Válságtól sújtott iparágak

Energia és energiahordozók

A múlt évhez hasonlóan idén is az energia-, és energiahordozók szektor cégei uralják a TOP500 lista felső régióit. A legnagyobb ötből például négyen, a legnagyobb 50 cégből pedig 27-en képviselik ezt a szektort – teljesen mindegy tehát, hogy a rangsor mekkora szeletét vesszük alapul, a dominancia egyértelmű – mondta Gion Gábor, a Deloitte Magyarország Könyvvizsgálati üzletágának vezető partnere, az Energia és energiahordozók szektor vezetője. Ez a meggyőző szereplés egyebek mellett olyan külső okokra is visszavezethető, mint az elmúlt év során időszakosan ugyan, de bőven 100 dollár fölé kúszó, és ezzel a legtöbb elemző várakozását felülmúló hordónkénti olajár. A külső tényezők közül nem szabad kifelejteni a máig állami tulajdonban maradt energia-mammutok lelassult privatizációját sem, amit kétségtelenül hátráltatott a régióban terjedő „gazdasági patriotizmus”. De ott van például a széndioxid kibocsátás-kereskedelem, amely szinte pillanatok alatt rendezi át a vállalati versenyképesség meglévő feltételrendszerét. A hitelpiaci válság terjedése a bankszektorhoz képest kevésbé érintette ugyan az iparágat, de a régió minden energiaipari vállalatának számolnia kell az állami tulajdonú energiaóriások révén jelentős befolyással bíró, egyre magabiztosabb Oroszország közeledésével.

Abban, hogy a régió TOP 500-as listáján a szektor cégei idén is ilyen jól szerepeltek, természetesen néhány belső tényezőnek is volt szerepe. Ezek között meg kell említeni a jól előkészített vállalategyesüléseket és felvásárlásokat, amelyekre több példát is láthattunk a régióban, például a CEZ esetében. Ennek része, hogy a nagyobb hatékonyságra törekvő, vezető vállalatok növekvő érdeklődést mutatnak a termelési, elosztási folyamat több elemének egyetlen cégben való egyesítése iránt – legyen szó villamosenergiai elosztóeszközökről, vagy az olajkitermeléshez szükséges infrastruktúráról. A vállalati növekedésnek az iparágban ugyanakkor számos feltétele van. Ilyen például az intenzív termékfejlesztés, illetve a biztonságos nyersanyagforrások megléte is, amelyek révén csökkenthető a vállalatok kiszolgáltatottsága.

Az effajta stratégiai tervezés hiánya ma még sok, teljes állami tulajdonban maradt energiavállalatot tesz kevéssé hatékony, alig jövedelmező piaci szereplővé a régióban – nyilatkozta a Deloitte szakértője. Ellenpéldaként pedig ott van a magyar MOL, vagy pedig azok a részben állami tulajdonú cégek – mint a cseh energia-óriás CEZ, és a lengyel PKN Orlen – amelyek egyértelműen más utat választottak, és rendre ott is szerepelnek a régiós lista élén. Ezek a vállalatok határon átívelő terjeszkedéssel, stratégiai szövetséggel (CEZ és MOL), külföldi finomítók megszerzésével és kutatással (MOL és PKN) alapozták meg további fejlődésüket. A TOP 500-as lista legnagyobb árbevételét produkáló PKN Orlen számára például épp azért fontos az új olajkitermelő helyek felkutatása, mert ebben a versenytársakkal szemben ma még komoly elmaradása van. Mindezt idén meg is érezte a vállalat, hiszen megfelelő volumenű saját kitermelés híján a magas nyersolajár egyenesen kihatott a cég profitjára is.

