Szuperfegyverek: képzeletből valóság

A levegő urai

Még az iraki háborúban is megszokhattuk, hogy az ellenfelek golyókkal, robbanóanyagokkal, rakétákkal, és egyéb megszokott dolgokkal lövik egymást – pedig ezek nem mindig a leghatékonyabb módszerek, és a technika másra is lehetőséget biztosít. Nem számít például teljesen újnak, csupán egy új generációnak a vadászrepülők ötödik generációja – ám igencsak megváltoztatják a légharcot.

A gépek különlegessége, hogy a radarok számára érzékelhetetlenek, képesek pontosan meghatározott irányba kilőni, helyből felszállóak, és olyan felismerő és koordináló szenzorokkal rendelkeznek, hogy a legkiválóbb taktikai vadászgépeknek számítanak.

Jelenleg a világon csupán két harci-repülő tartozik ebbe a kategóriába, és mindkettő amerikai (F-22 Raptor, F-35 Lightning II) – bár számtalan állam fogott már bele hasonló projektbe. A gépek viszont vagy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, vagy csak a válság miatt kellett valami látványosat a hadiiparon is megszorítani, de az amerikai szenátus 187 elkészült gép után leszavazta a Raptor-program támogatását, annak ellenére, hogy a Fehér Ház támogatta azt.

Terminátorok

Arnold Swarzenegger nem csak Kalifornia kormányzójaként válhat valóssággá, hanem az általa megformált robotharcosok is könnyedén eluralhatják a harcmezőket – igaz, önálló értelem nélkül. Irakban, Pakisztánban és Afganisztánban egyaránt bevetettek már robotrepülőgépeket bombázásra, és a SWORDS hat kis robotja is ott végzi küldetését.

A Robotic Technology Inc. nevű vállalattól nemrég szivárgott ki egy olyan robot – Energetikailag Független Taktikai Robot (Energetically Autonomous Tactical Robot – EATR) – terve amely nemcsak hatásosan bevethető fegyver – mint mobil géppuskafészek, vagy kommunikációs központ – hanem képes magát szinte bármennyi ideig újratölteni. Ugyanis a mikrobi szervese anyagokból – így növényekből, régi bútorokból, vagy akár az elesett katonákból – is képes energiát nyerni, a hagyományosabb benzin, étolaj és napelem mellett.

A másik nagy áttörés a robotok terén a robotkolibri kifejlesztése – igaz, még nem tökéletes. Eme mindössze 7,5 centis, 10 gramm súlyú szerkezet képes szárnycsapkodással gyors, és tökéletesen irányítható mozgást végezni, így követésre és megfigyelésre tökéletes – hisz van rajta kamera, lehallgatókészülék és más egyéb detektor. Az amerikai kormány már csak azt szeretné ha kissé csendesebb lenne és a sebessége is megnövekedne 72 km/órára.

Ágyúk, furcsa lőszerekkel

Hangágyú, lézerágyú, plazmaágyú, mágneságyú, kínfegyver. Ezekben a fegyverekben annyi a közös, hogy átlagos szereplői egy-egy jövőben játszódó számítógépes játéknak – a tudósok pedig megcsinálták őket.

Nemrég például a hatalmas hadihajókat apró csónakokkal megtámadó kalózok és öngyilkos merénylők problémáira találtak megoldást – egy lézerágyú képében. A 98 millió dolláros kütyü képes arra, amire a gigantikus ágyúk nem: automatikusan befogja a célt, majd ha a figyelmeztetéstől a bátor aprólék nem hátrál meg, megsüti azt. A 105 kilowatt teljesítményű lézernyaláb 1,06 mikronos hullámhosszú, ami elvileg éppen egy olyan tartomány, ahol minimális a légkör zavaró, elnyelő hatása. A vízszemcsék azonban még mindig jelentős mennyiséget vernek vissza, így a fegyver további tesztelésekre szorul.
@@
A hangfegyverek már jó ideje kísérletezési fázis alatt vannak – sőt egyes források szerint már használatuk is elterjedt, csak épp titkos. Léteznek földi és vízalatti változatai ugyanúgy, mint kézi és kizárólag járműre felszerelhető méretek is. Az infraszonikus (vagyis hallható tartomány alatti rezgésszámmal rendelkező hangok), a hallható, és az ultraszonikus (a hallható tartomány felett lévő rezgésszámmal rendelkező hangok) hangfegyver is veszélyes lehet, igaz mindegyik más miatt (depresszió[ultrahang], fizikai roncsolás[normál], belsőszervi elégtelenségek[infrahang]).

A működési elve, hogy két azonos tartománybeli hanghullámot úgy ütköztetnek, hogy abból irányított hangrobbanás jöjjön létre. Ráadásul az infra- és az ultrahangnak nem állja akadályát a házfal vagy a páncél, így felhasználása elviekben roppant széleskörű lehet.

A Lenz-ágyú elvének alapján a mágnes ágyú és a Gauss-puska (sínágyú) is terítékre került. A sínágyú például két ellentétes töltésű mágneses cső között kilőtt olvadt acélgolyókat lövöldöz, nem is kis eredménnyel. A 2008 elején végzett kísérlet egy 3,2 kilós golyóbist állított pályára 2520 m/s-os sebességgel – ami egy sor tankot is átvitt volna. A mágnes-ágyú működése is hasonló.

A Plazma- és ionágyúk szintén a mágneses ágyúk közé tartoznak – igaz, működés elvük teljesen más.A plazmaágyú szuperforró sűrített gázt, míg az ionágyú elektromos töltéssel ellátott atomokat lő az ellenségre – ez utóbbit inkább elektronikus rendszerek, mintsem emberek ellen használják. Az egyik leghíresebb mágneses ágyú az 1970-óta épülő Shíva Csillaga, amely nagy dózisú, koncentrált röntgensugárral dolgozik.

A fájdalomsugár sem egy mai találmány, használatát mégis csak 2008 októberében kezdték meg – hivatalosan – hisz annyi kritika érte. Az ADS-nek elnevezett készülék a mikrohullámú sütő elvén működik: 700 méter hatótávolságú, két méter átmérőjű sugárnyalábot képes kibocsájtani, amely 96 gigahertzes mikrohullámmal lövi az oszlatni kívánt tömeget. Az így keletkezett égető fájdalom olyan erős, hogy nincs az tüntető, aki a hatótávolságában akarna maradni. Az egyetlen hátránya, hogy ha valaki valahogy sokáig marad a fegyver két méteres közelében – és az be is van kapcsolva – akkor akár bele is halhat.

Summa Summárum

Ezeken kívül sok olyan fegyver van még, amit el se tudunk képzelni. Az időjárás befolyásolása, biológiai fertőzések, megnövelt hatóerejű hidrogénbombák – vagy ami manapság mindennél nagyobbat üt, a számítógépes vírusok. A kormányok eszméletlen pénzeket ölnek egy-egy hadi-technológiába – ám szerencsére ezek változatai a legtöbbször a civil életben hasznosulnak. Azonban bármi is történjen, az emberiség valószínűleg sokkal könnyebben pusztítaná ki magát, mint szokna le a kóláról.