Az új csodafegyver: egy kattintás Arizonában, egy halott tálib Pakisztánban

Az amerikai hivatalos körök jelentése szerint, a több mint 22 órás üzemidejű pilóta nélküli robotrepülőgépek több amerikai életet mentettek meg Irakban és Afganisztánban, mint eddig bármilyen más fegyverrendszer. A földi erőket folyamatos vizuális kapcsolattal ellátó ’Predator’-ok komoly fegyverzettel is el vannak látva, az elmúlt hónapok során tucatjával hajtottak végre sikeres akciókat a bujkáló al-Kaida, és más fegyveres csoportokkal szemben.

Amerika kedvenc fegyvere

Egy 2006-ban nyilvánosságra hozott költségvetési dokumentum szerint, a Pentagonban egyszerre két, egymással párhuzamos UAV (személyzet nélküli harci repülőgép) program is fut, egy 5 évig folyósítandó, összesen 1.8 milliárd dolláros büdzsével.

A légierő és a haditengerészet ez irányú törekvései jól példázzák, hogy a Pentagonban évek óta közkedvelté vált a drónokkal kapcsolatos új rendszerek fejlesztése és telepítése, valamint egyre bátrabban vetik őket be a Közel-Keleten, vagy bárhol máshol a világon –olvasható a defenseTECH.org hadtudományi oldalon.

Azonban, az amerikai légierő tisztjeinek tudomása szerint, csaknem minden harmadik bevetés közben lezuhan, lelövik, vagy eltűnik a kémrepülőgép, melynek darabja 4.5 millió dollárt kóstál – olvasható egy keddi New York Times-os cikkben. Jelenleg Afganisztánban és Irakban 195 darab Predator és 28 ’Reaper’ (a Predator továbbfejlesztett változata) teljesít szolgálatot, 34 bevetéssel naponta, ami havi szinten 16 ezer órányi továbbított videó anyagot jelent. A Predator-okat egy San Diego-i cég, a General Atomics gyártja.

Akár a bolygó másik feléről is…

A drón-technológia egyik legcsábítóbb opciója, hogy 8-9 ezer kilométerre messzebb fekvő, áthatolhatatlan területeket lehet vele irányítás alatt tartani – akár az éjszaka közepén is – úgy, hogy közben emberélet nincs kockáztatva. Az NY Times beszámolója alapján, az álltaluk meglátogatott Tucson-i légi bázis Arizonában, csak az egyik a négy drón-irányító központ közül, melyet az amerikai Nemzeti Gárda működtet. A Nevadai-sivatagból a személyzet napi 24 órán keresztül röpteti az afgán és iraki gépeket, élet és halál urai egy olyan hely fölött, mely a Föld túlsó oldalán van. Előfordulhat, hogy az a pilóta, aki délelőtt Afganisztánban szolgál, délután már a távoli Irakból száll fel.

A fekete-fehér monitorok még a legnagyobb éjjeli sötétségben is egykedvűen két tónusban, teljesen kivehetően mutatják a tájat. A riport készítése közben, a legénység épp egy hosszú és teljesen elhagyatott útszakaszt ellenőrzött: „A szolgálati időnk 70-80 százalékát csak az utak letapogatásával töltjük” – nyilatkozta a pilóta.
@@
Amikor a Predator egy lehetséges célpontot fog be, a képet azonnal továbbítják a parancsnoki központnak, ahol a tűzparancsról dönthetnek. „Amikor mondjuk rádiókapcsolatban vagy az egyik földi sráccal, akit fedezned kell, hallod a lélegzését, a fegyverropogást és látod, ahogy fut felülről, szinte azt érzed, hogy te is ott vagy vele” – meséli a pilóta azokról a bevetésekről, amikor a földi erőket kell támogatni. Sokuk nagyon komoly lelki terhelésnek van kitéve, még így is, hogy csak „monitor harcosok”, és hogy a valódi vérszagtól egy óceán választja el őket.

Az új fejlemények szerint Afganisztánban és Pakisztánban újból felerősödött a fegyveres konfliktus, az Obama adminisztráció ezekben a napokban állítja össze az új költségvetési tervezetet. Annak ellenére, hogy a drón-technológia ennyire megbízhatatlan, sokak szerint az egyik legígéretesebb és legegyszerűbb alternatíva, mely érdekében még több pénzt kellene felszabadítani. Olyan fejlesztéseket, mint egy 3 milliárd dolláros romboló, vagy egy 143 milliós vadászgép, a haditengerészet jelenleg nem engedhet meg magának.

Az iráni fejlesztések

Egy hónappal ezelőtt Teherán bejelentette, hogy befejeződött saját UAV fejlesztése, és olyan robotrepülőket állított elő, melyekkel akár Izraelt is elérheti. Maga az iráni kabinet főnök a történteket „fontos eredménynek” nevezte, mely csak pár héttel az után történt, hogy Irán saját műholdját is földkörüli pályára állította, ezzel egyszersmind a drón-rendszer kiépítésének legfontosabb alapkövetelményét előre biztosította. „Fejlődő biztonsági rendszerünk nem jelent fenyegetést más országok számára, Irán egyedül a külső agresszió elhárítására és megtorlására készül fel” – nyilatkozta Ahmad Vahidi.

Azt, hogy nem sokáig várattak az új játék kipróbálásával, mi sem bizonyítja jobban, hogy hétfőn az amerikai erők bejelentették, február 25-én Bagdadtól nem messze szedtek le, egy eltévedt iráni „darazsat”. Az iraki légtérben illegálisan tartózkodó drónt, a detektálást követő ötvenedik percben lőtték ki. Washington már régóta gyanítja Irán katonai érdeklődését Irak irányában, ám a bagdadi hivatalnokok szerint, csupán tévedés történt. A roncsokat később, minden kétséget kizáróan az iráni ’Ababil 3’-ként azonosították, ebből a modellből már Izrael is fogott jó párat a 2006-os libanoni háború idején, mivel Irán a Hezbolláhnak is szállít.

Bóvli de hathatós

A drón-technológia mellett sorakozó érvek tehát, hogy csaknem 20 millió dollárral olcsóbb, mint a vadászrepülőgép, a legénység élete nincs kockáztatva, valamint a 22 órás, tankolás nélküli üzemidő. Ellenérv, hogy a felszálló Predator-ok közül csak minden harmadik tér vissza épségben, ami azt jelenti, hogy 36 bevetéssel naponta több mint 2 hagyományos repülőgép ára emésztődik fel. De ez csak pőre statisztika.

Ellenérv még a tetemes civil károk mennyisége emberéletben és ingóságban, és ezen az sem látszik segíteni, hogy a pilótának nincs közvetlen tűzjogosultsága. Ha az Obama költségvetés nagyobb részt hasít az UAV fejlesztésnek, az ellenérvek talán mérséklődhetnek.

Irán oldaláról már most látszik, hogy amikor a műhold fellövés kapcsán kizárólag civil és kommunikációs indokokat hangoztattak, az nem volt egyéb átlátszó hazugságnál. Jobban mondva, a drón vezérlés is egyfajta kommunikációnak tekinthető, de azért az látszik, nem a hagyományos értelemben vett hírközlésről van szó.

A hadviselés új fejezetéhez érkeztünk, a hagyományos katonai szolgálatnak meg vannak számlálva a napjai, ahogy a pakisztáni emigrációban élő tálib törzseknek is.