Betelt a pohár!- Elég a cigányozásból!

Nem tagadom, hogy velem is, ahogy közel majd minden magyar állampolgár-társammal előfordult már, hogy előítéletessé váltam felhorgadó indulatok eredményeként és olyat találtam mondani, ami józan értékítéletemmel semmiképpen nem összeegyeztethető. Sajnos a közbeszédünkbe oly mélyen beágyazódtak bizonyos előítéletek, hogy nálam higgadtabb emberek is elfogadhatatlan gondolatokra ragadtatják magukat. Azonban arra kínosan ügyeltem, hogy amikor a köz számára fogalmazok meg mondatokat, akkor átgondolom, mit is gondolok valójában egy kérdésről és mennyire befolyásolnak az indulataim, mert a tárgyilagosságra való törekvésem erre kényszerít.

Ezért aztán olyat nem írok le egy emberről, hogy "állat", még ha rettenetes tettet követ is el; nem vonom kétségbe, hogy valaki magyar állampolgár, még ha egy aljas gyilkos is az illető, legfeljebb szégyenkezem. Olyat meg végképp nem írok, hogy „Minden faluban… a becsületes cigányok haladéktalanul menjenek be a legközelebbi rendőrőrsre, és adják rendőrkézre a velük élő bűnözőket”, mert ez a legsúlyosabb besúgóhálózatot üzemeltető Rákosi-érát idézi, amitől Bayer Zsolti a leginkább szeretné távol tartani magát. Arról nem beszélve, hogy honnan veszi azt Zsolt, hogy „minden” becsületes cigány együtt él egy bűnözővel? És főleg: miért csak a cigányok? A magyarokat, zsidókat, szlovákokat, szerbeket, horvátokat, bosnyákokat, ukránokat, románokat, osztrákokat miért nem kötelezi erre az én drága barátom? Hogy azt a végletes marhaságot már ne is emlegessem,hogy „…a rendőrök kapjanak tűzparancsot arra az esetre, a bármilyen támadás éri őket…”, ugyanis a „bármilyen” támadás súlyozása eddig is a rendőr feladata volt és lesz, s ily módon annak a megítélése is, hogy milyen mértékben reagálhat támadásra. Amit Zsolti akarna, az megint csak a legdurvább időszakokat idézi fel, ami ellen pont ő harcolt 1988-89-ben. Néha tényleg nem értem Zsoltot…

Egy újabb tragédia irányítja a figyelmet a cigányságra, mert az elkövetők között cigányok voltak, vagy csak ők voltak azok, ez utóbbit még nem tudjuk. A miskolci rendőrfőkapitány nyilatkozatát követően ennek az esetnek érthetően sokkal nagyobb a hangsúlya. A szomorú, hogy erre valaki rájátszik, de legalábbis az indulatai által vezérelve ír elfogultan, ahelyett, hogy reálisan írná meg a helyzetet.

A helyzet ugyanis az, hogy jó orvos nem az elsődleges tünetet kezeli, hanem a probléma mélyén keresi a gyógyulást, hiszen tudja, hogy az előbbivel csak ideig-óráig tud sikert elérni, a betegség ettől még tovább terjedhet. Ennek megfelelően kell elemezzük tehát ezt a kérdést is.

A cigányság természetrajzát most nem szeretném részletesen taglalni, mert nem könyvet készülök írni. Inkább csak egy visszafogott zanzában elemezném a képet. Talán ott kezdeném, hogy a cigányság beillesztését a modern társadalmi létbe már rengetegen megpróbálták, nyilvánvalóan csekély, vagy leginkább semmilyen sikerrel. Ennek számos oka lehet, én kiemelnék ezek közül néhányat.

Az egyik, hogy a politika, mely kitűzte magának ezt a nemes célt, rendszerint otrombán, vagy egész egyszerűen csak ostobán fogott hozzá. A másik, hogy a cigányság nem volt partner ebben tradíciói megőrzése vagy kényelem, netán félelem okán. A harmadik, hogy mindezek összessége eredményezte a sikertelenséget.
@@

Mindenesetre számomra nyilvánvaló, hogy a felzárkóztatási programok hibái hozzájárultak a jelenlegi állapotok kialakulásához. Valahogy olyan ez az egész, hogy van egy rosszcsont gyerekünk, akit szeretnénk olyan szintre emelni, melyet a többi, nagyobb gyermekközösség már elért. Azonban ezt úgy akarjuk elérni, hogy folyamatosan simogatjuk a rosszcsont gyerek fejét, támogatásunkról biztosítjuk, kedvezményeket biztosítunk számára és tömjük fagylalttal. Retorzió, a beilleszkedés, tanulás, eredmények hiánya miatti büntetés nem szerepel eszköztárunkban, csak a támogatás, esetleg a kirekesztés, de a szankció sehol. A gyerek meg elkanászodik, mert így is elvan, semmilyen teher nem hárul rá annak érdekében, hogy változtasson az életmódján.

