Erősebb állam, erősödő piacok

A kormányülés után (amiről sokat nem tudunk meg, fájó szívvel le kell mondanunk Budai Bernadett mosolyáról – nem egyszerű feladat, higgyék el) Gyurcsány Ferenc részt vett a Nemzeti Fejlesztési Tanács ülésén. Az ő mondandóját még az újságírók is hallhatták – eddig mi is bent voltunk.

Bár nem egyszerű a feladat: a Vadász Terem tele van fotóssal, az ő tarkójukról sokkal hasznosabb fotókat lehetne készíteni, mint a Tanács tagjairól Pedig számos prominens van jelen: Baja Ferenc, Burány Sándor, Kiss Péter, Kolber István, Németh Imre egykori agrárminiszter, Magyar Bálint – hogy csak néhányukat említsük, szigorúan ABC-sorrendben.

Azután érkezik Gyurcsány is – végigkezel mindenkivel, pár szót vált a megjelentekkel (egyiküktől annak keze állapota iránt érdeklődik), majd elfoglalja helyét az asztalfőn. Kis ideig még lehet fotózni (őt és a tarkókat), majd a sajtófelelősök kiterelik a népet az asztalok közül.

A miniszterelnök megkezdi beszédét: ember tervez, isten végez – mondja. Bár a mostani gondok nem isteni eredetűek, nagyon is emberi trehányság váltotta ki őket. Akárhogy is, a végeredmény számos szempont újragondolására kényszerít minket – ezért is ült össze a Tanács: hogy felmérjék az új körülmények és régi célkitűzések viszonyát.

Idézi az először Fodor Gábortól hallott eszmefuttatást a válságot jelentő kínai írásjelről is (amit azóta több helyen is idéztek már): ezt a veszély és a lehetőség jeléből kombinálták össze, kifejezve a krízishelyzetek kétarcúságát. Nekünk is jutott mindkettőből – mondja a miniszterelnök. Pedig az eredeti tervek mások voltak.

2006-ban azzal fogtak neki a kormányzásnak, hogy az első két évben helyre teszik az ország gondjait, utána pedig már lehet élvezni a változásból fakadó előnyöket. Nem így lett: minden korábbi forgatókönyvet újraírtak az események. Ennek megfelelően a fejlesztési terveket is át kell nézni – min kell változtatni, esetlegesen milyen korábbi elképzelését kell feladni. Ettől senki sem boldog – teszi hozzá. Nem is árt, jó páran kellemetlen beszélgetésekre készülhetnek majd – hát, bocsánat: ez most mégsem fog menni. Nem szeretnénk egyik oldalon sem ott lenni. Különösen, mert ekkora válságot szüleink generációja sem látott: azért erre már nem számítottak az illetékesek – nem lehet eléggé kifejezni a helyzet komolyságát, úgy tűnik.

Ráadásul a neheze még előttünk van – fokozza tovább a kormányfő az amúgy sem rózsás hangulatot. Kemény bejelentések készülhetnek, kezdjük érteni, a lényegről miért is marad le a sajtó az eredeti tervek szerint.

Fő kérdés persze a gazdasági élet fejlesztése lesz – ami azért macerás, mert éppen nem áll jól a világ. Németországban már hivatalosan is recesszió van, a hagyományos keresletfelpörgető megoldások nem működőképesek. Egy áttörési pont van, jön végre a jó hír: az állami szerepvállalás erősítése – a korábbi technikák közül ez alkalmazható. Keynes szelleme tehát még bejárja Európát – igaz, teszi hozzá, manapság lényegesen nyitottabbak a piacok, mint anno nemzetállami keretek között – így nyilván kevesebbet tudunk mindebből profitálni. De ha jól értjük, valamennyit azért igen.

Ehhez viszont határozott és cselekvő magatartásra van szükség, és arra, hogy a különböző gazdasági szektorok is gyorsan alkalmazkodjanak a körülményekhez.

Hogy a többiek mit szólnak, nem derül ki: udvarias határozottsággal kitessékelik a sajtósokat, kezdjük várni az infókat. Eltart egy darabig, két órányi tárgyalást emlegetnek. Alig valamivel lesz kevesebb: egy és háromnegyed óra múlva szállingóznak a résztvevők.

Szerencsénk van: Bajnai Gordont elkapja néhány kollegina, csapódunk hozzájuk mi is. Arról beszél, ő mit mondott, milyen lehetőségei vannak az államnak.

@@

Kérdezői firtatják az uniós pénzek lehívását: nem állunk jól fogalmazzunk így finoman. Ezt ő sem vitatja, de a helyzet nemzetközi összehasonlításban azért nem annyira rossz: az év végére százmilliárdos nagyságrendnél tartanak majd a projektek (csak az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében). Amiknek ráadásul külön rákfenéje, hogy utófinanszírozott történésekről van szó. Azaz adott projektet ki kell találni, arra ki kell írni a pályázatot, azokat meg kell nyerni valakinek, le kell folytatni egy közbeszerzési eljárást, meg kell valósítania mindazt, amire kötelezettséget vállalt – és ezt követően, a részletes elszámolás leadása után meg is kapja a pénzét. Ennyi kötelező kör lefutása mellett tulajdonképpen érthető is, ha egyelőre jelentős összegeket nem vettek fel. Azzal persze még így is egyetért, hogy számos esetben lehetne gyorsabb a folyamat.

