Sólyom László az ujjlenyomatok közt

Első nekifutásra azt gondolhatjuk, Sólyom László nem fér a bőrébe és ahol tud betesz az országnak. Nem megy el a Nemzeti Csúcsra, nem ért egyet a várva várt amerikai vízummentességgel… és egyáltalán. Ám ne együk olyan forrón a kását. A köztársasági elnök kifogásai a vízum eltörlésre vonatkozó törvénnyel kapcsolatban megfontolandóak. Rögtön az elején érdemes tisztázni: Sólyom nem a vízum eltörlésével nem ért egyet.

Az Egyesült Államokkal történt megállapodás lehetővé teszi az amerikai hatóságok számára, hogy bűnüldözési céllal megvizsgálják, egy birtokukban lévő ujjlenyomat szerepel-e a magyar ujjlenyomat adatbázisban. A probléma ott van, hogy a bűnügyi nyilvántartás hatályos magyar szabályai igen tág körben írják elő az ujjlenyomatok tárolását, így például bűncselekmény elkövetésével nem vádolt személyek ujjlenyomatai is benne vannak a nyilvántartásban.

Rossz a magyar szabályozás

Ez azt jelenti, hogy egy olyan széleskörű magyar ujjlenyomat adatbázis válik hozzáférhetővé az amerikai hatóságok számára, melyekben vádemelés nélküli – vagyis ártatlan – személyek adatai is benne vannak. Ez pedig Sólyom László szerint aggályokat vet fel a személyes adatok védelméhez való jog szempontjából.

A köztársasági elnök úgy látja, az Egyesült Államoknak teljesen felesleges ezt az adattömeget nyilvánossá tenni, hiszen „nem bír jelentőséggel az Egyesült Államok hatóságainak bűncselekmények megelőzésére vagy üldözésére irányuló tevékenységében”. Sólyom László a törvény visszaküldésekor arra kérte az Országgyűlést, hogy változtassa meg a magyar szabályozást, így az USA valóban csak a bűnözők adataihoz férhessen hozzá.

Hol van már az amerikai álom?

Az amerikai vízum kérdése a rendszerváltás óta sarkalatos kérdése a magyar külpolitikának. Sokan komoly illúziókba ringatták magukat a szovjet igát lerázva, hogy az emigrálás lelkiismeretet terhelő döntése helyett végre szabadon utazhatnak az „álmok földjére”. Az illúzió azonban hamar szertefoszlott.

Ennek oka a 18 éves huzavona volt, melyet sokan megalázónak éreztek. Hiszen sokan mondják, hogy pont mi, 1956 megteremtői, az első valóban szabadságot kívánó kommunista ország, mikor végre elértük, amit mindig is szerettünk volna (ti. a szabadságot) jogos jussunkat követeljük, ne tessék itt szórakozni velünk. Az Unió teljes jogú tagjaként pedig mindazok, akik e fenti eszmefuttatással nem értettek egyet szépen lassan elkezdtek gorombaságokat gondolni a Egyesült Államokról.

A sors fintora, hogy az eltelt közel két évtized alatt az USA jelentősen átalakult, és ma már kevésbé nevezhető olyan álomszerűnek, mint mondjuk volt jó néhány évtizede. Mindenhol rendőrök, meg utcai kamerák, és még a félkiló kenyérért is fémdetektoros kapun át vezet az út. Nem mellékesen a világban kitört a terror elleni háború, ami jócskán megváltoztatta az USA bevándorlási és vízumpolitikáját.

Előbb-utóbb…

Sólyom László döntése ezért sokakat zavarhat. Akik már alig győzték kivárni, hogy mindenféle papírok, sorbaállás és nem kevés pénz befizetése helyet végre akkor utazzanak az Államokba, amikor akarnak, most felbosszanthatja e döntés. Nekik fontos leszögezzük: ez elméletben nem jelent súlyos késlekedést.

Az Országgyűlés újra el fogja fogadni a törvényt. Ha megfontolják Sólyom kifogásait, akkor először a magyar szabályozást módosítják, majd utána jöhet az újabb szavazás. Ha nem élnek ezzel, akkor jóval gyorsabban jöhet a gombnyomás a kérdésben. (Bár egy ilyen esetben nem feltétlenül a gyorsaság a legfőbb érdem: ha tudtunk várni 18 évet, tudunk még néhány hetet.) Mivel az ügyben ötpárti egyezség van, a szavazás kimenetele aligha lehet kétséges.