Kevesebb pénz, kevesebb munkahely, több feszültség

Hogyan érinti Gödöllő térségét a fenyegető gazdasági válság?

Röviden azt tudom mondani, ugyanúgy, mint az ország bármely más részén élőket. Egyrészt 2009-ben a Gödöllőiek is kevesebb pénzt visznek haza, mint 2008-ban, ez már önmagában súlyos probléma. Másrészt ehhez társul a növekvő munkanélküliség, amely minket sem kerül el, egy helyi cég épp a minap jelentette be 270 fős leépítését és úgy vélem ezzel még nincs vége az elbocsátásoknak. Mellesleg az önkormányzatnak is összébb kell húzni a nadrágszíjat, ennek „eredményeképp” 50 embert már el kellett bocsátanunk a hivataltól. Felsorolt tényezők pedig generálnak egy általános szociális feszültséget.

Mit tehet ebben a helyzetben egy Önéhez hasonló kisváros? Gödöllőnek van például válságstratégiája?

Szerintem mi aprók vagyunk ahhoz, hogy saját stratégiát dolgozzunk ki, maximum a magunk házunk táján söprögethetünk, de az nagyon kevés.

Tehát kormányzati szinten lehet többet tenni az emberekért.

Nyilván. Nagyon kis pont vagyunk ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk részt venni a válságkezelő folyamatokban. Amiben mi is benne vagyunk, az a szociális háló. Annyit tehetünk, hogy kivárjuk a változásokat, s azokra reagálva próbáljuk majd a helyi embereket kondicionálni.

Az utóbbi hetek, hónapok visszatérő belpolitikai témája volt az önkormányzati reform kérdése. Mégis, a miniszterelnök minap bejelentett kormányjavaslatai mintha megfeledkeznének róla. Ön szerint szükség van-e az önkormányzatok bajainak sürgős orvoslására, és ha igen, milyen kezelésre lenne szükség?

Egy biztos: az elmúlt időszakban az önkormányzati szövetségek vezetői végre megállapodtak a kormánnyal néhány alapvető dologban, amely törvénytervezet formájában akár a parlament elé is kerülhet. Gyurcsány Ferenc ezt a minap visszaküldte nekünk, mi pedig sajnálattal vettük tudomásul, hogy miniszterelnök úr személyesen nem kívánja velünk megosztani az önkormányzati reformmal kapcsolatos gondolatait, lemondta az előre egyeztetett találkozót. Egy 13 pontos javaslatról van szó, amely sok újdonságot nem tartalmaz. De az eredeti kérdésre reagálva: őszintén szólva nem tudom, hogy a nagy bejelentések az önkormányzati szektort miért nem érintik. Megítélésem szerint azonban az önkormányzatok 3600 milliárdos gazdálkodási keretében nincs 5-6 milliárdnál nagyobb tartalék.

A radikális költséglefaragás tehát nem járható út?

Nem, mert azokat a feladatokat, amelyeket az önkormányzatokra ma kirónak, így is úgy is el kell valakinek látni. Sőt azt mondom, hogy az a pénz, ami ma rendelkezésére áll, az a feladatok ellátására éppen, hogy kevés.
@@
Meglehet, de ez is csak azt bizonyítja, hogy valamin változtatni kell nem?

Természetesen a rendszerre ráférne némi korszerűsítés. De hiba úgy kalkulálni, hogy ebből komoly többletforrást lehet kreálni a költségvetés számára. Pénzt megtakarítani brutális intézkedésekkel is csak nagyon keveset lehet ma a rendszerben. Inkább úgy kéne okoskodni, hogy az átalakítások eredményeképp végül hatékonyabb legyen a működés.

Szerkezeti mélyfúrásokat értsünk ez alatt?

Teszem azt, szélesebb kiterjedésű közigazgatási egységekre lenne szükség. A jelenleginél jóval nagyobb kiterjedésű vidéki körjegyzőségek például hatékonyabban működnének, ebben komoly megtakarítási lehetőséget látok. A képviselői létszám radikális leépítése viszont több szempontból is aggályos. Egyrészt nincs benne akkora tartalék, mint sokan hiszik, mivel vidéken a képviselők nagy része egy fillér tiszteletdíjat sem vesz fel. Másrészt nagy a demokratikus elv sérülésveszélye. Nem hiszem, hogy jó lenne például, ha egész Budapest dolgaiban mindössze 30 ember döntene.

Ha már főváros: Ön szerint jó vagy sem a kétszintű önkormányzati rendszer?

Azt gondolom, ahhoz simán hozzá lehetne nyúlni.

Mindenki ezt gondolja, mégsem történik semmi…

Azért, mert a kerületekben van a legtöbb kispados tartalékpolitikus, onnan „töltenek fel” a pártok. Ilyen egyszerű.

Szóval ne is reménykedjünk, hogy olyan átalakítás, ami ennyi egzisztenciát érint, valósággá válhat Magyarországon?

Ezt én nem tudhatom, a politikának kell eldöntenie, hogy mit csinál. Mi az önkormányzatoknál kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.

Őszintén: az önkormányzatok részéről mindenki mindent elkövet a lehető leghatékonyabb működésért?

Az önkormányzatok igyekeznek. Általánosítani persze nem lehet, nyilván vannak kivételek, de összességében a nagy részükről ez elmondható. Mindenki igyekszik spórolni.

Az emberek a közelmúltig nem csak polgármesterként vagy a Magyar Önkormányzatok Szövetsége főembere ismerhették, hanem a Magyar Vívószövetség elnökeként is. Nem érzi úgy, hogy tavalyi viharos lemondásával sokakban megváltoztatta az Önről kialakult képet, amely egy nyugodt, racionális vezetőt ábrázol?

Lehet, hogy sokakat meglepett a döntés, de én így maradtam hű önmagamhoz. Azt gondolom ma már mindenki számára világos, miért álltam fel. (Gémesi György nem értett egyet az olimpia utáni szakmai-személyi változásokkal – a szerk.) Nem lehet olyan kényelmes egy szék, hogy akkor is ülve maradjunk benne, ha akkora visszásságokat látunk magunk körül, mint láttam én akkor a Szövetségben.

Nyakunkon az MVSZ rendkívüli tisztújító közgyűlése, ahol az ön utódját is megválasztják. Kit látna szívesen abban a bizonyos székben? (Kamuti Jenő, az Európai Vívókonföderáció elnöke és Erős János, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója száll versenybe posztért.)

Nem szeretnék állást foglalni ebben a kérdésben, nem akarom befolyásolni a döntést.

Akkor úgy kérdezem: milyen vezetőre van szüksége a Peking utáni vívósportnak?

Jó vezetőre…