna a megmondó emberek világába?

Igen, én sajnos így látom. Nemigen van ma már szava egy „natúr” parlamenti képviselőnek, minimum frakcióvezetőnek vagy pártvezérnek kell lennie ahhoz, hogy a sajtóba be tudjon kerülni. Kivétel persze a botrány.

Hogyan és miért lépett át 1989-ben az MSZMP-ből az MSZP-be?

Hát ez egy érdekes dolog volt. Akkoriban úgy állt a helyzet, hogy ott volt a parlamentben egy halom függetlené vált képviselő. Az MSZMP már ugye nem irányított. Mindenféle alakulatok jöttek létre és én is azt nézegettem, hova lenne érdemes menni. Ne haragudjon, nem akarok senkit megbántani, de úgy láttam, hogy akik igazán nagy ellenzéki szerepre törtek abban a parlamentben, azok között elég kevés volt a tehetséges ember. Tudtam, hogy nem érezném jól magam köztük, mert sohasem voltam az a nagy magyarkodó, nemzeti színű szalaggal a nyakában mászkáló típus. Úgy gondoltam, attól vagyok magyar, hogy itt születtem, nem pedig attól, amit magamra aggatok. Mivel nyomdászmunkásként kerültem a politikába, úgy gondoltam, az MSZP-ben érezném legjobban magam.

Ha már a tehetségtelen politikusokat emlegette: Orbán Viktort Ön is a ’89 utáni magyar politika talentumának tartja?

A mezőny egyik legtehetségesebb politikusának tartom Orbán Viktort, akivel jó viszonyban is vagyok egyébként. Soha nem volt konfliktusunk, ha összefutottunk a parlament folyosóján, mindig el tudtunk beszélgetni.

Az adatlapját elnézve szerencsés fickónak tűnk. A Kossuth Nyomdánál például 18 éve van fizetés nélküli szabadságon. Lehet, hogy jövőre kénytelen lesz visszatérni eredeti szakmájához, avagy ott lesz sorozatban a hetedik országgyűlési ciklusban is?

Hogy mit fogok csinálni jövőre, nem tudom. Ez alapvetően azon múlik, hogy a párt felrak-e az országos listára, és ha igen, akkor hányadik helyen. Mert most már csak azon van esélyem. Választókerületemben, Erzsébetvárosban ugyanis egy tehetséges fiatalember fog indulni 2010-ben. Egyébként, hogy őszinte legyek, nem is nagyon hiányzik az, ami ma megy a politikában. Megalázónak tartom, ahogy velünk, képviselőkkel bánnak. Minden presztízsünk, ami volt mára szertefoszlott. Mindenki a képviselőkbe törli a lábát.

Nem szolgáltak rá az elmúlt húsz évben?

Biztos sok hülyeséget csináltunk. Csak tudja bosszantó ez a lejárató hadjárat, mikor az ember azt látja, hogy állami cégek középvezetői lényegesen magasabb jövedelmekhez jutnak, mint a mi. Persze hibásak vagyunk mi is, hisz egy csomó rossz döntés hoztunk, de akkor is úgy érzem, egy kicsit túlment már ez az ügy minden ésszerű határon. Kérdezem: a milliomos vállalkozókon és ügyvédeken kívül így ki lesz az, aki elvállalja a képviselőséget? Nekem elég nagy lelki terhet jelentett az a parlament előtti tömeg is, aki – hangsúlyozom – pártállásra való tekintet nélkül lehazaárulózta a képviselőket. Nem kellene elmenni a diktatúra irányába, mert a parlamenti demokráciánál még nem találtunk ki jobbat.

Lát ma ilyen veszélyt?

Abszolút reális veszélyt látok a radikalizálódásra. A megoldatlan szociális és közbiztonsági problémák nyomják ebbe az irányba a rendszert. A megoldás pedig az lenne, ha közösen lépnénk fel a demokratikus alapértékek mellett.
@@
2006, Balatonőszöd. Ön igen kritikus hangon bírálta az ominózus Gyurcsány-beszédben elhangzottakat. Mit gondol, akkor még elkerülhető lett volna a baloldal hitelvesztése?

