Ezért jó szocialistának lenni!

A szocialista kongresszusokra jellemző magas fokú biztonsági intézkedésekkel készültek ismét a különböző biztonsági szolgálatok és a rendőrség erre a rendezvényre is. A budapesti Kongresszusi Központot hosszú kordonnal vették körül és a sajtó munkatársainak ezúttal is többlépcsős biztonsági rendszeren kellett átmenniük, hogy bejussanak az épületbe.

Az időjárás is kegyes volt a kongresszus részvevőihez, mert végig sütött a nap. Ebben az igazi tavaszi hangulatban csak mosolygós küldötteket lehetett látni. S – mint később kiderült – minden okuk megvolt a jó hangulatra, hiszen elvégezték a rájuk bízott feladatot.
Kiss Péter prófétának bizonyult. A kongresszus előtti villám-interjúban ugyanis a következőket mondta: „Ma pártelnököt és miniszterelnök-jelöltet választunk. Meglepetésre nem számítok.”

Gyurcsány elköszönt

A kongresszus „keretes szerkezetét” Gyurcsány Ferenc adta meg azzal, hogy az elején ő ajánlotta a miniszterelnök-jelöltet a küldöttek figyelmébe, a találkozó pedig az ő búcsúbeszédével ért véget.

Gyurcsány a következő szavakkal ajánlotta Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltet a szocialisták figyelmébe: „most elsősorban nem Bajnai Gordonról kell szavaznotok, hanem magatokról. Úgy szavazzatok róla, hogy tudjátok: ő vállalja ezt a megbízatást. Ne csak most szavazzatok rá, hanem később se hátráljak ki mögüle”.

Bajnai: „Védeni fogok!”

Bajnai Gordon több mint félórás beszéde alapján két dolgot lehet megállapítani. Az egyik, hogy végig érezhető volt rajta: rendkívül fontos számára a hitelesség visszaszerzése. Az, hogy nem ígérgetni akar, hanem konkrét elképzelésekkel válságmenedzselésre vállalkozik. Azt hangsúlyozta mindenekelőtt, hogy ő csak egy évig akar miniszterelnök lenni és neki konkrét – rövid távú – célja van.

A másik dolog, ami kiderült róla, hogy nincs híján a szónoki képességnek ő sem (ezzel persze lehet, hogy csak a beszédíróját dicsérjük). Beszédében ugyanis többször is olyan mondatokat használt, amelyeket megmosolyogták a jelen lévők. Az egyik ilyen mondat: „Cél a magyar euró, ami lehet, hogy kicsi és sárga, de nem lesz savanyú”. A másik: „Hadd idézzek az Egri Csillagokból: nekünk nem sok nyúlra, hanem kevés oroszlánra van szükségünk. Legalább (utalva ezzel az elengedhetetlen kormánytöbbségre – a szerk.) 200 oroszlánra”.

Bajnai hangsúlyozta: ahhoz, hogy a célok valóra váljanak, összefogásra és arra van szükség, hogy az emberek elfogadják a válságkezelő intézkedéseket.

Beszédét egy foci-hasonlattal zárta, kiemelvén, hogy ő bizony nem a népszerűségre hajt, hanem arra, hogy megtegye a szükséges lépéseket, megvédve ezekkel Magyarországot a további válság-hatásoktól.
@@
Lendvai Gyurcsányt méltatta

A párt egyetlen elnökjelöltje, Lendvai Ildikó Gyurcsány Ferencet méltatta a beszédében.

Tőle szokatlan módon lazán, tegeződve, felszabadult hangulatban beszélt „Feriről” és szólt – önkritikusan – a saját jövőbeli szerepéről is.

Beszédének lényege az volt, hogy csak feltételekkel és csak rövid időre vállalja el a pártelnöki tisztséget. Mindenképpen bízik a párt „erős embereinek” (Kiss Péternek és Szekeres Imrének) a támogatásában, számít rájuk a pártvezetésben is.

Határozott programot nem mondott, érződött végig, hogy nem igazán készült fel a feladatra és az is, hogy valóban hosszas rábeszélés után, illetve korlátozott felelősséggel fogadta el a felkérést.

Mindenki nyert

A kortesbeszédek után zárt ülésen hozta meg a kongresszus a döntést, amely – Gyurcsány Ferenc szavaival élve – „meggyőző többséggel választotta meg” a jelölteket (92, illetve 90 százalékos többséggel).

Gyurcsány Ferenc élt „az utolsó szó jogával” és megtartotta a búcsúbeszédét. Ebben köszönetet mondott, amiért pártelnök és miniszterelnök lehetett és hangsúlyozta, hogy a jövőben is „itt marad”, azaz a Táncsics Alapítvány elnökeként segíti a pártot. Fontosnak tartotta hangsúlyozni továbbá azt is, hogy nem gondolkozik új párt megalapításán.

Beszédének második része már inkább az ellenzéknek szólt. Az összefogás fontosságának és a „megvédjük Magyarországot” politikának a hangsúlyozása kétségkívül a Fidesznek (és a jobboldali szavazóknak is) szólt. (Ezek a szavak persze a baloldaliak számára hatalmas mozgósító erővel bírnak.)

A kongresszus végére mindenki győztesnek érezhette magát. Minden pozíció gazdára talált, de ami talán a párt jövője szempontjából fontosabb: a kongresszusi felszólalók próbáltak a már-már reményvesztett küldöttekbe "életet lehelni", ami a többszöri tapsviharból következően sikerült is. Mindvégig sugalltak ugyanis egyfajta „jó baloldalinak lenni, mert itt itthon vagyok” életérzést, melyet a kongresszus végén az Internacionálé eléneklésével koronáztak meg. Ez utóbbi mindenesetre egy érdekes fordulat, hiszen éppen Gyurcsány regnálása óta vették le az MSZP kongresszusok záróeseményei közül ezt a dallamot. Már csak az a kérdés, hogy ezek a hangok mennyiben jelzik és igazolják az MSZP-ben történt fordulatot.