„Minden műfajban lehet művészi szintet elérni, csak igényesen kell csinálni”

1907. július 27-én született a Somogy megyei Nagykónyiban. Apja vándorkereskedő volt, így gyermekkora állandó költözések között telt. A pápai tanítóképzőben nehezen találta helyét, csak a helyi színházban érezte jól magát. Végzése után protekcióval Dunaföldvárra került kántortanítónak.

Sárdy, akit már Pápán "megfertőzött" a színészet, műkedvelő operett-előadásokon lépett fel, egy ízben Szekszárdon Babits Mihály előtt adta elő a Bánk bán nagyáriáját. Családja és barátai féltették a művészi pályától, a színiiskolájáról híres Rózsahegyi Kálmán pedig azt tanácsolta neki, hogy "hagyja a csepűrágást".

Ennek ellenére eltökélt maradt, szabadnapjain képezte magát, végül szerződtette az Operaház. 1936. október 6-án a Bánk bán Ottójaként debütált, de csak egy évvel később fedezték fel, a kritika áradozott "könnyű, hajlékony lírai tenorjáról". Amikor Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájában Dávidot énekelte, a karmester Otto Klemperer azt mondta róla: "ő nem egy Dávid, ő a Dávid".

1940-től filmezett is, országos népszerűségét a Te vagy a dal című film alapozta meg 1940-ben. Az elegáns megjelenésű, vonzó külsejű Sárdy tizenöt filmben szerepelt és mindben énekelt is (Leányvásár, Álomkeringő, Rákóczi nótája, Mágnás Miska, Déryné). A filmszalagon is jól érvényesült könnyed, természetes játékstílusa, derűs humora. Sok slágerízű dallam külön az ő hangjára íródott, ilyen volt például a Kalotaszegi Madonna (1943) című filmben felcsendülő Rózsalevél dala. Lehár Ferenc, aki közös munkáik során nagyon megkedvelte a fegyelmezett és pontos Sárdyt, Garabonciás diák című operettjében neki komponálta Az utam muzsikával járom című betétdalt.

A kor legnépszerűbb énekes sztárja 1942-ben lépett először az Operettszínház színpadára, vendégként. Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjében legendás volt a szereposztás, partnere volt Honthy Hanna, a fiatal Szeleczky Zita és Latabár Kálmán. A kritika méltatása szerint Sárdy énekével úgy hódított, "mint egy ifjú Dzsingisz kán". Nem csoda, ha "elcsábult" és a könnyedebb műfajt választotta, bár hivatalosan csak 1958-ban lett a Fővárosi Operettszínház tagja.

Akadtak, akik emiatt lenézték, de ők voltak kevesebben – a közönség rajongó szeretete mindenért kárpótolta. Főszerepet alakított Kacsóh Pongrác János vitézében, Huszka Jenő Bob hercegében, Kálmán Imre Marica grófnőjében. Fényes Szabolcs operettjében Rigó Jancsit játszotta, és szerepelt a Makrancos hölgyből készült Broadway-musical, a Csókolj meg, Katám hazai változatában. 1963-ban kapta meg az érdemes művész címet.

Sárdy János 1969. március 9-én halt meg Budapesten. Kisfaludi Stróbl Zsigmond által megformázott mellszobrát a Fővárosi Operettszínház előcsarnokában állították fel, szülőfalujában személyes tárgyaiból tiszteletére emlékszobát rendeztek be.