Válság, PR, felelősség: csúcsocska

Kis késéssel sikerül berobbanni az ülésre, a megjelentek már itt vannak és világmegváltanak. Gyurcsány, Bajnai, Veres a kormány részéről, Lendvai Ildikó az MSZP-től, Horn és Fodor Gáborok a liberálisoktól, Kósa és Varga Mihály a Fidesztől (sehol egy Navracsics, sehol egy Orbán – úgy tűnik, a frakcióvezető már unja a miniszterelnököt, a Fidesz sámánja pedig épp nem tudott hatásos varázsigét kitalálni), Dávid Ibolya és Herényi Károly képviselik az MDF zaklatott életű frakcióját, a KDNP részéről az egy Hargitai János van jelen.

Éppen Gyurcsány beszél, a lényeget ismerteti: nem hozott örömteli híreket. Az már biztos, hogy nincs keret a tizenharmadik havi bérkifizetésekre, nem lesznek emelések sem a közszférában. Szigorodik a tizenharmadik havi nyugdíjak rendszere is: azok kapják, akik öregségi nyugdíjat kapnak, és legfeljebb nyolcvanezer forintot. Azaz a kispénzűek a rendes havi összeget, a tehetősebbek (ritka fogalom nyugdíjasokról szólva) maximum nyolcvanezret kapnak, nem többet. A körülményekhez képest érthető és méltányolható, bár örömtelinek nem mondanánk. Nagyon nem. Különösen a rokkantnyugdíjasok esetében: ők nem kapnak a pluszból semmit sem.

De legalább magán is spórol a kormány, szó nem érheti a ház elejét: befagyasztják béreiket, nem osztanak jutalmat, sőt: az állami vállalatok igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak fizetését 10 százalékkal csökkentik, az állami vállalatok vezetőinek sem fizetik ki a prémiumot, jutalmat, 13. havi juttatást. Értesülni erről csak szőrmentén fogunk: minden kormányzati kommunkációs projektet le kell állítani, már ami nem a megszorító csomaggal foglalkozik. Visszafogják az állami intézmények dologi kiadásait is: spórolni fognak magyarán. Nem kicsit.

Az egész hátterében a válságon kívül az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás van: az IMF hajlandó ugyanis támogatni minket, két feltétellel. Ne vállaljuk túl magunkat költségvetésileg, azaz ne túlozzuk el a kiadások mértékét. És ne legyen bevételcsökkentés se – most nem lenne praktikus ötlet kevesebből gazdálkodni. Ha ezt tartani tudjuk (nem tűnik kizártnak), megkapjuk a kért támogatást.

Mindent összevetve speciális reformra nincs szükség, de a többi parlamenti párt segítségét kéri a kormányfő, hogy közös döntéseket hozhassanak: egyszerűbb, átláthatóbb adórendszert szeretnének, nyitottak minden tárgyalásra kormányoldalon. Sőt: 2009-ben a munkabéreket terhelő adók csökkentéséről is lehet érdemben beszélni: ha úgy állunk majd, ennek nem lesz a kormány részéről akadálya. Sőt: Draskovics Tibor speciális megbízást is kapott: eddig nem ismert intézményrendszert kell kidolgoznia a korrupció ellen.

Létrehoznak egy ezermilliárd forintos növekedési alapot is a kilábalás érdekében: ide akár EU-s forrásokat is átcsoportosítanak majd, sőt: ha van olyan projekt, amit még nem kezdtek meg, de a forrásokat már lekötötték hozzá, felülvizsgáltathatik: lehetnek majd olyan beruházások, amiket elhalasztanak. Ha jól értjük, ez nem befolyásolja például a négyes metró sorsát, autópálya-ügyben nem tudjuk megítélni a kérdést. Éppen a hatost nem ártana befejezni, a Dél-Dunántúlnak nagy szüksége lenne normális közlekedésre – gazdasági szempontból, elsősorban.

Átalakítják majd a segélyezés rendszerét is, figyelembe véve az ellenzék javaslatait is: a rászorultság elvét jobban érvényesítik, megjelenik majd a munkavégzéshez kötött szolidaritás intézménye.

Lendvai Ildikó bepótolja a tegnap estét: végre elárulja, miről tárgyalt a frakció. Két kulcsszó mentén támogatják a kormány programját – árulja el: ez a biztonság és a védelem. Fontosabb megvédeni a közszférában létező munkahelyeket, mint béreket emelni – ezért elfogadják a nominális fagyasztást és a tizenharmadik havi pénzek visszafogását is.

