Magyarországon a világhírű művész hagyatéka

Az eseményhez kapcsolódó sajtótájékoztatón Hiller István oktatási és kulturális miniszter elmondta: összesen 1010 felvétel, ezen belül 937 fotó, 48 vintázs, 5 gyűjteményen kívüli fénykép és 20 ajándékkép került Magyarországra. A kulturális tárca tavaly 300 millió forintos támogatást nyújtott a Magyar Nemzeti Múzeumnak a gyűjtemény megszerzésére és a szállítás, a kiállítás költségeire.

A műtárgyakra tavaly december 30-án kötötte meg a szerződést a magyar múzeum az ICP-vel. A vételár 835 ezer dollár volt, a vevő eredetileg 167 millió forintra becsülte a hagyaték értékét, a becsült és a tényleges vételár 200 forintos dollár árfolyamon egyezik meg.

"A magyar nemzeti kulturális örökség gyarapításának jeles napja a mai, sok ember kétévi munkájának eredménye" – fogalmazott Hiller István a sajtótájékoztatón. Kiemelte: Robert Capa a világ egyik leghíresebb fotósa volt, képei az egyetemes fotóművészet alkotásai közé tartoznak.

Hiller István kitért arra is, hogy a Capa-hagyatékot gondozó ICP-t a fotóművész öccse, Cornell Capa hozta létre 1974-ben, és a központ ma már fogalom a fotóművészetben: nemcsak kiállítóhely, hanem iskola is, hiszen évente hatezer hallgató látogatja fotóstanfolyamait.

A 937 felvétel negatívjáról az 1990-es évek elején Cornell Capa felügyelete mellett 40×50 centiméteres nagyítás készült három példányban: egy sorozat az ICP-é, egy Tokióban található, a harmadik válogatás képezi a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülő gyűjtemény alapját. A fotókról ebben a kidolgozásban és ebben a formában további példányok már nem készülhetnek.

A gyűjtemény néhány darabjából március 5. és 15. között egy "bemelegítő" kiállítást tartanak a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd a fotók egy nagy tárlaton július 2. és október 16. között lesznek láthatók a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban. A tervek szerint a Capa-gyűjtemény október közepétől 13 várost (Salgótarjánt, Miskolcot, Sárospatakot, Debrecent, Szolnokot, Békéscsabát, Szegedet, Szombathelyt, Győrt, Székesfehérvárt, Dunaújvárost, Paksot és Pécset) érintő országjárásra indul.

Páldi Lívia főkurátor többek között arról beszélt, hogy a Ludwig Múzeumban nyíló kiállításon bemutatják Robert Capa 1948-ban Magyarországon készített képeit is (az 1913-ban Budapesten született, de fiatalon külföldre távozott fotós akkor hat hetet töltött Magyarországon).

Kiemelte: Capa fotói híradások voltak, újságokban jelentek meg és képein keresztül a fotózsurnalizmus kialakulása is nyomon követhető. "A kiállításra szeretnénk újságokat, dokumentumokat, leveleket is kölcsönkérni az ICP-től, hogy Robert Capa teljes munkásságát be tudjuk mutatni" – jelentette ki a főkurátor.

Capa öt háborúban is fotózott, de készített felvételeket békében, világjáró utazásai során is. A most megvásárolt gyűjtemény – amelyet Kincses Károly és E. Csorba Csilla fotótörténész tavaly ősszel az ICP munkatársaival válogatott össze – tartalmazza a már publikált, Capát igazán híressé tevő 500 fotót (köztük 1932-es Trockij-sorozatát, a spanyol polgárháborúban készült, A milicista halála című felvételét, és utolsó képét, amelyet Indokínában készített, mielőtt aknára lépett volna), de azokat is, amelyeket korábban soha nem láthatott a közönség.

Robert Capa 1913-ban Budapesten, Friedmann Endre Ernő néven született. Bécsben, Prágában, majd a berlini politikatudományi főiskolán folytatott újságírói tanulmányokat, de onnan a felizzó antiszemitizmus miatt 1933-ban Párizsba költözött.

Ott találkozott Gerda Pohorylle (a szakmában ismert nevén Gerda Taro) fotográfusnővel, és ez a találkozás nem csupán a szerelmet, hanem a szakmai összefonódást is jelentette számukra. Haditudósítóként mindketten részt vettek az 1936-ban kitört spanyol polgárháborúban. Capa ott készítette élete egyik leghíresebb fényképét, amely egy milicista halálát – azt a pillanatot, amikor lövedék éri – örökíti meg. Gerda 1937-ben a köztársaságiak visszavonulásakor halálos balesetet szenvedett.

Capa ezután a japán-kínai háborúban (1938) készített képeket. A második világháború alatt a Life magazin tudósítójaként bejárta az afrikai és az olaszországi hadszíntereket. A normandiai partraszállásról készült képei az egész világon ismertek – ő volt az egyetlen fotós, aki az első hullámmal partot ért, majd az összes filmtekercs felhasználása után az első kórházhajóval visszajutott Nagy-Britanniába. (Nem az ő hibája volt, hogy előhíváskor a film túl gyors szárítása miatt a felvételek nagy része tönkrement, és csak néhány kocka maradt használható, azok is kissé életlenek.)

Az 1948-as palesztinai történésekről, az izraeli-arab háborúról is beszámolt képeivel. A Life tudósítójaként 1954-ben, az indokínai harctéren – a vietnami Thai Binh-ben – aknára lépve vesztette életét.

Robert Capa nem csupán hadi cselekményekről készített képeket, hanem híres művészekről is – barátai között tudhatta például Ernest Hemingwayt és Pablo Picassót. Gyöngéd szálak fűzték Ingrid Bergmanhoz is, de erről a titokban tartott kapcsolatról nem készült, vagy legalábbis nem maradt fenn fotó.