Ez már reform? – Megkésve bár, de törve…

A kormány általános célja az intézkedésekkel az, hogy javítsa az ország versenyképességét és segítse elő a gazdasági növekedést.

A tervezett átalakítások azt célozzák, hogy az ország potenciális gazdasági növekedési üteme a jelenleginél 1,5-2,0 százalékkal magasabb legyen, és az 57 százalék körüli (nemzetközi viszonylatban nagyon alacsony) foglalkoztatási ráta középtávon 65-70 százalékra növekedjen.

Nyers József, az ECOSTAT konjunktúra-kutatási igazgatója szerint „ezek a számok reális célkitűzések, mivel az ország jelenlegi gazdasági teljesítménye elmarad a potenciális gazdasági növekedéstől. A foglalkoztatási ráta növelése szintén lehetséges, de hangsúlyozottan közép- és (még inkább) hosszútávon. A foglalkoztatottság érdemi növelését pedig elsősorban a kis- és középvállalkozásoknál lehetne elérni.”

Gyurcsány szerint ebben az évben mintegy 200-220 milliárd forinttal kevesebbet költhet az állam, ha meg akarja tartani a költségvetés egyensúlyát és a tervezett hiánycélt.

A kormányfő szerint átfogó szerkezeti reformokat kell elindítani. Véleménye szerint a magyar társadalom- és gazdaságpolitika alappilléreit érintő reformokra van szükség. Nem egyszerű átcsoportosításokra és nem minden területet egyformán érintő intézkedésekre van szükség. Azaz, Gyurcsány szavaival élve: „Fűnyíróelven takarékoskodni nem lehet! Abban tönkre megyünk.”

Az adó- és járulékrendszer átalakítása

A kabinet szerint a tervezettnél nagyobb költségvetési hiányt nem lehet adónöveléssel kezelni és az adócsökkentést is csak fokozatosan szabad bevezetni. A törekvések célja egyértelmű: az adórendszer átalakítását úgy akarják megvalósítani, hogy a fogyasztási adók és a vagyoni adók súlya növekedjen, s ebből pedig a jövedelmi típusú adókat és a járulékokat lehessen mérsékelni. A kormánynak az adórendszer átalakításával az a célja, hogy elősegítse a munkavállalást.

Gyurcsány Ferenc szavaival élve az állam mintegy 800-900 milliárd forintról mond le, s így az adórendszer a tervezett változtatásokkal versenyképes lesz a közép-kelet-európai régióban.

A személyi jövedelemadó alsó kulcsát 18-ról 19 százalékra emelnék, ezzel együtt az alsó jövedelemsáv határa 2,2 millióra, majd 2010 január elsejétől pedig hárommillió forintra emelkedne. Emellett összességében 5 százalékos járulékcsökkentést irányoznának elő, valamint a magánszemélyeket és vállalakozásokat terhelő különadó megszűnne.

Mindezeknek a fedezetét pedig a következő tételek adnák meg. Az általános áfa-kulcs 3 százalékos és a jövedéki adó 3-7 százalékos emelése. Továbbá megszüntetnék az eddig adómentes kedvezményeket (ilyen például az étkezési jegy és az üdülési csekk).

Az ECOSTAT elemzője szerint „az áfa-emelés reális és elégséges fedezetet teremt az elképzelések megvalósításához, ezért muszáj meglépnie a kormánynak ezeket a fájó intézkedéseket is”. Majd hozzátette: „megvalósítható az az elképzelés, hogy az intézkedések nem igényelnek költségvetési többletkiadást, azaz: nullszaldósra ki lehet hozni az adóátrendezéseket”.
@@

Változások a nyugdíjrendszerben

A kormány alapvető célja a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartása, ezért annak csak a korrekcióját végezné el. Ennek megfelelően a mostani rendszerben csak három korrekciót vezetnének be: a változások érintik a 13. havi nyugdíjat, a nyugdíjszámítás svájci alapú indexálását és a nyugdíjkorhatárt.