Ám ez azt is jelenti, hogy át kell gondolni a költségvetést: biztonsági elemeket kell beépíteni. Kicsit olyan, ez mint az esernyő – mondja (a sajtót ismerve halljuk még párszor ezt a hasonlatot). Ha borús az idő, viszünk magunkkal paraplét. Sőt: a babonásabbja bízik abban is, hogy az eső nem is fog esni, ha meglátja az esernyőt. Politikusként utóbbi változatot ugyan nem támogatja (túl egyszerű megoldás lenne a válságra, attól tartunk), de a szükségességet nem vitatja.
@@

Meglepő húzással Járai Zsigmondot is citálja: cash is king, mondotta az exminiszter, azaz ilyen időkben tisztelni kell a készpénzt. És ezzel az iránnyal egyetért az MSZP is: meg kell őrizni azt, ami van.

De ha nem lesznek béremelések, ám fagyjanak be a közkiadások is – javasolja. Át kell vizsgálni a tervekben bizonyos kiadásokat.

Kósa Lajos szólal fel a Fidesz részéről: kissé csalódottnak tűnik (tiszta nemzeti csúcs, aki a mai naptól várta a felelős politizálást, ne firtassa a Mikulás kérdését se, nagyon kellemetlen salódások érhetik): ő azt hitte, a válságról fognak tárgyalni – mondja. És nem. Több az újságíró, mint a politikus, ez egyértelműen PR-fogás – mondja a debreceni polgármester (a sajtó sorai közt nyűzsgő Szijjártó képviselő helyzetéről nem tudunk: ő minek számít?). Kifogásolja a Gyurcsány által korábban említett nemzetközi példákat is, szerinte azok az intézkedések még nyáriak, debezzeg Gyurcsány még három hete is azt mondta, hogy minket nem érint a válság (ez az új Fidesz-lemez, kombinálva az állandó nemmel – a szerintünk úgy kellene, hogy… kezdetű sajnos még mindig hiányzik a repertoárból). Kósa szerint az ilyen megbeszélések máshol nem sajtónyilvánosak, és nem is kell annak lenniük. A kormány megteszi a szükséges lépéseket és kész – aki érti az állam működését, nem is számíthat másra. Gyorsan bejelenti a kormány, mit tesz, és kész. Ők viszont (valószínűleg nem csak magát és Varga Mihályt értve a többes számhoz) még mindig nem értik, mit akar Gyurcsány. Október tizenharmadikán még arról volt szó, hogy elsőként szereztük meg ezt a támogatást, most mégis az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről beszélünk (azaz nem, de ez más téma). Szerinte is úgy áll a helyzet, hogy harmadik költségvetésre van szükség, és leginkább azt vizsgálná, mi is vezetett ehhez a helyzethez (segítünk: természetesen Gyurcsány). De ő is segít, idéz egy beszédet, mely szerint ilyen böszmeséget még senki sem csinált. Az Önök hat éve tönkretette az országot – közli udvariasan, és az IMF-segítség árnyoldalaira figyelmeztet: a harmadik világban szoktak ilyenért folyamodni, ehhez képest mi leszünk az első ilyen EU-tagállam.
 

Kifogásolja a formát újfent: nem ismertek a pontos részletek, és a képviselők támogatása nélkül nem is lehet ilyenekről megállapodni (Nyuszika rémlik fel a viccből: ha a kormány nem lép magától, hanem egyeztetni akar, az a baj – ha a képviselők támogatása nélkül, akkor meg az.).

Hargitai János, a társutas KDNP képviselője is inkább a marketingnek tudja be az eseményt. Szerinte Gyurcsány egy elemző benyomását kelti, ami nem is lenne baj, ha Gyurcsány elemző lenne. De nem az. A felelősséget pedig nem érzi a kormányfő szavaiban. Az EU támogatását elfogadhatónak tartja, ezért lobbizik Orbán is, de az IMF-ből nem kérne: szégyen lenne az országra nézvést. Ne az emberekkel akarják megfizettetni a válságot – mondja (ez sem új), ne vegyék el jövedelmük egyharmadát (nekünk a tizenharmadik havi nem tűnik ilyen soknak, de lelke rajta. Drasztikusan hangzik, bizonnyal ez is a célja).
@@

Fodor Gábor egyenesen John Fitzgerald Kennedyt idézi, aki a kínai ábécéből vezette le a válságkezelés filozófiáját: a kínai írásjel a nehézség és a lehetőség szimbólumából áll össze: ez jelenti a válságot. Szerinte sincs esély a nyilvánosság előtt érdemi tárgyalásra (nem ciki ezt be is vallani? Néznek minket, nem viselkedünk normálisan), a megoldásnak a demokratikus intézményrendszerbe kell illeszkednie. A szabad demokraták persze minden értelmes kezdeményezésben partnerek, ezért is remélik, hogy lesz folytatás, zárt ajtók között. Mert az ország érdeke az lenne, hogy a tárgyalófelek kilépjenek a szerepeikből, és a választópolgárok is érezzék, hogy az ország érdekében kell tevékenykedni. Így a liberálisok a megállapodás mellé állnak, azt támogatják.

