A magyar Doktor Szöszinek vág az esze

Az Álom.net üdítő változatosságként nem Budapesten játszódik, hanem a gyönyörű Balaton partján. A főszereplő Regina sportiskolásból válik egy kicsapás révén a puccos elit gimnázium tanulójává, ahol napi szinten kérdés, hogy ki milyen kocsival, milyen szerelésben érkezik a suliba, mennyi zsebpénzt hord magával, milyen vadiúj kütyün jegyzi az óra tananyagát. Nem mellékesen szó esik a pompomcsapatról is, amelynek tiszte legyőzni a rivális iskolát, amelyben Regi volt a korábbi sztár, akit az a Labancz Lilla alakít, akinek arca nem is olyan régen még a Barátok közt sorozatának néhány epizódjában bukkant fel.

– Miután magam is láttam a filmet, joggal állíthatom, hogy külsőd alapján több mint tökéletesen passzolsz Regina forgatókönyvben megálmodott figurájához: hogy bukkant rád a rendező N.Forgács Gábor?

– A sztorit nekem is csak utólag mesélték el. Még tavaly tavasszal megkezdődtek az Álom.net válogatásai, és mivel sajnos kevés fiatal, a filmben szereplő Reginát hitelesen megformálni tudó és butuska karakterét önirónikusan szívesen bevállaló színésznő létezik nálunk, a rendező kezdettől tudta, hogy nagyon nehéz lesz rátalálnia a megfelelő alanyra. Én épp a Barátok köztben játszottam Imi plátói szerelmét néhány részben, és egyik este e közben látott meg N.Forgács Gábor. Azonnal megtetszettem neki, másnap ki is derítette a számomat, és berendelt a válogatásra. Attól fogva gyorsan történtek az események. Rólam tudni kell, hogy castingokon szörnyen tudok viselkedni, mindig történik velem valami baleset vagy hasonló gikszer. Amikor az előző egész napos Barátok közt forgatástól nyúzottan, álmosan megjelentem a válogatáson, kiesett a kilincs az ajtóból, felborítottam a vizet az asztalon és nem igazán tudtam, miről van szó, ezért picit össze-vissza csacsogtam, miközben Gábor derülten figyelt engem. Többen is aspiráltunk Regina szerepéért, de valamitől a rendezőnek – talán épp kedvesen bugyuta esetlenségem okán, talán másért – rajtam akadt meg véglegesen a szeme, odaadta a forgatókönyvet elolvasásra, másnap pedig egy próba után kiválasztott filmje főszerepére. Regina karaktere nagyon megtetszett nekem, szerencsére rögtön ráéreztem az ironikus vonásaira, amikbe még inkább belevittem egy kis parodisztikus öniróniát. Hogy a külseje még dögösebb, még cicamicásabb legyen, arra is rátettem egy lapáttal már a meghallgatás napján is, ahová talpig rózsaszínben érkeztem. Remélem az a plusz, amit én adtam hozzá a figurához, az nem csak a stábnak tetszett a forgatások során, hanem a mozilátogatókat is osztatlanul megnyeri. Mindenesetre nagy ugródeszkának tekintem ezt a filmet a pályámon, büszke vagyok hogy én játszhatom benne a főszerepet. Remélem, hogy magával hoz sok jövőbeni munkát számomra, egyszer nagy kihívásként olyat is, ami tökéletes ellentéte lesz a butácska szőke karakternek, amiben megmutathatom egy teljesen másik arcomat is majd. Most nincs bajom a karakteremmel, szeretném kihasználni, amit nyújt.

– Az Álom.net-ben 18 éves diáklányt játszol, de a valóságban 23 éves vagy: szakmai szempontból hogyan telt az elmúlt öt éved?

