Talán nincsen minden rendben Sebestény Balázzsal

A napokban látott napvilágot a TheGrenma második lemez Talán nincsen minden rendben címmel.

Előző albumukhoz ("Annyira…") képest hatalmas kiugrás, hatalmas ötletekkel, és a magyar zenei életben egy teljesen új, meglepő dologgal. Ez az újdonság az introban és az utolsó számban érhető tetten, de ne szaladjunk ennyire előre!

A lemez ingyen letölthető a zenekar honlapjáról, de aki szeretné korong formában élvezni, megvásárolhatja, a mai lemezpiacot figyelembe véve, jelképes összegért. Ebből látszik, hogy a zenekar figyel a gazdasági válságra, illetve a túlnyomórészt iskolás közönségére, akik a költőpénzükből csak nehezen tudnák összespórolni az árát.

Hallgassuk meg, h mi nincs rendben!

Introval együtt majdnem negyven perc tömény softcore punk, bár nem annyira érzem benne a soft jelleget: kemény lett, csak nem szidnak össze-vissza mindent. A kaliforniai punk hatása sem érvényesül benne annyira, mint az első albumon, de érezhető.

Mint már említettem az introban, mint egy főcímben hallhatjuk a zenekar tagjait, és tevékenységüket (ahogy a koncertek végén szokás, csak itt egy ismeretlen-ismerős hangú narrátor teszi meg ezt).

A második szám meglehetősen fejbe vágott, már csak azért is, mert nem halkan szólt. Mintha egy dühös embert hallgatnék, annyira odacsap a hangzás, jól lett összerakva. A legnagyobb meglepetést egy ismerős nyíregyházi zenész okozta a számban. Név szerint Alvin, aki az Alvin és a mókusok nevű punk zenekar lelkes frontembere és gitárosa egyben. A meglepetések sora persze csak akkor érhet véget, amikor véget ér a lemez.

A harmadik szám nem tudom, hogy önmagában is ennyire „durva” de nekem sikerült a valaki „lemészárol egy osztályt” sort épp akkor meghallani, mikor a csepeli lövöldözésről olvastam. Szokták mondani, hogy véletlenek nincsenek, itt a bizonyíték, de ennyire ne kalandozzunk el!
A teljes korongon keresztül érezhetünk valami hardcore irányzatot, mindamellett, hogy szinte csak rájuk jellemző ti-ti-tá ütemet használ a megszokott punk alappal szemben Bottlik Mátyás, dobos.

A negyedik számhoz már szeptemberben forgattak klipet, hogy a türelmetlen közönségnek is villantsanak valamit. Eddig abszolút nem volt jellemző, hogy Csongi érces hangján ordítva kezdjen egy számot, ahogy az elektronikus effektek sem, de mind az audio, mind a video formában érdekes a mobil által okozott gerjedés.

Mindenképpen meg kell említeni a „Mit vársz?” című számot, ami egy hatalmas visszautalás az előző lemezre a „Nem is tudod, mennyire szeretném” sorral (az „Annyira…” korongon volt egy ilyen című szám). Ez koncerten, mint két szám közötti átkötés jól fog még jönni. Ugyanígy a pogóban kifáradó embereknek az „Ennyi volt” ska betéte, ahol baromi jól lehet segget rázni.

„Maradjunk a szabályoknál”

Csakhogy rosszat is mondjak – mert ugye azt is kell – a hardcore jelleg miatt erősen monoton az album, főleg egymás után többszöri meghallgatás esetén. A vége felé ellaposodik, és már nem is figyel oda kellően az ember. Változatosságot és érdekességet a számok elején és a szövegben találunk. Meg persze a gitártémákban.

A monotónia tűrő embereknek erősen ajánlom. Az utolsó szám címe, még ha nem is erről szól, azért hordoz valami igazságot magában, hiszen a „Vajon hallja valaki a hangom?” kérdés értelmezhető úgy is, hogy mindenki elaludt a lemezen. Ez persze egyértelműen kizárható, mert, mint ahogy említettem nagyon jó kis lemez lett.

A végén újra meghalljuk a narrátort, aki „további magyar hangok…” kezdetű monológjában újra felsorolja a zenekar tagjait már megemlítve Alvint, és most jön a legnagyobb meglepetés. Ugyanis, sajnos én nem hallottam, de elvileg feltűnik Sebestény Balázs hangja is. Talán vokálozik, de sajnos nem sikerült azonosítanunk.

Rendező nem meglepő módon Szalai Csongor. Ahhoz, hogy a fiatalos lendületes hangzást és a kiugróan érdekes ötleteket méltó módon zárják le, ezért egy kis színes dolgot is megosztanak a hallgatókkal: „A felvételek Matyiék házában készültek”.

Itt újra felkapja fejét az is, aki elbóbiskolt esetleg közben, és első hallásra valószínűleg nevetni fog.

A koncert

Persze minden új lemezt be kell mutatni a nagyközönségnek élőben, és erre nagyszerű lehetőség nyílik január 17-én a Ráday Music Pubban a Fekete Teve társaságában, akik nagyon táncos ska zenét húznak a talp alá, és éppen ötéves születésnapjukat ünneplik. Előttük a Beer Lack és a Nonverse kezdi csigázni a nagyérdeműt.