Szól pár szót a lehetőségekről is: nem mondja fel újra a leckét, nem mondja, hogy ők bezzeg megmondták – mondja. A szabad demokraták továbbra is a reformok mellett vannak, rászorultsági szemléletet akarnak, takarékosabb államot, és bizony, az önkormányzati rendszerhez is hozzá kell nyúlni – mintha a megyei közgyűlési elnökként is működő Hargitai felé pislantana. Huszonhétezer főt foglalkoztat a szféra – sokallja, úgy tűnik. A rendszer túlméretezett, tovább kell menni itt is – mondja. Újabb felvetése is van: mihamarabb csatlakozzunk az eurózónához, erről is ötpárti tárgyalást akar. A válság így vagy úgy, de lehetőséget teremtett a reformok végigvitelére: ők ezt szeretnék (mi szabad demokraták, mi, liberálisok – hangzik el újra a korábbi fő szlogen).

Dávid Ibolya nemkülönben csalódott, és figyelmeztet arra is, hogy az IMF-tárgyalások ritkán számítanak leányálomnak Látott már ilyeneket, kemény feltételeket szoktak szabni. Érdekli az is, kerestek-e az illetékesek más lehetőségeket, és vajon mibe fog nekünk mindez kerülni. És a helyzet okai közül többen is a szociálliberális felelősséget látja. Ilyen volt a logikusan indokoltnál több kifizetés, vagy a megtakarítások akadályozása – a különböző adónemek (köztük persze kiemelten a haláladó) a megtakarításoktól veszik el a polgárok kedvét. Elvárhattak volna a jelen lévők egy bocsánatkérést – mondja. Különösen a száz napos programért mindenkitől, aki azt anno megszavazta (rajtuk kívül mindenki, most náluk a „mi megmondtuk” -labda).
@@

Gyurcsány reagál: a nyilvánosságot nem ő akarta, neki nem is hiányzik a sajtó jelenléte. Ahhoz a múltkor a Fidesz ragaszkodott, most meg ők panaszkodnak miatta. De ha lehet tudni, hogy aktuálisan mit akar az ellenzék, isten bizony beépítik a szervezésbe – csak tudjanak róla, mondja.

Visszatér az IMF-feltételekhez: összesen két kihívásnak kell megfelelni: ha recesszió is lesz 2009-ben, akkor se legyen pénzügyi gondunk, és ne csökkentsük a bevételeket – ennyi a kérés. Ráadásul már EU-tagállam is vagyunk, az IMF ennél részletesebben nem tud nekünk diktálni. Sőt: a segítség miatt még hitelkereteink sem nőnek, mivel az államkötvények hozama sem rossz – láthatóan elemében van, mikor a gazdasági stratégiákról beszél. Reagál az egyéb kritikákra is: azért nem jó ötlet eurózónás párhuzamokkal jönni, mert mióta az EU-valuta létezik, nem láttunk recessziót, így hasznos receptünk sincs még a kezelésre. De tárgyalt Berlusconival, Sarkozyvel és Merkellel is – mindenkitől támogatást kért: a kormány tehát teszi a dolgát.

A kérdés csak az szerinte, az ellenzék hajlandó-e behozni a csomagba az önkormányzati reformot – hisz itt ők vannak többségben, saját érdekeiket kellene felülbírálni. Keressük Hargitai és Kósa tekintetét, de nem találjuk. Érzékeny pontot találhatott.

Veres János is mond pár szót – megy a repülőtérre, elnézést is kér a gyors távozás miatt. Ebben az ügyben jár el – teszi hozzá. Menet közben kapott egy SMS-t: az EU éppen támogatási tervvel készül, mellettünk állnak Brüsszelben is.

Varga Mihály is felszólal: figyelmeztet arra, hogy nem a lengyelekhez és az osztrákokhoz kellene magunkat hasonlítani, hanem inkább az ukrán és belorusz példa a releváns: mégiscsak IMF-segítségről van szó.

Kéri ő is, gondolkodjon mindenki a felelősségről.

És nagyjából maradunk ennyiben. Csendben azért drukkolunk, hogy ha nem látják őket, ennél érettebb viselkedésre is képesek.