Gion Gábor szerint az is egy érdekes tendencia, hogy a régióban egyre komolyabb az új nukleáris erőművek létesítése iránti érdeklődés, ami szembemegy a szomszédos nyugat-európai országokban, Németországban, Ausztriában és Olaszországban tapasztalható trendekkel. Igaz ebben a kérdésben Nyugat-Európán belül sem létezik egységes álláspont: Franciaország például kifejezetten a nukleáris energiát favorizálja, Nagy-Britanniában pedig egyre pozitívabban viszonyulnak hozzá. Mindenesetre Bulgáriában, Romániában, Csehországban, Szlovákiában és Litvániában is elindultak olyan projektek, amelyben a helyi energiavállalatok, vagy épp egy nemzetközi összefogás révén külföldi tulajdonú cégek új nukleáris erőművek létrehozásét tervezik.
@@

Pénzintézeti szektor

A legnagyobb közép-európai bankok eredményeit elnézve a szektor számára a 2007-es esztendő újabb rekord-évet jelentett – mondta Fülöp András, a Deloitte Pénzintézeti Szektorának vezetője, a Deloitte Pénzügyi tanácsadás üzletágának partnere. Mind a 25 nagy bank tovább növelte mérlegfőösszegét, a profitok pedig tovább nőttek. A 2006-os összehasonlításhoz képest is csupán néhány változás tapasztalható a táblázatban, mégis, a bankmenedzserek már az év eleje óta vélhetően inkább stratégiai felülvizsgálatról, a prioritások újragondolásáról, a főpiacok megtartásáról értekeztek ahelyett, hogy a múlt eredményeit ünnepeljék. Azok ugyanis szinte semmit sem árulnak el arról, ami következik, igaz, az új jelszó nem is olyan ismeretlen: „cash is king ”. Miközben ugyanis a régió egyik bankja sem volt közvetlenül kitéve az USA subprime-piacának, kétségtelen, hogy a szektorra jellemző irányváltás a hitelpiaci válság egyenes következménye.

A válság hatásainak már ma is legalább három dimenzióját látjuk. Az első és legközvetlenebb hatás annak a szinte végtelen és olcsó finanszírozásnak a hirtelen eltűnése, amely az elmúlt években a hitelezési piac agresszív bővülését táplálta a régióban. Még egy évvel ezelőtt is igaz volt az, hogy a külföldi bankok helyi leányvállalatainak szinte végtelen hozzáférése volt az alacsony költségű deviza-finanszírozáshoz. Ma már – épp begyűrűző válság miatt – egyre költségesebb finanszírozással küzdenek az anyabankok otthon is. Sőt Közép-Európa országai esetében, de ez különösen igaz Magyarországra, ehhez társul az ország jövőjével kapcsolatos nagyfokú bizalmatlanság, ami hatására a külföldi anyabankok részéről már nem árazási kérdés a forrás biztosítása a magyar leányvállalatok felé, hanem sokkal inkább ország-kockázati kérdés – tette hozzá a Deloitte szakértője.

Fülöp András elmondta: a pénz megszerzésének növekvő költsége, vagy a források elapadása természetesen a betéti oldalt is érinti – ez az a terület, amelyen a bankoknak az elmúlt időszakig nem kellett sok energiát fektetniük a vonzó, új ajánlatok kialakításába. Inkább a hitelezésre koncentráltak, ami lényegesen nagyobb ütemben bővült, és ez végül néhány esetben egészségtelen mérleghez vezetett az intézményeknél. Az egyre drágább és szűkösebb külső finanszírozás miatt most viszont a bankoknak kellett tennie egy lépést az ügyfelek irányába, hogy a megtakarításokat végre nagyobb eséllyel csábítsák magukhoz. Mindez lényegesen magasabb kamatszintet eredményezett a betéteken, ami a tőzsdék gyengélkedésével párhuzamosan a jövőben hozzájárulhat a betétállományok növekedéséhez.

