175 éve hunyt el Esterházy Miklós

1765. december 12-én Bécsben született. 1790-ben alezredessé nevezték ki, részt vett a török háborúban. 1791-től a magyar nemesi testőrség kapitánya lett, a következő évben II. Ferenc császár koronázó küldöttségének tagja volt. Huszonkilenc évesen herceg lett, elnyerte a hatalmas Esterházy birtokok hitbizományát és ezredesi rangot kapott. 1796-ban generális lett, 1797-ben saját költségén ezer önkéntest szerelt fel. A napóleoni háborúk idején a császári hadseregben szolgált, 1803-ban altábornaggyá, végül 1817-ben táborszernaggyá léptették elő. 1804-ben megszerezte a bajor Sváb Hercegség területén fekvő Edelstetten grófságot, ezután birodalmi hercegnek is címezték.

1809. május 15-én Napóleon proklamációban hívta fel a magyar nemzetet, hogy Rákos mezején válasszon nemzeti királyt, uralkodónak pedig Esterházyt szemelte ki. Ő azonban nemet mondott a kétes megtiszteltetésre, amiben szerepet játszhatott a Habsburgok iránti lojalitása és széles politikai látóköre, de vélhetőleg nem is voltak ilyen irányú ambíciói.

A politikánál ugyanis jobban vonzotta a kultúra, a művészetpártolás és a műgyűjtés, már azelőtt beutazta Európát, hogy katonai szolgálatba lépett volna. Nagyapja, "Fényes" Miklós nyomdokaiba lépve szívesen vette körül magát az élet szép dolgaival. Rendkívüli művelt főúrként bőkezűen támogatta a művészeteket, újra alakította a kismartoni zenekart. Az együttes élére 1795-ben neki köszönhetően került Joseph Haydn, aki számos mesterművet komponált itt. Miklós herceg megbízásából komponálta Beethoven a C-dúr misét.

Charles de Moreau tervei alapján klasszicista stílusban, csodálatosan felújítatta a kismartoni kastélyt, amelyet a Haydn-teremmel, egy operaházzal és egy galériával is kibővíttetett. A barokk kertet angol tájkertté építtette át, több bécsi építési tervben – így például a Várszínháznál és a Bécsi Színháznál – is közreműködött.

Gyűjtőszenvedélye nemcsak a képekre, hanem a rézmetszetekre, rajzokra és a könyvekre is kiterjedt. Az Esterházy-képtár volt az első ilyen természetű magyar gyűjtemény, amelyet hetente kétszer hozzáférhetővé tettek a közönség számára, és a képeket metszet formájában sokszorosították is. Gazdag és híres képtárát 1871-ben vásárolta meg az állam, a Magyar Tudományos Akadémia épületében elhelyezett Országos Képtár később a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének alapja lett.

Az Aranygyapjas rend lovagja, a Szent István rend nagykeresztese és birodalmi herceg Felső-Olaszországban, Como városában hunyt el 1833. november 25-én.