A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársainak a "hippi-majmok" vadászatáról tett megállapítása az első bizonyíték arra, hogy a harcias viselkedés és az erőszak nem a férfiuralom következménye.

"Mindig úgy képzeljük, hogy a vadászat férfidolog. Kutatásunk azt mutatja, hogy ez nincs feltétlenül így" - mondta Gottfried Hohmann, a Current Biology című szakfolyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.

Mivel a bonobók, a csimpánzok és az orángutánok az emberhez genetikailag legközelebb álló állatok, viselkedésük tanulmányozásával többet tudhatunk meg az emberi evolúcióról is.

A bonobókról azt tudtuk eddig, hogy békés természetűek és közösségükben a szabad szerelmet gyakorolják, mivel üdvözlésre, a konfliktusok megoldására, engesztelésre is szexuális játékokat használnak.

A Kongó folyótól délre elterülő síkvidéki erdőkben talált bonobókról úgy vélték a kutatók, hogy csak apróbb állatokat, rágcsálókat, mókust esznek. Egy bonobócsapat életének öt évig tartó megfigyelése alatt azonban tíz olyan esetet is feljegyeztek a kutatók, amikor csimpánzokra vadászott a majmok egy csoportja. A földön való lopakodással indult támadások közel fele járt sikerrel és párszor társaiknak is adtak a húsból, ezáltal bátorítva őket a csoportos vadászatra.

A vadászó viselkedés, az agresszió és a férfiuralom között tehát mégsincs olyan egyértelmű összefüggés, mint eddig hittük.