A hulla és a porondmester

Kis áttekintés – Tények

Van egy ország amelyben élünk: ennek a neve Magyarország – bár sokan nevezik Sohaországnak, vagy Abszurdisztánnak. Eme hely nagy szarban van, ugyanis a gazdasági-pénzügyi válság mellett erőteljes társadalmi válság is sújtja, ráadásul a külpolitikai szerepvállalása is beköltözött a béka hátsó fertálya alá, amikor egy szomszédos nyelvtörvény ellen képtelen volt erélyesen fellépni.

Eme festői helyszínen játssza kisded játékait az ország életét irányító MSZP és kedves homokozótársa, a Fidesz. Képzeljük most e helyet egy cirkusznak, ahol két fő műsorszámot ők szolgáltatják.

Az MSZP uralkodik már vagy 7 éve – így az eltelt időben történt jó és rossz dolgokért nagyrészt ő a felelős. Azonban nem mindenben: a gazdasági világválságot – ami túlnyomó részt befolyásolja a mostani gazdasági helyzetet is – nem szabad rájuk kenni, hisz nem a Fidesz volt az oka annak sem, hogy 2001 szeptemberében két repülő eltalálta a World Trade Centert. Hibájuk tehát van számos – kérdés, hogy mostani Bajnai-kormány is ezek közé tartozik-e.

Igaz ami igaz, a válságot lehetne jobban is kezelni. Ahogy az is igaz, hogy a jelenlegi kormány eredményeinek tekinthető a lejtőn való száguldás közbeni vészfék meghúzása, amelynek része a sokak által szidott megszorító intézkedések is. Azonban a fék kirepítette a sofőrt a kormány mögül, aki a földetérés következtében életét vesztette. Ő azonban ennek ellenére makacsul felkelt, s ezzel bemutatta főprodukcióját: eleven hullaként visszamászott a kormány mögé és elkezdett tolatni.

A Fidesznek már annyira elege volt az ellenzéki szerepből, hogy sztrájkot hirdetett: semmi olyat nem hajlandó mondani, amivel segíthetné az ország helyzetét. Ugyanis elviekben az ellenzék szerepe az lenne, hogy beszóljon a kormánynak: „hé haver, ha most nem arra mennél, hanem amarra, akkor talán előbb kijönnénk a sártengerből”. De nem, ő csak azt hajtogatja, hogy „ne menj erre, de arra se – sőt, ha lehet ne menj semerre, inkább szállj ki a kocsiból és add át a kormányt”.

Azonban az sem mindegy, hogy mindezt miként teszi. Nem egyszerűen konokul hajtogatja a magáét, hanem minden alkalmat megragad arra, hogy minél nagyobbat és látványosabbat rúgjon a hullába – kihasználva erre minden alkalmat az elmúlt egy évben. Legutóbb például 12 pontban mondták el, hogy még mindig nem mondanak semmi konkrétat.

A nagypolitikába már régen belefáradt tömegnek természetesen tetszik ez, be is fogják szavazni a kormány mögé – csakhogy senki nem tudja, hogy merre fog hajtani a jármű. De ő megteheti, hisz ő a porondmester – és amíg nem kezd el vezetni, az is marad.

Te vagy az rossz, mert én a jobb!

A hulla és a porondmester összecsapásairól a legtöbbször a sajtóból értesülhet az arra még kíváncsi ember – főleg azért, mert elsősorban ezekkel csupán a sajtót célozzák sajtótájékoztatók és nyílt levelek formájában. Ezekből akadt egy csokorra való most vasárnap, amit érdemes kissé átnyálazni.

Az elsőt Czomba Sándor lőtte el a Fidesz színeiben, egy sajtótájékoztató keretein belül. Ő egy munkanélküliségi és egy munkahely-támogatási adatot lobogtatva jegyezte meg, hogy „amihez a kormány hozzányúl, az tönkremegy” – így ha már „segíteni nem tudnak, akkor legalább ne ártsanak”. Vagyis hagyják abba kormányzást, és üljenek lábat lógatva bársonyszékeiben 2010-ig. Valamint ne kommunikálják azt, hogy a válságkezelés jól megy, mert nem.
@@
Eme bölcs ötletre Gúr Nándor reagált a szocalisták pártjából: de igen is jól megy a válságkezelés, és az MSZP legalább megteszi amit kell, ellentétben a Fidesszel, akik csak kritizálni tudnak, de valami értelmes alternatívát felajánlani nem. Tehát „a kormány teszi a dolgát.” Minderre egy komplexebb adathalmaz vizsgálata után jutott.

De ennyi nem volt elég a szociknak, így Török Zsolt képviseletével átváltottak ellentámadásba. A politikus elmondta: Orbán Viktor pártelnök szombati beszédében mintha kifelejtette volna azt az apró tényt, hogy Magyarországot válság sújtja, és abból nem lépdel ki rögtön akkor, amikor a kedves megszólított foglalja majd el az aranytrónt – ahhoz kellenek intézkedések is.

Ez mind igaz, azzal aprósággal, hogy Orbán Viktor szó szerint említette is a válságot a kifejeztten logikusan felépített – bár korántsem párttatlan – tusnádfürdői beszédében, ahol minden rosszat egységesen rákent a baloldalra. De nem baj, ha már nagyon belelendültek, akkor beszállt a pártvezér, Lendvai Ildikó is, aki szerint az tenné az ország számára a legjobbat, ha Orbán kussolna, elvégre a Standard and Poor’s azért nem minősítette jobb kategóriába hazánkat, mert Viktor mindig azzal jön, hogy mennyire rossz a gazdaságunk – pedig nem.

Ez annyira betett a Fidesznek, hogy nem tudott mást csinálni, mint elővenni Cser-Palkovics Andrást és hétszázhatvankilencedjére is elmondatni vele, hogy bármit is mondanak a szocik, ők uralkodtak hét évig, így ők is kúrták el – nem kicsit, nagyon. Tehát visszajutottak az elejére, ami egy újabb kiindulási alapja lehet a tegnapihoz hasonló, semmitmondó sajtóvitának. Ám ha ezen kívül nem tudnak semmi mást mondani, akkor viszont nem kéne csodálkozniuk , hogy nem figyel rájuk – a pártfanatikusokon kívül – a kutya se.

Poli ovi

Az egész olyan, mintha az oviban vitatkozna két durcás kisgyerek – csakhogy nincs egy óvónéni aki rendet rakjon. A nyilatkozatok és sajtótájékoztatók lassan tényleg azon a szinten vannak, hogy „ő rossz, ő lopta el” „nem is igaz, mert ő volt, különben is büdös a lába” „nem is büdös, mindig hazudsz” „de te is… vagyis, te jobban”, azt kivéve, hogy itt érvként hozzák fel a különböző szakmai kimutatásokat, amik mindig őket igazolják – még akkor is, ha a másiknál is van egy.

A legnagyobb gond mégis csak az, hogy az „én vagyok a tökéletes, ő pedig a veszettül rossz” kommunikációs modellt még azok sem hiszik el, akik egyébként szimpatizálnak az adott párttal. Ha egy párt ebben az országban egyszer megpróbálna „én is baltáztam el dolgokat, de igyekszünk többet nem bénázni, és persze tettem rengeteg jót is – ő meg nagyon sok rosszat tett ugyan, de volt egy-két jó ötlete, amiket megpróbálunk folytatni” – alapon beszélni, akkor máris vagy 20 százalékkal megemelkedne a támogatottsága.

Persze csak akkor, ha ezt a stílust hosszú távon tartaná – hisz egyébként nem lenne hiteles. Kishazánban viszont a hitelességgel van a legtöbb baj.