Az ötlet, amely megoldhatja a világ energia- és klímagondjait!

Ötlet

„Hat óra alatt a sivatag annyi energiát kap a naptól, amennyit az emberiség egy év alatt felhasznál” – állapította meg nem is oly rég Dr. Gerhard Knies, a Transz-Mediterrán Megújuló Energiáiért Együttműködés (TREC) koordinátora. Erre természetesen felfigyeltek az üzleti körökben is – elvégre aki hat óra alatt képes ellátni a világot energiával, az a világ ura lehet. Az természetesen rögtön kiderült, hogy közel sem lehet az összes sivatagot érő napenergiát felhasználni, és hogy a nagyja kinyeréshez is tele kéne rakni a Szaharát napelemekkel – ami viszont nem egy olcsó mulatság.

Bár az ötlet nem új – Spanyolországban és a kaliforniai Mojave-sivatagban már működnek hasonló napkollektorok – nagyon úgy látszott, hogy az elképzelés méretei miatt csak egy marad a sok futurisztikus ötlet közül, és majd unokáink idejében megvalósul az űrlifttel, a teleportációval és az egészséges gyorskajával együtt.

Azonban Július 13-án összeült tizenkét német cégóriás, és aláírták a Desertec papírjait, amiben megegyeznek az ötlet megvalósításban. Az aláírók közt van a Deutsche Bank, a Siemens, az ABB, az E.ON, az RWE, a Munich Re, az Abengoa Solar, a Cevital, a HSH Nordbank, az M & W Zander Holding, a MAN Solar Millennium, és a Schott Solar. Támogatja őket a Római Kör, a Wuppertáli Klíma-, Energia- és Környezetügyi Szervezet és a TREC is.

Számok, adatok

A tervek szerint az egész a Szaharából – és esetleg az Arab-sivatagból – foglalna el összesen 12 ezer négyzetkilométernyi területet, ám csak azoknak az országoknak a területéből, akiknek politikai helyzete „kifejezetten stabil”. A beruházás 2050-ig mintegy 400 milliárd eurót ölelne fel, és ugyaneddig a tervek szerint 2 billiárd(!) euró összhasznot hozna – a pontos terveket 2012-re ígérik. A vállalkozás 240 ezer embernek adna munkát, ami akár ellensúlyozhatná a válság hatására igencsak megnövekedett német munkanélküliséget is.

A projekt így – az igen magas, tranzit során keletkezett veszteséget is beleszámítva – az európai energiaellátás 15 százalékát fedezhetné, és még jutna belőle az afrikai országoknak is – vagyis nagyjából annyit termelne, mint 100 erőmű. Egyébként a számítások szerint egy négyzetkilométernyi napelemmel beborított sivatag évente annyi energiát termel, mint másfél millió hordó kőolaj, így a világ energiaellátáshoz elég lenne a föld sivatagainak 1 százalékát bevonni napelemekkel.

Az energiagyűjtés sem hagyományos „napelem-módszerrel” megy: a Nap energiáját tükrökkel gyűjtik össze, amivel speciális folyadékot forrósítanak fel, így vízgőzt állítanak elő, ezt pedig áramtermelő turbinák meghajtására használják – így teljességgel zöldnek, vagyis szennyezés-mentesnek nevezhető az eljárás.

Energiát nem csak napból, hanem híresen erős szaharai szélből is kívánnak nyerni – sőt az eredményes működés miatt a kettőt valamilyen szinten összekötnék. A megmaradt hő segítségével pedig tengervizet sótalanítanának, ezzel öntözve a napelemek körüli földeket – így új termőföld jönne létre, és az ott dolgozók ellátása is könnyebb lenne. Ezáltal pedig a terület is stabilizálódna, hisz az ENSZ 2007-es jelentése szerint egyre több konfliktus robban ki víz, energia, élelem, vagy termőföld miatt – a Desertec pedig mindezeket képes előállítani.
@@
Környezet

A világ kifejezetten jó néven vette az ötletet, sok a csatlakozni vágyó jelentkező: Olaszországon és Spanyolországon kívül a zöldülés elkötelezett híve, Barack Obama által vezetett Amerika is erőteljes érdeklődést mutatott a projekt iránt. Al-Hassan herceg, a jordániai uralkodócsalád tagja szintén kellemes szavakkal méltatta az elképzelést – Angela Merkel kancellárhoz és Jose Manuel Barroso EU elnökhöz hasonlóan. Természetesen mindez afrikai engedélyek nélkül mit sem ér, de onnan is csupa pozitív visszajelzés érkezett eddig.

A Szahara Algéria, Csád, Egyiptom, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Nyugat-Szahara, Szudán és Tunézia egyes területeit foglalja magában – ám nem mondható mindegyik „stabil politikai helyzetű”-nek. Marokkó július 16-án jelentette be, hogy vezető szerepet kíván játszani a projekt lebonyolításában – sőt, Afrikában mindenki mást megelőzve kíván beszállni a bizniszbe. Az állítása nem mondható elhamarkodott lépésnek, ugyanis politikai helyzete legendásan szilárd, egymilliárd dollárt különített el zöldenergia-fejlesztésre, van már tapasztalata a napelemek hasznosításában és jóban van az EU-val.

