Politikai pénzek mozgása

Prológus

Elérkezett hát a nagy nap, kivételes esemény a parlamentben: aki él és mozog, az benne ül a székében, és lázasan memorizálja, melyik gombot is kell majd nemsokára megnyomnia. A tömeg érthető: ma választják meg az új miniszterelnököt, amihez az MSZP-n kívül csupán néhány képviselőnek kell igennel szavaznia. Megy is a moraj, hogy meg lesz-e szükséges szavazat, mivel előzőleg nem sikerült egyeztetni a konkrét személyről. Eljő a pillanat, nagy feszült csend, majd kiderül: hét szavazattal több is érkezett, mint kellett volna. Ezzel megvan Magyarország új miniszterelnöke.

Utána persze mindenki rohan a büfébe, és megy a sutyorgás: vajon megint ki kollaborálhatott a kormánnyal? Eközben Fodor Gábor pártelnök odalép SZDSZ-es társához, és ráteszi vállára a kezét.
– Láttam félrecsúszott a kezed a szavazásnál – mondja halkan. A képviselő kissé összezavarodik, elkezd izzadni, de hamar válaszol.
– Ó… hát igen. Tudja annyira ideges voltam, hogy hirtelenjében összekevertem a két gombot. De nézze a jó oldalát: legalább egy évvel tovább maradhatunk a Parlamentben.
Fodor szigorú arcvonásai meglágyulnak, és egy zavart mosoly fut át arcán, majd megszólal: – Akkor megkönnyebbültem. Már azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen ügyetlen.
– Dehogy pártelnök úr! Higgye el, sokan voltak még a pártban, akiknek félrecsúszott a kezük. De ne is foglalkozzunk ezzel, menjünk, együnk valamit!
Már éppen távoztak volna, mikor szinte egyszerre csörrent meg a telefonjuk. Miután mindketten megnézték, a képviselő odaszólt elnökéhez: – Csak Kapolyi energiatámogatása érkezett meg a számlára. Semmi különös.
– Nekem is. A jól végzett munka eredménye. Milyen figyelmesek manapság ezek a bankok…

Az X faktor

Várhegyi Kitti munkahelyén gépelt szorgosan, noha vagy egy órája lejárt a munkaideje. De mint minden liberális fiatal, ő is szerette az igazságot, gyűlölte a korrupciót és ennek okán minden olyanba beleütötte az orrát, amihez abszolút semmi köze nem volt. Pontosabban: majdnem semmi. Ez a "majdnem" eredményezte azt, hogy már egy hete a bankszámlák és a telefonszámok közti kapcsolódásokat elemezte. Persze megtehette, hisz az ő dolga volt figyelni az átutalásokra jelző SMS-rendszert, no meg másodállásban rendszergazdaként rendbe rakni azt. Így feltűnésmentes indokot is talált a kései bennmaradásokra, bár nagyon izgult, vajon figyelik-e…

Megvagy! – suttogták hátulról a fülébe, aminek hatására akkorát ugrott, hogy tiszta erővel megfejelte az őt orvul megszólót. Fél perccel később sziszegve vizsgálta a koponyáját tarkító fognyomot, míg Béla – a folyton utána koslató fiatal biztonsági őr – ínye vérzését próbálta elállítani a mosdóban. Miután az visszajött, dühösen mordult rá:
– Anyukád nem szokta mondani, hogy kopogj mielőtt bejössz?
– Csak gondoltam megleplek…
– Hát azt sikerült, bazdmeg! Még mindig fáj… – s hogy Béla jobban átérezhesse helyzetét, megdörgölte fejét, és némi fájdalmas arckifejezést is vágott elnyújtott sziszegéséhez.
– Ne haraguuudj…. – nézett rá a huszonöt éves férfi ötévesekre jellemző, őszinte arckifejezéssel, ami nem tudta meghatni Kittit.
– De haragszom! – jelentette ki, majd csukott szemmel, dacos arckifejezéssel emelte fel fejét,amely így nemeseket megszégyenítő méltóságot tükrözött arcéleinek. Ilyenkor Tamás, egykori szerelme szerint olyan volt mint egy haragos istennő, így szerette ezt a pózt használni, ha el akart érni valamit. – De kiengesztelhetsz… -pislantott kiszemeltjére, és igyekezett nem észrevenni azt a kaján vigyort, amely a sejtelmes szünet folyamán, Béla arcán átfutott. Majd folytatta -… ugye tudod hogy kell kezelni a rendszert?
A férfinak beletelt egy időbe, míg a gömbölyű almákról a Kitti által mutatott gépre figyelt, és bólogatott – Persze, már mutattad.
– Rendben, akkor leírok pár telefon és számlaszámot, amikkel probléma van. Néha nézz rá kérlek, és küld el a mailomra, ha bármelyiknél mozgás van. Óh, és ne a hivatalos címemre küld, tudod hogy rendszergazdaként nem azt használom…