– Olyan szerencsém volt, hogy nem csupán az elmúlt öt évben tehettem szert színészi tanulmányokra, gyakorlatra, hanem már jóval korábban, méghozzá nem is akármilyenekre. 13 évesen kerültem be a Kisváros című, nagy népszerűségnek örvendő televíziós sorozatba. Addig a percig sportiskolásként csak az úszás, az edzések napi sikeressége érdekelt, de a forgatások hangulata, a kamera, a stáb varázslatos közelsége, a nagy színészekkel való megkülönböztetett bánásmód annyira rabul ejtett, hogy hazaérve közöltem a szüleimmel: én színésznő akarok lenni! Anyukám, aki már akkoriban is a Magyar Televízióban dolgozott, attól fogva mindent megtett annak érdekében, hogy engem minél közelebb juttasson a média világához, hiszen munkájából adódóan rengeteg szakmabélit ismert. Amikor először bevitt az egyik tévés szinkronstúdióba, izgága kislányként rögtön kipróbáltam a mikrofont: épp jelen volt Balázs Péter színész is, akinek annyira megtetszettem, hogy meghívott a szilveszteri kabaréműsorába. Itt két mondatom volt ugyan összesen, viszont olyanokkal szerepelhettem együtt rajta kívül, mint Schütz Ila, Schubert Éva, Fesztbaum Béla.

– Gondolom, ettől fogva intenzívebben kezdtél foglalkozni a színészmesterséggel, ha csakugyan komoly terveid voltak a jövődre nézve…

– Hogyne, Aczél Annához és Bíró Etelkához kezdtem járni beszédtechnikára. Ettől fogva jöttek a munkák tévéfilmek, sorozatok, szinkronok formájában, és bár csupán aprócska feladataim voltak, akkor is ott voltam, jelen voltam, méghozzá nem is akármilyen művészek társaságában! Tizenhat voltam, amikor részt vettem a Bravo TV műsorvezetői castingján, aminek eredményeképpen másodmagammal olvashattam fel attól kezdve a slágerlistákat. Ezután jött több komoly felkérés is, így játszhattam többek között Bacsó Péter és Bujtor István filmjeiben is, ezután talált meg a Barátok közt, amelynek pedig az Álom.net főszerepét köszönhetem.
@@
– Számomra logikus lépésként következne mindebből az érettségi utáni felvételizés a Színművészeti Egyetemre…

– Így igaz! Sajnos, 18 évesen azt hittem, hogy az én „művészi múltammal” egyszerű dolgom lesz, mi sem természetesebb annál, hogy – bár énekelni nem tudok – azonnal felvesznek engem, aki Schütz Ilával álltam kamera előtt! Ráadásként ekkoriban kaptam meg Kalmár Péter rendezőtől a Bubus című komédia egyik főszerepét, amit Csala Zsuzsa, Rátonyi Hajni és Straub Dezső partnereként játszhattam egy éven át a Vidám Színpadon. Azt hittem, hogy ettől majd elájulnak a felvételi bizottság tagjai, de sajnos – bár eljutottam a második fordulóig -, úgy kirúgtak, hogy a lábam se érte a földet! Igaz, sírtam egy kicsit, de nem omlottam össze, inkább sértődött voltam, mert nem igazán értettem, ha ennyire kellek másutt, nekik miért nem vagyok jó? Nálam okosabbak azt mondták, a főiskolán nem kedvelik, ha valakinek múltja van a szakmában, szeretik ők megformálni a jövő színészeit, nem készen kapni. A tanulmányokról nem mondtam le később sem, és bár a főiskolára nem jelentkeztem még egyszer, Gór Nagy Mária Tanodájába igen, el is végeztem a három évből kettőt. Remélem, a felfüggesztett harmadikat lesz módon befejezni hamarosan, de most a sok elfoglaltságom nem teszi lehetővé az iskolába járást, hiszen gyakorlatilag naponta megyünk közönségtalálkozókra az Álom.net vetítése kapcsán egészen május közepéig, az ország minden részébe, és egyéb új munkáim is adódtak időközben.

– Miről van konkrétan szó, elárulnád?

– Egy remek – még be nem mutatott – animációs filmben szerepelek, bár csak a hangomat adom a figurámhoz, aki egy – ki hinné? – szőke csinibaba. Az Aranymajom című mozinak remek sztorija van, érdekességként minden szereplő saját rajzolt arcával jelenik meg a vásznon. Ismét óriási szerencsém van, hiszen megint olyan remek művészekkel szerepelhetek együtt, mint Psota Irén, Bodrogi Gyula, Csuja Imre, Kovács Patrícia, Szabó Győző. Próbán már voltunk, hamarosan kezdődnek a hangfelvételek, amit érthetően óriási izgalommal várok!