Azt hiszem, nem. És szeretném hozzátenni, hogy ha 2006-ban Orbánék nyerik meg azt a választást, akkor ma ők lennének a mi helyünkben, hiszen még nálunk is többet ígértek. Higgye el, nagyon őszintén mondom a következőket: parlamenti képviselőként én és nem csak én, hanem az MSZP-frakció 85-90 százaléka nem volt tisztában az ország valós helyzetével. Ha tudtuk volna, biztosan nem engedtük volna ígéretháborúba a mieinket. Nekem személy szerint borzasztó nagy traumát jelentett, hogy mindent vissza kellett csinálni.

Milyen a viszonya a jelenlegi kormányzattal? Elég szociálisnak ítéli a Bajnai-féle válságkezelést?

Tudja az a szomorú, hogy a történet ma nem arról, mit akar szociálisan az ember, és ez a kormányra is igaz. Mi most kényszerhelyzet vagyunk, de azzal a következő kormánynak is meg kell birkóznia, hogy miként lehet igazságosabbá tenni a rendszert. Sajnos pont az én területem az, amelyikben jót mondani ma nem nagyon lehet, de csinálom, mert hiszek benne, hogy jó irányba megyünk, például az Út a munkába programmal vagy a szociális ellátórendszer átalakításával.

Az MSZP-ben ma nagyon sokan egyfajta baloldali fordulatot sürgetnek. Megkérdik Öntől, az öreg motorostól, hogyan nézzen ki ez?

Nézze, nem mondhatnám, hogy túlzásba vinnék… Sajnos az MSZP-ben már rég csak azok tudnak érvényesülni, akik olcsó háttéralkuk mentén haladnak előre. Én soha nem voltam hajlandó ilyen alkukba belemenni, s ez meg is látszott a különböző választási listákon való helyezéseimen. Ettől függetlenül én is úgy gondolom, hogy váltania kell az MSZP-nek.

Van még idő rá, hogy az MSZP összerakjon egy épkézláb programot?

Hogyne. Egy programot nagyon rövid idő alatt össze lehet rakni, de látni kell, hogy a baloldal a válság miatt nagy bajban van nemcsak itthon, hanem egész Európában.

Miközben a szociáldemokrácia általános zavarban van, a jobboldal eredményesen csen el tőle baloldali jelszavakat, sőt akár komplett programelemeket, gondoljunk csak itthon a Fideszre, amely a szociális népszavazással, vagy a visszaállamosítást szorgalmazó skandalumaival sok embert integrált a szavazótáborába.

Ebben teljesen egyetértek. A Fidesz az elmúlt években folyamatosan balról előzött minket, és ma sem lehet azt mondani rá, hogy jobboldali politikát folytat. Nagyon ügyesen épít részben a nosztalgiára, részben pedig a baloldali hagyományokra. Más kérdés, hogy könnyű helyzetben vannak, mert nincsenek hatalomban. Kormányra kerülve többé nem csinálhatják azt, mint most. Nekünk pedig már 2014-re kell koncentrálnunk.

Gazsó Ferenc, az MSZP társadalompolitikai tagozatának tiszteletbeli elnöke nyilatkozta nemrég, hogy „a neoliberálisok egy szűk évtized alatt kiszorították a pártból a baloldali szocialista elképzeléseket. Nem hiszem, hogy a közeli jövőben bármilyen komolyabb, az MSZP sorsát illetően, pozitív fordulatra lehetne számítani”. Egyetért?

A nyilatkozat második felével nem. Úgy gondolom, hogy az MSZP-ben benne van egy baloldali fordulat, és azt hiszem, ma már azok is rádöbbentek erre, akik az úgymond liberális vonalat vitték a pártban.

De ha jól értem, azzal egyetért, hogy a szociálliberálisok kiszorították a szociáldemokratákat az MSZP-ből.

Igen, ezzel teljesen egyetértek. Ám hozzáteszem, ez a koalíció bűne is, nem csupán a párté, hiszen az elmúlt években a Szabad Demokraták elég keményen képviselték a liberális eszméket.

Tudja, ez jó. Az SZDSZ ugyanis épp azzal ostorozza magát, hogy a kormányon eltöltött évek alatt szinte semmit nem tudott megvalósítani az elképzeléseiből.

Nekem erről egy kicsit más a véleményem. Kicsit sok „döntse el a piac” című történettel szembesültem az utóbbi években. És ez meg is látszik. Szerintem a hitelvesztésünknek a jó részét ezeknek az intézkedéseknek, no meg a kormányzati kapkodásnak köszönhetjük. Hát, most lesz időnk gondolkodni…