A hitelválság második komoly hatása, hogy a reálgazdaság növekedése is lassulni kezdett illetve bizonyos ágazatok helyzete várhatóan jelentősen megnehezedik. Tehát a bankok is a likviditási problémákat követően egy alattomosabb problémával szembesülnek, a hitelkockázatok megnövekedésével. A harmadik hatás ugyanakkor már kevésbé hirtelenül, középtávon viszont a legnagyobb mértékben fog hatni a régió bankjaira. A régió legtöbb bankja ugyanis nemzetközi bankcsoportok tulajdonában van – és ezeknek egy részét közvetlenül is érinti az amerikai válság. Ők azok, akik most kénytelenek át-, vagy újragondolni globális és regionális stratégiáikat. A nagy bankcsoportok egy része, amelyet közvetlenül is megviselt a válság, az „újragondolás” során dönthet úgy, hogy akár teljesen kivonul a régióból. Ez könnyen oda is vezethet, hogy a bankok komplett közép-európai hálózatai válthatnak tulajdonost a következő években. Sőt, talán évekre sem lesz szükség, hiszen a régió egyes országaiban a helyi tulajdonú kisebb bankok már ma is nehezen tudják megoldani a pótlólagos finanszírozást – ami az érdekeltségeik eladására kényszeríti őket. Ez pedig figyelmeztető jel mindenki más számára is.

A Deloitte szakértője elmondta: ezek a jelenségek a bankszektor konszolidációjának felgyorsulásához járulnak hozzá. A külföldi bankok étvágya megnövelte a bankok árazását, a tőkeérték négy-hatszorosára, ami egy nyilvánvalóan nem fenntartható mértéket jelöl. Az elmúlt év ebben is változást hozott, az eladói piac vásárlói piaccá alakult át, ami lehetőséget ad az új belépők számára is. Ezen „belépők” személyét még homály fedi, mivel jelenleg az épségben maradt, vagy kevésbé sérült piaci szereplők a nyugat-európai, és az egyesült államokbeli banki piac újraosztására koncentrálnak.

Az idei évi eredményeket már biztosan befolyásolni fogja a növekedés lendületének lassulása, és az egyre nehezebben fenntartható nyereséghányad is. De az aktuális szerkezeti változások – ilyen például az OTP vagy az ERSTE biztosítási részlegeinek eladása – eredményeinek is csak egy része jelenik meg azonnal a TOP 500 listán.
@@

A bankok mérlegfőösszege alapján felállított TOP 20 lista összetétele alig változott tavalyhoz képest, továbbra is a lengyel bankok képviselik a legnagyobb súlyt, és bár hétről hatra csökkent a számuk, ez csupán technikai változás, valójában a Pekao és a BPH összeolvadásának eredménye. A top 20-ban négy-négy magyar és cseh bank foglal helyet, ami a két piac viszonylagos – régiós szinten mért – nagy méretéből adódik.

Az első három helyen mindettől függetlenül elég nagy volt az átrendeződés: az OTP még 2006-ban elvesztette első helyét, majd egészen a harmadik helyig esett vissza, miután a CSOB nevű cseh bank nagyobb növekedést jelentett, a Pekao pedig lezárta a BPH-val elindított összeolvadását.
A mérlegfőösszeg növekedést tekintve a legjobban a BRE bank hitelezéseinek köszönhetően teljesített tavalyhoz képest, euróban számított adatok alapján úgy, hogy a Pekao teljesítményét kivesszük a rangsorból, hiszen a már említett vállalategyesülés e bank esetében nem ad teljesen tiszta képet az növekedési eredményről. A profitot tekintve még mindig az OTP vezeti a sort, igaz a magyar bank és a Pekao közötti különbség érezhetően lecsökkent idénre. Az eszközarányos nyereséget tekintve az OTP-t idén két lengyel bank, a PKO BP mellett a BZ-WBK is megelőzi a listán.

