Belföld
A betyár, a király meg a jómadár
Az SZDSZ, a Fidesz és a nemzeti radikálisok is összeültek a hétvégén, hogy megvitassák saját és az ország „hogyantovább”-ját. Az eredmények szerint Orbán fog kormányozni, a liberálisok leváltanak mindenkit, a melegeket meg agyon kell verni.
A jómadár
Látva az SZDSZ botrányosan pocsék EP-választási eredményét, összeült a párt országos tanácsa (ot), hogy megvitassa, mit is kéne tenni azért, hogy az SZDSZ ne omoljon apró pici darabjaira, vagy olvadjon bele az LMP-be. Az öt órás zárt ülésen elviekben építő, komoly vita folyt a párt megújításának hogyan-jairól – de valahogy jobban sikerült volna, ha Kóka János frakcióvezető hajlandó egyáltalán megszólalni. Csakhogy ő hallgatott, mint valamilyen jelképes sír, ezért többen kezdeményezték, hogy töltse be valaki olyan a posztot, aki kissé több kommunikációs hajlandósággal rendelkezik.
Lemondásról egyébként is sok szó esett. Lemondott például a párt elnöke, Fodor Gábor, Eörsi Mátyás szerint pedig egyszerűen mindenikek le kéne mondania, és jöhetnének helyettük a fiatalok. Szent-Iványi István a teljes logo és megjelenés reformját se tartotta elképzelhetetlennek, Léderer András pedig az eszmeiség megújításáról beszélt. Szóval újítás az lesz dögivel, csak még ők se tudják, hogy miként.
Azért akarják összehívni a rendkívüli küldöttgyűlést július 4-ére, hogy mindezt kiderítsék: hisz ilyenkor vígan tisztújíthatnak, no meg eldönthetik, hogy merre is szálljon a szabad, demokrata jómadár. Persze az sem mindegy, hogy ki ülne eme madár pilótafülkéjében. Miután Szent-iványi nem vállalta, és Kókának nem menne, három lehetséges jelölt marad. Demszky Gáborral beállhatnának egy egyenesen a föld felé tartó repülésirányba – már ami a népszerűséget illeti -, Gusztos Péterrel pedig akkora célkeresztet rajzolnának magukra a szélsőjobb számára, hogy az akarva se tudna mellélőni. Kuncze Gábor még egy vállalható alternatíva lenne, ám a nagy kérdés, hogy elvállalná-e?
A Betyár
1919. június 14-én Horthy Miklós Szegeden megalapította a Nemzeti Hadsereget, így a nemzeti radikálisok 2009 június 14-én elérkezettnek látták az időt, hogy kövessék a kormányzó példáját, és egy „hadseregként” ugyanitt összefogjanak. A gyűlésen ott volt mindenki, aki árpádsávos színekben számít: többek közt Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tiszteletbeli elnöke, Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Kiss Róbert, a Magyar Gárda főkapitánya, Tyirityán Zsolt, a Betyársereg képviselője és Budaházy György, minden tüntetések vezérszónoka – csak Morvai Krisztina feminin énjét lehetett erőteljesen hiányolni.
Itt megtörtént aminek kellett: az összefogás létrejött, a „valódi nemzeti oldal” közös útra lépett. Elhangzottak politológusok körében fuldokló vihogásrohamokat kiváltó megszólalások: minthogy „a nemzeti oldallal szemben a magyarellenes oldal áll", vagy hogy a parlamenti választások még idén meg lesznek tartva, és ezeket a Jobbik nyeri majd. Igaz, a politológusok ugyanezt a reakciót adták közvélemény tudtára, az EP választások előtt pár hónappal, amikor valaki 3 Jobbik mandátumot vizionált – aztán csak az arcukra fagyott a hahota.
Konkrét terveket persze nem mondtak – ebben kezdenek erősen hasonlítani Orbán Viktorhoz, – de annyit azért leszögeztek, hogy mindent meg fognak tenni azért, hogy megakadályozzák a „deviánsok menetét”- vagyis a melegfelvonulást. Már csak az a kérdés, hogy ha választani kéne egy nagy tojásdobáláson, akkor ki lenne a főcélpont: Gyurcsány Ferenc, vagy Steiner Kristóf?
A király
Megtartották a Fidesz nagy kongresszusát is, ahol annyi újdonság volt, mint egy osztálytalálkozón. Az alelnökök maradtak, sőt csodák csodájára Orbán Viktor pártelnök is – pedig öt gaz nem is rá szavazott, ellenben a többi 1211 hű katonával. Továbbá felszólították a kormányt, hogy hagyjon fel a kormányzással, meg ne privatizáljon, mert különben nagy baj lesz (például nekik nem marad mit).
Akkora ivászatok voltak annak a bizonyos országgyűlési medvének a bőrére, hogy több Fideszes prominens még a puskát se tudná felemelni – pedig a vadászidény még csak el sem kezdődött. De sebaj, hisz kiderült: ma már nem arról folyik a vita, hogy a Fidesz győzhet-e a választáson, hanem arról, hogy kétharmados, vagy háromnegyedes többsége lesz. Természetesen a média sem mehetett haza ígéretek nélkül, hisz megesküdtek: ha ők jönnek, nem épülnek majd síkvidéki autópálya-alagutak, nem szórják a pénzt, nem vesznek kétszeres áron kakaóbiztos számítógépeket. Meg minden más hasonló – legalábbis reméljük.