Fény gyullad

Tehát azt akarod mondani… – szólt bizonytalanul Kati, de szándékosan nem fejezte be a gondolatot, hisz azt akartam hogy barátnője tegye meg helyette. Már vagy két órája Kitti lakásában voltak, és gyümölcsturmixot iszogattak, miközben Kitti kifejtette legújabb elméletét, amit ezúttal bizonyítani is tudott.
– …hogy végeredményben EU-s pénzt juttatnak pártkasszába, miközben lefizetik az ország leggazdagabb embereit. Ugyanazt csinálják, mint Princz Gábor idejében a Postabanknál, csak az IMF pénzéből. Ő például választások előtt 100-100 milliót utalt minden pártnak, biztos ami biztos alapon, csak hogy ő maradhasson a bankelnök. Persze az állami pénzekből – vagyis a bankpénzből – hatalmas adagokat rakott zsebre, így volt miből. Tehát a kormány állami pénzből támogatta a pártokat, miközben megtömte Princz zsebét.
– És onnan gondolod, hogy most is ez van…?
– … hogy nem kis eséllyel jöhetnek az előrehozott választások – arra pedig kampány, amihez meg pénz kell. A legnagyobbak persze támogatják a pártokat, de csak akkor ha az érdekükben áll. Ezért nem véletlen hogy az OTP – vagyis Csányi – most kapott 400 Milliárdot, az FHB meg 120 milliárdot az IMF-keretből. És ez nem is a bankmentő csomag része, ez majd azután jön!
De Demján Sándor is bezsebelt egy 25 milliárdos hitelt a Magyar Fejlesztési Banktól, és Bige László által uralt Nitrogénművek ügyében is bűzlik valami. Akiknél sok a pénz, oda megy még több az államtól – vagy most az IMF-hitelből -, onnan meg folyik vissza a pártoknak. Ezt a telefon és bankszámlaszámok, valamint a hozzá kapcsolódó nevek eddig egyértelműen megerősítik. Lefogadom, hogy ha megindul a választási időszak, akkor a többi utalás is engem igazolna.
– És mit akarsz csinálni?
– Összegyűjtöm az adatokat, és odaadom az egyik hírportálnak. Azt, ha jönnek az utalások, és igazolnak, azonnal megy ki, hogy ezek mekkora egy mocskos, szemét, ge…
– Nyugi és vigyázz! Azért könnyen megütheted a bokádat.
– De a nyilvánosság ereje…
– Ja, ja, ja. De, ha nem haragszol, azért megkérdezem aput. Ő ügyvéd, tudja az ilyen jogi szarságokat.
– Én a börtönt is vállalom, ha lebuktathatom ezeket a…
– Oké. Akkor én megyek is, mert hallom nagyon belelendültél. Szólok majd, hogy mit mondott. Szia.

Gyilkos SMS

Varcsi és Gizmó épp az ajtót zárták vissza a helyére – nem mintha túl nagy jelentősség lett volna azok után, hogy feldúlták a lakást és egy hullát hagytak a fürdőkádban, de legalább a szomszédok nem fedezik fel rögtön. Ezek után lementek a kedvenc késdobálójukba, megírták a főnöknek a sikert, majd a második feles után megeredt a nyelvük.
– Biztos nem lesz gáz?
– Dehogy. Nálunk van a winchester és főnök szólt, hogy segít eltakaríttatni a hullát, ha esetleg gond lenne. Bár szerintem akarta.
– Mit akart?
– A hullát.
– Mér’? Nekrofil?
– Dehogy, te isten barma! Azt akarta hogy meghalljon.
– Aha. – fontolgatta Gizmó az elhangzottakat még két feles erejéig, aztán megint egy kérdés fogalmazódott meg benne.
– Te. Szerinted mit akar a főnök azzal a sok adattal?
– Állítólag banktitkok vannak rajta. Gazdasági hadviselés. A tippet az egyik haverja ügyvédjétől kapta. De ne gondolkodj, ehhez mi nem értünk.
– Jó. És mér’ minket?
– Egyrészt mer cigányok vagyunk, így mindent ránk lehet kenni, ha valami balul sülne ki. Másrészt meg mi voltunk a közelben. Harmadrészt nem kérdezünk.
– De mé…
– Mondom nem kérdezünk! Igyá, vagy esküszöm agyoncsapatlak a legközelebbi villámmal!
– Jóvan, naaa!
– Figy, megjött az sms az utalásról. Fejenként egy milla…

Epilógus

Miközben a két gyilkos a krimóban iszogatott, Béla Kitti kerekded idomaira, és formás hátsójára gondolt. Ezért ment be a szobába, és tette meg azt, amire a lány kérte. Tudta hogy Kitti akar valamit az adatokkal, így elhatározta, hogy cinkosságot vállal, és ő is utánanéz a kért számoknak. A mai nap egyetlen utalás talált: kormánykörökből az OCÖ egyik alszervének: ebben nincs semmi különös, csakhogy az sms valami Lakatos Gizmónak ment, aki a jegyzetek szerint csak névleg tag – aktív dolgokat nemigen csinál. ráadásul két millió magyar forint. Valamire majd csak jó lesz – gondolta, és elküldte a levelet, mint minden hajnalban.