Az SZDSZ bajban van. Mutatják ezt a közvélemény-kutatások adatai, a politikusaik népszerű(tlen)ségi mutatói. Az egyik a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöb, másik a béka feneke alatt van. Megtépázta őket az elnökválasztási botrány, melyben Kóka János egy csalás eredményeként nyert, és kemény pofon volt a koalícióból való kényszerű kilépés is.

Azóta csak lavíroznak az ellenzéki és a kormánypárti szerep között. Néha támogatják a kormányt, néha leszavazzák. Az előrehozott választások kérdésében kulcsszerepet tölt be a párt. Ám hiába támadják Gyurcsány Ferencet és tartották sokáig elfogadhatatlannak a személyét, mégsem hozták meg azt a radikális döntést, hogy támogatják a Parlament feloszlatását. Ennek oka, hogy a párt vezetői úgy látták, ezzel a lépéssel saját halálos ítéletüket írták volna alá. (értsd: a Parlamentből való kiszorulást)

Mi a jó az SZDSZ-nek?

Igaz, voltak szakértők, akik szerint épp ez hozhatná vissza a liberális szavazókat, akik az MSZP koalíciót sem támogatták igazán lelkesen. Sőt azt is lehetett hallani, hogy egy új választás, mellyel a pénzügyi válság előttig az ország lakosságának nagy többsége egyetértett, éppen ez oknál fogva hajthatja az SZDSZ malmára a vizet: tetszeleghettek volna a változásokat elérő párt szerepében.

A pártvezetésben komoly csatározásokat hoztak ezek a kérdések. Válaszokat azonban alig találtak. A költségvetési plafontörvény ötletén kívül az őszi időszakban kevés felmutatni valója lehet a pártnak. A hosszas agónia ráadásul belülről is marja a liberálisokat: a Kóka – Fodor vita messze nem zárult le, a két politikus személye és gondolkodásmódja az a választóvonal, amely akár a törést is eredményezhet.

A kérdőív, mint mentőöv

Ilyen helyzetben, ha a vezetők nem tudnak megegyezni a követendő irányokról, jöhet a párttagság véleményének meghallgatása, illetve ha ez sem sikeres, egy jóval szélesebb közeg hangjára kell kihegyezni a pártfület. A párt vezetése úgy látta, erre remek megoldást kínál a kérdőíves felmérés. Ez valóban liberális ötlet, illik az arculathoz.

Emlékszünk még arra, mikor az SZDSZ hasonló ötlettel lepte meg az internetező közönséget. Kérdőívet szerkesztettek, amiből megtudhattuk,mennyire vagyunk liberálisok. Izgalmas eredmény született. Kiderült, az ország közel kilencven százaléka liberális értékeket vall. Ez valószínűleg még a legelvadultabb SZDSZ-es filozófusok álmait is mesze túlszárnyalta. Persze, az eredmény nem is volt valós. A kérdőív kérdései úgy voltak megszerkesztve, hogy minden józan ember azokat a válaszokat adja meg, amiket az SZDSZ pártprogramja akkor megkívánt. Aki végigfutotta a kérdőívet gond nélkül rájött, mit szeretne elérni a párt. A mostani azonban egy dolgot tükröz: a tanácstalanságot.

A kérdéseket átjárja a liberális gondolkodásmód kísértete. Annyira mindent megkérdez, annyira nyíltan és szabad szelleműen, hogy abban már-már elveszik a párt lényege. Olyan alapvető dolgokra irányulnak, amiket a pártnak nem lehetne kérdőívre (vagy ha úgy tetszik szavazásra) bocsátania. Például: Kivel, kikkel látnád szívesen koalícióban az SZDSZ-t a következő választások után? Egy pártnak megvan a maga értékrendszere, mely mentén felépíti a politikáját. Ez rögtön el is különíti más politikai alakulatoktól. De mi lenne akkor, ha a fenti kérdésre például a Fidesz jönne válaszként? Vajon az SZDSZ képes lenne a válaszadók akaratának megfelelően dönteni? Mert ez így olyan, mintha akár ez is benne lenne a pakliban...

A mutatóujj hiánya

Egy ilyen kérdőívnek nyilván célja van. Nem azért kérdezik meg, hogy kihez kellene közeledni a pártnak, mert kíváncsiak, hanem mert szeretnék látni a szavazói elvárásokat. Ez pedig orientációt nyújthat a teendőkre. Ezzel nyilvánvalóan semmi baj sincs. Nem rossz az, ha egy párt tájékozódik bizonyos dolgokról mielőtt meghozza a döntését. Ám ezek a kérdések az SZDSZ legmélyebb lényegét érintik. Mintha tágra nyitott karokkal, kérdőn nézve állna Fodor Gábor, és várná, hogy valaki mutasson már végre valamerre. Mindegy, hogy ki és mindegy, hogy merre, csak jöjjön már az a bizonyos mutatóujj.

Az mindenesetre jól látszik, hogy még mindig nagy a dilemma az előrehozott választások kérdésében. Több pontban is visszatér így vagy úgy a téma. Ez persze természetes, hiszen a párton belül is tisztában vannak saját szerepükkel, mely gyökeresen változtathatná meg az ország politikai palettáját. Más kérdés, hogy a pénzügyi válságban mennyire lehet jó döntés a költségvetés elutasítása, Gyurcsány Ferenc lemondatása, és egy idő előtti országgyűlési választás.

A legizgalmasabb kérdés a költségvetési törvényre vonatkozik. Ebben tíz pontot sorolnak fel számunkra, melyről eldönthetjük ragaszkodnánk-e hozzá, engednénk-e belőle, vagy semmiképpen sem szabnánk feltételül a költségvetés megszavazásánál. Ebben többek közt szerepel az egészségügyi reform folytatása, az adórendszer egyszerűsítése és Gyurcsány leváltása is.

A kérdőív alapvetően érdekes. Ha nem egy párt hezitáló vezetőinek az ötlete, hanem egy független, reprezentatív politikai közvélemény-kutatás lenne, kifejezetten tanulságos eredményeket hozhatna. Ennek hiányában azonban marad egy kósza ötlet, melynek eredményeit talán sosem tudjuk meg…