A Deloitte a hitelezési piac növekedésének lassulására számít a régióban, ami a hitelek és betétek egészségesebb arányát, és ezzel a lassan növekvő likviditást eredményezheti. A szektor szereplőinek számolnia kell ugyanakkor a magasabb finanszírozási költségekkel, megnövekedett hitelezési kockázattal, miközben egyre nagyobb lesz a nyomás a működés költségein is, amelyeket a hatékonyság érdekében fontos csökkenteni. Mindez természetesen azt is eredményezi, hogy a profitok a bankszektorban lassabban növekednek, sőt több esetben akár ideiglenesen csökkenhetnek is következő időszakban. Megfigyelhető, hogy a bankok jelenleg jóval kisebb figyelmet fordítanak a rövidtávú nyereségességre, inkább a stabilitás és kockázatok minimalizálása van terítéken.

A biztosítási szektor ezzel szemben igen stabilan teljesít, a piacon a pénzügyi termékek egyre szélesebb skálája jelenik meg, ami ígéretes növekedési kilátásokat vetít előre. A közép-európai biztosítócégek szintén a területi terjeszkedésben látják a növekedési ambícióik kiteljesedését, miközben a nyugati tulajdonú cégek a régión belül azzal próbálják megerősíteni pozícióikat, hogy az egyes országokban már bevált üzleti modelleket a térség többi országában is kiterjesztik az ott működő kirendeltségeikre. Az életbiztosítások piacán az új termékek mellett fellendülést hozott az újabb modern értékesítési csatornák megjelenése, bár a lengyel cégek teljesítménye ebben is kiemelkedő. A nem-életbiztosítási területen gyorsan fejlődik a direktbiztosítások piaca, a legtöbb nagy piaci szereplő lát fantáziát benne, bár a piac maga ennek ellenére továbbra is igen kicsi – mondta Fülöp András.

Technológia, Média és Telekommunikáció

A Technológia, Média és Telekommunikáció szektor az egyik leggyorsabban változó iparág a vizsgált területek között, amelyre kiélezett piaci verseny, gyors technológiai fejlődés és egyre rövidülő termék-életciklusok jellemzőek – mondta Bodor Kornél, a TMT iparági csoport vezetője, a Dinamikusan fejlődő helyi vállalatok program vezetője, a Deloitte Könyvvizsgálati üzletágának igazgatója.

A TMT-cégek iparági rangsorában kevés a változás a múlt évhez képest, aminek oka részben a cégek tulajdonosi struktúrájában, részben az általános piaci tendenciákban keresendő. A szektor nagy múltú telekommunikációs vállalatai az elmúlt évben mérsékelt, egymással közel azonos növekedést produkáltak, és ezzel szinte bebetonozták magukat az ötszázas lista felső régióiba. Jelentős mozgásnak azért sem lehettünk tanúi, mert a piac legnagyobb szereplői között nem volt példa fúzióra, jelentős tranzakcióra. Ennek oka, hogy a régió legerősebb gazdasággal rendelkező országaiban (a GDP alapján ez Lengyelországot, Csehországot, Romániát és Magyarországot jelenti) működő nagy telekom-cégek tulajdonosai a régión kívüli stratégiai befektetők, a tulajdonosok tervei pedig értelemszerűen meghatározzák a vállalatok határokon átívelő terjeszkedését. Az anyacégek saját akvizíciós stratégiájukat követik, ami jelentősen szűkíti a közép-európai leányvállalatok mozgásterét.
@@

Ennek egyik legnyilvánvalóbb példája a Magyar Telekom, amelynek tulajdonosa, a Deutsche Telekom a környező országokban, például Szlovákiában, Horvátországban vagy Lengyelországban sorra vásárolta meg a nagy, helyi telekommunikációs vállalatokat, a Magyar Telekomnak pedig más, kisebb piacokon kellett új akvizíciók után néznie – tette hozzá a Deloitte szakértője.