A jó hír az érintetteknek az, hogy ezen a téren változtatásokat terveznek: az ilyen lehetőségek nem állnak igazán nyitva a kis- és középvállalkozásoknak – még. Vannak már könnyített megoldások: egy internetről letölthető ív kitöltésével húszmillió forintig már most is lehet pályázni – ezt a lehetőséget nyitják meg ötvenmilliós plafonig. A belépési feltételeket is radikálisan csökkentik: eddig növekedést kellett garantálni – a jelen helyzetben ez nem lesz követelmény. Aki azt biztosítani tudja, hogy nem bocsát el alkalmazottakat, már megkapja a támogatást – azaz némi uniós hátszéllel az állam így védi a még meglévő munkahelyeket. Sőt: visszamenőleg is módosítják a feltételeket. Előleget is kaphatnak a vállalkozók: az állam ekképp beszáll a projektek finanszírozásába. Az új jogszabály hamarosan várható – teszi hozzá. Persze szükséges lenne a projektgazdák változó hozzáállása is: korrekt elszámolás, megbízható teljesítés, és megvalósítható projektötletek – ezeken a területeken lenne még mit fejleszteni.

Néhány kérdésre nekünk is válaszol.

A vártnál korábban végeztek: ilyen sima volt a tárgyalás?

A Nemzeti Fejlesztési Tanács tagjai egyöntetűen támogatták a terveinket: alapvetően a munkahelymegtartás és a vállalkozások megsegítésére koncentrálunk. Sokan felhívták a figyelmünket arra, hogy a rövid távú válságkezelés hosszú távú stratégiákkal párosuljon – de ezzel mi is egyetértettünk. Azt gondolom, gyors és hatékony tárgyalás volt.

Alapvető kulcsszavakban lehet vázolni, mi a stratégia?

Több helyről szeretnénk forrásokat elvonni, hogy elsősorban a munkahelyek megtartását és a vállalkozásokat támogassuk. Ennek sok új eleme lesz – ezekről beszéltünk.

Elvenni – honnan?

Sok programból szeretnénk elvenni. Elsősorban azokból, amik lassabban haladnak az ígértnél, esetleg lényegesen többe kerülnek az eredetileg vártnál. De arra is van lehetőség, hogy néhány dolgot előrehozzunk, ha arra van szükség.

Ez lenne az a bizonyos erősebb állam, amit a miniszterelnök emlegetett?

Az állam szerepe ilyen helyzetekben mindig megerősödik. Ha csökken a bizalom a piac szereplői között, az állam feladata ennek kölcsönzése, és a rendszerek egyben tartása.

Mik a lehetséges területek? A miniszterelnök úr szűkösebb mozgásteret emlegetett odabent.

Sok ilyen terület van, a gazdasági csúcson el is mondtuk, mik a fő irányok: a vállalkozásokat akarjuk segíteni egy ezernégyszáz milliárdos csomaggal, új piacokat akarunk teremteni egy kétezer milliárdos csomaggal, és a munkahelymegtartás is fontos cél: járulékcsökkentéssel, regionális válságkezelő központokkal. Emellett növelni akarjuk a versenyképességet is: kevesebb bürokráciával, hosszú távú szerkezeti reformokkal, adóátrendezéssel.

Milyen piacokban bízhatunk? Mást sem hallani, mint hogy az általános bizalmatlanság miatt beszűkülnek a piacok.

Vannak olyanok, amik kevésbé lassulnak: ilyen Oroszország, Kína, Vietnam – többek között. Ezekben az irányokban kell az eddig is sikeres gazdasági diplomáciát folytatni. És tényleg sikeresek vagyunk: a Balkán felé az első félévben harminckilenc százalékkal nőtt a forgalmunk, Oroszország felé harmincöttel, Románia felé harmincegy százalékkal nőtt az exportunk – ezek nem új eredmények, de talán lehet rájuk támaszkodni, mikor a hagyományos piacaink szűkülnek.

És mi a helyzet Németországgal? A héten tárgyal a német kereskedelmi kamara munkatársaival is.

Németországgal együtt sírunk és együtt nevetünk. Most éppen sírunk. Németország recesszióba süllyedt, és nem kétséges, hogy a mi jövőnk is hasonló. Legfontosabb exportpiacunk, legfőbb befektetőink németek, ezért nem tudunk elszakadni a német hatásoktól; és ezért is támogatunk minden olyan lépést, ami a német piacot élénkíti – ez ugyanis ránk is jó hatással van.