Különleges avatás

Az iskola igazgatója, Bokor György a koncerttel egybekötött kedd esti avató ünnepségen fölidézte a csembaló szak megalakulásának kezdetét: csaknem másfél évtized alatt Csizmadia Angelika – Horvát Anikó neves csembalóművész tanítványa – vezetésével épült föl a szak. Több tehetséges növendék sikere igazolta az alapfokú művészeti oktatásban ritka kezdeményezés sikerét. Oláh Aino például ma már tanára a Vujicsics Zeneiskolának, és neves közreműködője a Soproni Régizenei Napoknak.

Eddig egy német gyártmányú, "modern" Lindholm hangszeren folyt a képzés, és ezen mutatták be például Orbán György számukra komponált kortárs műveit is. A magasabb színvonalú, a historikus zenei előadás mai követelményeinek megfelelő oktatáshoz azonban szükségessé vált egy barokk hangszer beszerzése. Szinte példa nélküli módon, több mint három év alatt a zeneiskola pályázatokkal és a szülők összefogásával, jótékony célú koncertekkel, árveréssel előteremtette a pénzt egy ilyen nemes instrumentum beszerzésére.

A következő feladat az volt, hogy megtalálják a minőségi csembalót. "Már fél Európa nekünk keresett hangszert" – jegyezte meg az igazgató. Végül Dobozy Borbála csembalóművész volt az, aki megtalálta számukra egy 1769-es Pascal Taskin csembaló 32 évvel ezelőtt készült, jó állapotú másolatát. Ez a hangszer a jó hírű szászországi (Remchingen) Merzdorf-manufaktúrában készült.

Zászkaliczky Tamás orgonaművész, az iskola alapítványának elnöke elmondta, nem túlzás külön koncerttel ünnepelni azt, ami valójában természetes: hangszer van a zeneiskolában. A pénzszűke ugyanis az alapfokú művészeti oktatást súlyosan érinti, így a civil összefogás különösen értékes – hangsúlyozta.

A csembaló története igen változatos – mutatott rá – a zongora megjelenésével kissé héttérbe szorult, de ma a régizenei előadásmód nélkülözhetetlen eszköze. A hangszer irodalma ugyanis kimeríthetetlenül hatalmas, Bachtól Corellin át Couprinig.