A régió északi részében a nyugat-európaival szinte azonos ütemű fejlődés jellemző, és ez igaz a telekom-bevételek lassú növekedésére is. A szélessávú hozzáférések terén, illetve a mobil üzletágban tapasztalható áresés ugyanis nagyrészt ellensúlyozza, vagyis némileg visszaveti a magasabb penetráció, valamint növekvő mobiltelefon-, és szélessáv-használat alapján elvárható eredményeket. A régió kevésbé fejlett piacain viszont, ahol hagyományosan alacsonyabb a vonalas telefonhasználat, éppen ezek a mobil és szélessávú szolgáltatások hajtják előre a növekedést.

A régiós Top 500 listára kevés helyi, nem állami tulajdonú vállalat tudott felkerülni, és ezek is kizárólag a média és technológia szektorokból érkeztek. Igaz, ugyanezek a cégek ott vannak a TMT iparág leggyorsabban növekvő szereplői között, és általában a régió valamelyik tőzsdéjén is jegyzik őket. A cégek nagyon dinamikus üzleti környezetben működnek, miután a régióban a hirdetési és IT-költések is jóval a GDP-növekedés dimenziói felett járnak. Ilyen például a lengyel Asseco, amely agresszív terjeszkedéssel egyesülést ért el a lengyel IT-piac másik meghatározó cégével, a Prokommal. Ezek, a TOP 500 listán is sikeres cégek aktív terjeszkedési stratégiával működnek tehát, mert a részvényesek növekedési elvárásai szinte belekényszerítik őket az újabb akvizíciós célpontok felkutatásába. Ezt a gyorsuló ütemű terjeszkedést pedig részben épp a tőkepiacokon keresztül finanszírozzák.

Bodor Kornél kiemelte: a régió egyik legnyilvánvalóbb sikertörténeteinek egyike az, hogy a multinacionális vállalatok egyes termelési egységeinek áthelyezése révén Közép-Európában az utóbbi években egy valóban világszínvonalú technológiai termelő-szektor megjelenésének lehettünk tanúi. Ezt a tendenciát a mostani rangsor is tükrözi, hiszen a listán természetesen olyan, a régióban aktív, nagy gyártók is szerepelnek, mint a Nokia, Siemens, vagy a Hewlett-Packard.

A közép-európai régióban várhatóan jó ideig folytatódik még a nagy telekom-cégek iparági uralma, igaz, a változás első jelei már ma is látszanak, éppen a helyi tulajdonú magánvállalatok fokozatos fejlődésének köszönhetően. A Deloitte tapasztalatai szerint ezeknek a dinamikus, ma még közepes méretű vállalatoknak komoly esélyeik vannak arra, hogy agresszív terjeszkedési stratégiával már néhány éven belül betörjenek az iparági rangsor felső harmadába. Ennek egyik legcélravezetőbb módja, hogy a régión kívül keresnek új piacokat maguknak, a terjeszkedést pedig az iparág vállalatai számára ígéretesnek tűnő módszerrel, vagyis kockázati tőke bevonásával, illetve tőzsdei jelenlétük révén finanszírozzák. A kockázati tőkebefektetések egyre könnyebben elérhetőek a régióban azon vállalatok számára, amelyek bíztató növekedési kilátásokkal, és erős menedzsmenttel vannak jelen a piacon. Nő az aktív kockázati befektetők száma, és a piacra egyre kifinomultabb működés jellemző.

Mindent összevetve, a régió gyorsan növekvő vállalatai a tőkebevonás terén egyre kevesebb nehézségbe ütköznek, legalábbis nyugat-európai társaikhoz képest. Annak ellenére, hogy például a tőzsdei bevezetések révén megcélozható piacméret korlátozott, és ennek nem is annyira a tőke hiánya, hanem sokkal inkább a kevés ígéretes új tőzsdei ajánlat az oka. Néhány évig mindennek ellenére nem várható jelentős átrendeződés az iparági rangsorban – de ami késik, nem múlik, mondta a szakértő.