A két másik célpont Algéria és Egyiptom – akik közül Egyiptom nyilatkozott csak, ám ő kifejezetten biztatóan. Természetesen a projektnek nem csak gazdasági, hanem politikai érdekei is vannak, elvégre a dologban résztvevő európai és afrikai országok között biztosan szorosabb együttműködés is kialakul majd – ráadásul a gigaprojekt jelentősen csökkentheti a kőolaj és földgáz árát is.

Magyar lehetőség

Mivel Friedrich Früh, a projekt mögött álló alapítvány, a berlini bejegyzésű Desertec Foundation elnöke a Figyelőnek elmondta: „Magyarország, a magyar technológiai fejlesztők és vállalatok ugyanúgy bekapcsolódhatnak a sivatagi naperőművek építésébe, mint bármely más európai és afrikai ország. Konzorciumunk nyitott.” – így a Hírextra úgy döntött, végigérdeklődi az ágazat vezetőit, hogy mi akarunk-e részese lenni a csodának.

Már csak azért is, mert Farkas István, a gödöllői egyetem Környezetipari Rendszerek Intézetének igazgatója már egy korábbi cikkben kijelentette, hogy az áram Európába szállítása nagyobb kaliberű beruházás lenne, mint például a Nabucco gázvezeték megépítése – és egyébként ugyanúgy csökkentené az energiafüggőségünket. Ráadásul az MSZP tervei szerint a zöld energia – mint például a napenergia – árai a legalacsonyabb áfakulcsba kerülnének, így még gazdaságos is lenne a beruházás (főleg, hogy a projekt megvalósulása önmagában is emberi összegre szorítaná le a napenergia árát).

Hivatalok

Megkerestük a Magyar Energiahivatalt, akik szerint az ötlet maga támogatandó, hisz a megújuló energiaforrások fontosságra napról napra nő és szerintük a szén-dioxid kvótapénzt is lehetne erre fordítani – bár azt hozzátették, hogy megerősítésért keressük meg a Környezetvédelmi Minisztériumot. Az Energetikai Minisztériumnál szintén a Desertec mellett foglaltak állást, sőt minden esetleges magyar résztvevőnek felajánlották a diplomáciai és jogi segítségüket. Azt is megjegyezték, hogy a Magyar Állam nem, csak azok cégei – például a Magyar Villamos Művek (MVM) – tud csatlakozni.

Mivel az E.ON már csatlakozott a projekthez, így megkérdeztük a megmaradt áramszolgáltatót, az MVM-et, hogy mi a véleménye a Desertecről. Tringer Ágoston, az MVM kommunikációs igazgatója elmondta, mivel az MVM kiemelt projektként kezeli a megújuló energiaforrásokat, így mindenképpen utánanéz az elképzelésnek – ám eddig túlságosan futurisztikusnak hangzott az ötlet ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzanak vele. Miután kikérte a HírExtra információit az ügyről, ígéretet tett egy átfogóbb vizsgálatra- hisz csak így tudnak majd állást foglalni a kérdésben.

Sajnos a Környezetvédelmi Minisztérium csak pár óra múlva tud állást foglalni a kérdésben, így az ő véleményezésüket csak késöbb fogjuk a cikkhez csatolni. Ám eddig nagyon úgy néz ki, hogy a remény és a támogatottság megvan az álomhoz való csatlakozáshoz – a kvótapénzzel pedig az anyagiak egy része is megoldódna. Már csak némi politikai akarat hiányzik hozzá.

Ellenérvek

Mint minden gigantikus beruházásnak, így ennek is vannak ellenzői. Szerintük nem tudnák megoldani a tárolást és a transzportálást megfelelően,a projekt túlságosan felerősítené a résztvevő afrikai országok hatalmát és a telep nagyon sok terrortámadás célpontja lenne. Az első kifogásra azonnal válaszoltak az elemzők, jobbnál jobb tárolási módszereket felhalmozva – napszünet esetére pedig a tárolókból, a szélből és biogázból biztosítanák a folyamatos energiaellátást. Kína pedig az energiaszállítást 1400 km-en keresztül megoldotta 3 százaléknyi veszteség alatt, így ez sem lehet jelentős probléma.

A politikai befolyás növekedése egy iylen projektnál természetes – azonban a terrror támadások ellen a „stabil politikai helyzet” sem garancia. Ennek a veszélyét csak úgy lehetne elfogadható mérsékelni euromilliárdok kidobása nélkül, ha biztosítanák az összes környező országot, hogy ők is kapni fognak az energiából – hisz így egész Afrikát segítené a projekt, ami a legtöbb fekete kontinensi terrorsejtet meggyőzi arról, hogy jobb a napelemeket békén hagyni.

Természetesen az egész dolog változna, ha Amerika tényleg beszáll a bizniszbe, hisz a környéken tevékenykedő Al-Kadia „leányvállalatok” első számú célpontjai az amerikai érdekek – így nagyobb célkeresztet kirakni sem lehetne számukra.

Végszó

A Desertec megvalósítása egy hatalmas, környezettudatos álmot válthatna valóra úgy, hogy az emberek, az államok, a multik és még a Föld is jól jönne ki a dologból. Ilyen lehetőség nem sok van – megvalósulni pedig szinte egyik sem szokott. Ráadásul, a Desertec – a Holdra lépéshez hasonlóan – a nagy elméknek is adhat egy lökést: érdemes nagyban gondolkozni, mert azok néha igazzá válhatnak.