A hibás tehát mindig a nevelő, a befolyásoló személy, szervezet, mely helytelen eszközökkel igyekszik terelni a számára, vagy a többség által elfogadott rend irányába egy kisebbséget. Röviden a politika a felelőse a jelenlegi helyzetnek, pártállástól függetlenül. Ugyanis egyetlen politikai erő sem volt tisztességes a cigánysággal, illetve – a társadalomba való betagozódásukra tett kísérletek kapcsán – egyetlen érintett csoporttal szemben sem.

Mert ami most van, azért a politika a felelős. Amíg olyan cigány vezetőket tűrnek meg maguk mellett, mint a Lungo Drom vezetőjét, a „kegyelmes úr” névre hallgató Farkas Flóriánt, vagy az OCÖ vezetőjét, Kolompár Orbánt, aki ellen most indult büntetőeljárás. Mindezt azokra a cigány szavazatokra való tekintettel tűrik el, amiket a saját hasznukra fordíthatnak. Ergo a politikának kellene változnia, nem a cigányságnak.

A többséget irritálta a „semmiért adni valamit” elve, a kisebbséget meg agyonnyomta a túlzó elvárás, hiszen olyan gyors fejlődést reméltek tőlük az aktuális politikai erők, amikre képtelen lenne akármilyen közösség, rassztól, felekezettől, nemtől függetlenül. Hogy a gyermek párhuzamnál maradjunk: nem lehet egy általános iskolástól elvárni, hogy egyetemi szintű életvitelt folytasson egy 1-2 éves kurzus következményeként. És még ez a párhuzam is sántít, mert ebben az esetben nem szellemi szintekről, okos-buta megosztottságról van szó, amely egyik napról a másikra eltüntethető, hanem a probléma ettől összetettebb kérdésekről szól: más-más társadalmi neveltetésről, egzisztenciális helyzetről, kulturális identitásról. Ha egy népcsoport megszokott egy életvitelt, melyet évszázadokig élt, nem lehet egy politikai ciklus alatt megváltoztatni a véleményét arról, hogy ez a mai társadalmakban már nem működik.

Márpedig erre kényszerítik őket a négy évenként cserélődő politikai érdekcsoportok. Arról szó sem lehet a vetélkedő politikai oldalak gondolkodásmódjában, hogy egyetértsenek a másik stratégiájával, ezért aztán a nyomorult kisebbség négy évenként kap a nyakába egy új elképzelést. Naná, hogy nem veszi komolyan. A biztos számára továbbra is az addig jól bevált rendszer lesz, amit ismer.

A politika mindehhez még társította azt is, hogy eltörölte a kontrollt. Képtelen ellenőrizni, hogy adott kisebbsége elérte-e, amit tervezett vele kapcsolatban. Képmutatóan közöljük, hogy fogalmunk sincs, mennyi roma van a börtönökben, a rendőreink nem kereshetnek ilyen szempontok alapján tettest, nem regisztrálhatnak elkövetőt. Hasonlóképpen nem regisztráljuk, mire mennek el a cigányság felzárkóztatására fordított összegeink, eszközeink, mert nem regisztrálhatjuk őket ezzel a megkülönböztetett módszerrel. Persze jogos, hogy ne egy rassz alapján mérlegeljünk. Azonban, ha ez nincs, akkor jönnek a megkerülős megoldások, melyekkel mégiscsak ellenőrizni vagyunk kénytelenek a teljesítést, azaz képmutatókká leszünk és muníciót adunk a szélsőségeknek, hogy lám, a rend annyira ökör, hogy kékeknek mondja a fehéret. Valahogy még mindig ott a gond, hogy nem tanultuk meg rendesen használni egyes szavakat és félünk azoktól.

És megjegyzem: jogosan. Mert amíg egy újság ezzel a címlappal – Cigányok öltek Veszprémben – megjelenhet egy országban, addig van ok az aggodalomra. Ugyanis nem cigány ölt, hanem egy cigány csoport és nem a cigányságuk okán, hanem a felháborító magatartásuk, bűnöző életvitelük okán. Valahogy így kezdődött ötvenegynéhány évvel ezelőtt is egy iszonyat, mert valaki nem tanult meg fogalmazni újságíró létére, vagy direkt keverte össze a dolgokat az érdekei érvényesítése mentén. Felháborító pontatlanság, szégyenletes szakmaiság, amit egy olyan szintű embertől, mint Bayer Zsolt, akit egyéb írásai kapcsán sokszor irigyeltem körültekintése miatt, most kénytelen vagyok kritikával illetni. Ugyanúgy, ahogy elvtársa, Deutsch Tamás is megtette anno, ami jelzés, hogy Zsolt nem csak most volt ennyire indulatos, hanem visszaeső.

A tisztességes gondolkodásmód az lenne, ha azt mondaná az én Zsolt barátom, hogy ez így nem mehet tovább, „betelt a pohár!” Tessék Orbán Viktornak és Gyurcsány Ferencnek, vagy a Fidesznek és az MSZP-nek ebben a kérdésben összefognia és közös 10-15-20 éves tervet összekovácsolnia, amihez minden áron tartanák magukat. Tisztességes felzárkóztatást kell végrehajtani, vagy beledöglik az ország. És soha többé ilyen címlapot. Egyszer elég volt 1930-valahányban…