– Az Álom.net-ben két lánytestvéred van: a valóságban te milyen családi háttérrel rendelkezel?

– Apukám és anyukám nagyon jó fej szülők, mindig segítettek mindenben. Van egy 11 évvel idősebb bátyám, aki már saját családdal bír, kisfia révén nagynéni is vagyok. Sosem bántam a nagy korkülönbséget, talán emiatt is vonzódtam mindig is az érettebb pasikhoz, nem véletlenül voltam nem egyszer szerelmes a bátyám egyik-másik barátjába is.

– Jelenleg van barátod?

– Most nincs, egyedülálló vagyok egy ideje. Úgy érzem, túl sok az elfoglaltságom és nem marad idő a szerelemre, de ettől függetlenül nyitott szemmel járok. Persze nem kell engem sajnálni, nem vagyok magányos, az udvarlók eddig is, ezután is megtalálnak, a barátaim pedig gondoskodnak arról, hogy legyen társasági életem, ha épp nem dolgozom.

– Benkő Dániel heves udvarlása irányodban a médiának köszönhetően köztudott: nem idegesít a művész úr túlzott érdeklődése?

– Sok negatív kritikát kapok, amiért nem vagyok egyértelműen elutasító Vele szemben.. Dániellel kamerán kívül nem egyszer jól elbeszélgettem, és bár nem teljesen százas a pasas, az biztos, hogy velem sosem volt tiszteletlen, vagy sértő. Vannak nála rosszabbak.

– Mai bombasztikus női külsőd már bakfisként is megvolt?

– Nem, nagyon fiús alkatom volt kislányként, az úszás miatt jó széles vállakkal, mellem szinte semmi. A külső változás csak úgy 19 éves korom tájékán következett be nálam, ami talán attól is alakult így, mert akkor hagytam abba hirtelen a mindennapos úszást, a rendszeres sportolást, kizárólag a futás maradt meg az életemben, amivel azóta sem hagytam fel, a Margitszigeten rovom a köröket, amikor csak időm engedi. A külsőm, a nőiességem is csak később kezdett foglalkoztatni, ma már természetesen imádok vásárolgatni, divatosan öltözködni – akárcsak kortársaim – , de szerencsére ugyanolyan jól érzem magam pulóverben, tornacipőben és farmerben, mint szűk miniszoknyában, mélyen dekoltált felsőben és tízcentis tűsarkúban. Ha illik az alkalomhoz, természetesen előrántom a dögös rucit a szekrényből.

– Magánemberként szereted mutogatni irigylésre méltó bájaidat?

– Későn érő típus vagyok, sosem szerettem a puccos ruhákat, iskolába a sminket! Százával kapok most a film miatt 13-14 éves csajsziktól, hogy adjak sminkelési és öltözködési tanácsokat, holott még én is csak az utóbbi pár évben fedeztem fel a nőiességemet és az ezzel járó dolgokat, úgyhogy mindnek azt üzenem: NE SMINKELJÉTEK MAGATOKAT BAKFISKÉNT! Érzékeny bőrű, szeplőre hajlamos lányként a szoláriumot se pártolom, alkoholt nem fogyasztok, a cigit is csak egyszer próbáltam ki, de olyan rosszul lettem, annyira szédültem, hogy eldöntöttem: soha többé! Nem szeretek feltűnősködni a külsőmmel, de ha egyszer már úgy sikerül kinéznem, hogy mégis mindenki engem néz, akkor szeretek rájátszani a helyzetre, ráteszek még egy lapáttal a dögös buta szőke cicamica effektre. És a hatást nagyon élvezem, jókat mulatok magamban az elért eredményen! Úgy látszik, kettős énem van. Mindig jó tanuló voltam, szorgalmas is, de nem vagyok egy agytröszt, viszont annyira buta sem, mint ahogy azt a karakterembe esetlegesen bele akarják magyarázni. Ilyenkor nem harcolok, inkább eljátszom a nagyon buta szőkét, hadd örüljön, aki ezt akarja látni bennem. Az igazi Labancz Lillát úgyis csak a hozzám közel állók ismerhetik, ők tudják, milyen is vagyok valójában. Aki szeret, így szeret, amilyen vagyok, a többi nem érdekel.