Az elképzelések szerint a 13. havi nyugdíjat beépítik a havi nyugdíjakba, majd pedig a július 1-je után nyugdíjba vonulóknak már nem fog járni ez a fajta támogatás.
A gazdasági elemző szerint a „13. havi nyugdíj jövőbeni eltörlése jó döntés volt, mert annak bevezetése elhibázott lépés volt a kormány részéről, hiszen a folyamatos kifizetések – amelyeket ráadásul hitelből finanszíroztak – meghaladták a gazdaság teljesítőképességét”.

A továbbiakban változik az indexálási rendszer is: megmaradna ugyan a svájci alapú – azaz az inflációt és a bérszínvonalat egyaránt követő – indexálás, de belépne egy új elem is. Ez pedig a GDP növekedéshez kötött alkalmazkodás lenne. S ha ez nem érné el a két százalékot (amelyre a következő években számítani lehet), akkor alapvetően csak az inflációval kellene korrigálni a nyugdíjakat.

A nyugdíjreform része a korhatár jövőbeni emelése is. A kormányzati elképzelés szerint 2016-tól évi négy hónappal növelnék a nyugdíjkorhatárt, egészen a 65 éves korhatárig, tehát 2025-ig.

A nyugdíjkorhatár felemelését az ECOSTAT munkatársa „elkerülhetetlennek” nevezte, amelyet „már régen meg kellett volna lépni”.

Patrióta gazdaságpolitika

A globális gazdasági válságot a kabinet úgy próbálná meg kezelni, hogy megerősíti a hazai vállalkozások versenyképességét. Ezt a kormányzati és az uniós források révén körülbelül 1400 milliárd forint támogatással oldanák meg. Ennek részeként a magyar kormány elindítaná a kulcsfontosságú beruházásokat (elsősorban kórházak, utak, egyetemek építésével, fejlesztésével).

A kormányfő szavai szerint a támogatások elosztása a szektorpolitikai gondolkodás mentén történne. Ez azt jelenti, hogy elsődlegesen a járműiparra, gyógyszeriparra, logisztikára, informatikára, turizmusra és az építőiparra koncentrálnának.

Az ECOSTAT elemzője rámutatott, hogy jelenleg éves szinten 4500 milliárd forintot költenek Magyarországon a beruházásokra. Ahhoz tehát, hogy megvalósuljon ez a terv, komoly unió források kellenek. Nyers József szerint: „a kormányfő által megjelölt iparágak emlegetése jó PR-fogás, de a támogatásuk a gyakorlatban nehezen megoldható és nem is célravezető. Ezzel szemben inkább a mezőgazdaságra kellene koncentrálni. A mezőgazdasági termelés támogatása ugyanis ki van véve az általános uniós játékszabályok alól és ezért – meg az ország adottságai miatt is – inkább ezt a területet kellene hatékony központi szabályozással segítenie a kormánynak.”

A hazai vállalkozásokat segítené az az elképzelés is, amely előírná, hogy legalább 80 százalékban magyar eredetű termékeket kell forgalmazniuk a nemzetközi áruházláncoknak.

Nyers József szerint „teljes képtelenség a 80 százalékos szabály, hiszen uniós tagságunkból kifolyólag nem beszélhetünk „magyar áruról”, csak uniós termékről. A protekcionizmus ilyen megnyilvánulása teljességgel összeegyeztethetetlen az Európai Unió szabályaival.”

Az ECOSTAT elemzője szerint: „A reformok iránya összességében megfelelő, ezért meggyőződésem, hogy azokat elfogadja majd a parlament is. Ezek a gondolatok azonban nem újak, már évek óta a szakemberek asztalán pihennek. Szakmailag tehát kellően kiérleltek, nem elsietettek, de kétségtelenül elkésettnek nevezhetőek, hiszen már évekkel ezelőtt végre kellett volna hajtani őket.”