Monnyonle, oszt jónapot

A legfrissebb hírek szerint ugyanis éppen a Fidesz kisebbik sajtófelelőse, Cser-Palkovics András szólította fel a mindenre elvetemült MSZP-t, hogy azonnal hívják vissza Nyakó István szóvivőt. Mert Nyakó illetlent talált mondani, ami mégiscsak tűrhetetlen.

A derék Nyakó ugyanis (oldalán Újhelyi alelnökkel) azt találta kinyilatkoztati Erdélyben, hogy egy pártnak minden szavazatra szüksége van, mindegy, hogyan szerzi azokat meg. Lényeg, hogy ne derüljön ki a módszer. Sőt: azt is mondta, hogy ha szavaztatni akar az egyszeri politikus, ellenséget kell találnia. Ha ilyen nincs kéznél, akkor jól démonizálni kell valakit.

Ha jóhiszeműek vagyunk, még igazat is adhatunk Cser-Palkovicsnak. Az, amit Nyakó mond, önmagában persze nem szép. Mondhatni felháborító: ez minden, csak nem felelős politika. Ilyet csinálni egy tisztességes demokráciában nem szabad.

De ne legyünk jóhiszeműek: ha egy politikus mond valamit, azt az egyszerűség kedvéért ne vegyük figyelembe: sokkal jobban járunk ezzel a megoldással. Kénytelenek vagyunk ugyanis arra gondolni, hogy a Fidesz politikusát nem az elhangzottak tartalma zavarja, hanem az, hogy szakmai titkokat fecseg ki a szocialista kolléga. Nem meglepő a technika, de beszélni róla akkor sem illik. De ezek a hülye szocik nem tanulnak semmiből: néha csak kicsusszan a szájukon az igazság (lásd Balatonőszöd), ami általában olyan, amilyen: vérlázító. Tisztességes ember az egészet csak kikérni tudja magának. De ha mást remélnénk a drága emberektől, magunkra vessünk: mi választjuk meg ezt a gárdát állandó jelleggel újra meg újra.

A technika kifogásolása akárkitől necces lenne, az elmúlt években annyi démont kaptunk mindenfelől, hogy egy horrorfantasyben is sok lenne: lassan egy arcunkba üvöltő vámpírtól is csak kóros álmosságot kapnánk, nem szívrohamot. A kommunista illegitim bankárkormányokat emlegető párt is tud ezt-azt a démonokról.

Ahogy a kampánytrükkökről is. Nem volt annyira régen, mikor a párt egyik prominense a játékszabályok megszegéséről beszélt, majd közölte, hogy legrosszabb esetben jönnek az ügyvédek, oszt jónapot. Mit ad az ég, a pártból senki sem követelte az illető távozását (illetve nem ezért, és nem is sokáig, és az is elég régen volt), Orbán Viktor még mindig a Fidesz első embere. Marad is, ami azt illeti.

Ehhez képest az már csak hab a tortán, hogy Cser-Palkovics felháborodik az MSZP erdélyi szereplésén. Hogy néz az ki, hogy egy magyarországi párt fogja magát, és nekiáll Erdélyben kampányolni? Hát még ilyet, felháborító. Szász Jenő és a csúfos kudarcot valló MPP nyilván egész más történet, Tusványosról nem is beszélve. Hacsak nem az a baja a szóvivő úrnak hogy az ősellen a Fidesz felségterületén a Fidesz módszereiről beszél (na jó, a módszer végül is közös). De ezt azért így, ebben a formában minimum gázos lenne bevallani. Elég volt a pártnak a befagyasztott nyugdíjak története is, teljesen még azt a bizonyítványt sem magyarázták meg.

Ehhez képest már unalmas a válasz is (és sótlan persze, mint a desztillált víz, de politikustól kár csodát várni): Nyakó szerint egy kampányoló pártnak minden eszközre szüksége van, legfeljebb nem él velük (merthogy a kampányoló párt tipikus anti-Mcgyver: akkor is csak egy szál svájcibicskával oldja meg a problémát, ha egyébként van a farzsebében három tucat interkontinentális rakéta, meg egy atomerőmű – hát hogyne, a politikacsinálás kimondottan romantikus, vadregényes szakma). Ő csak ezekről az eszközökről beszélt, nem a használatukról. Ő aztán nem.

A Fidesz meg ne szóljon egy szót sem, mert exportálta Erdélybe a megosztó honi megoldásokat – ami igaznak ugyan igaz, de riposztnak határozottan gyengébb, mint az eredeti kirohanás, pedig az alá menni nem kis teljesítmény.

És ők a szóvivők, ezért a munkáért kapják a fizetésüket. Elviekben ez egyébként azt jelenti (hogy arcunkon kéjes mosollyal fokozzuk a fokozhatatlant), hogy ők a legrátermettebb legények: ők az igazán alkalmasak arra, hogy pártjuk álláspontját képviseljék.

Ha most a Nyájas Olvasó azt mondja, hogy az álláspont színvonalához tulajdonképpen passzol a munkáé, tagadhatatlanul igaza van. Csak ez az egész valahogy annyira szomorú, hogy már keseregni sem érdemes miatta. Úgysem változtat semmin.

Azzal már ne foglalkozzunk, hogy a Fidesz a két politikus távozását követeli: nem távoznak, ahogy a szerverbotrányt anno megszívó Rogán Antal is fontos politikus maradt (hasonlóan bukó kollégáiról nem is beszélve) – a már emlegetett Orbánról nem is beszélve. Legfeljebb jól lecseszik őket, hogy hivatali titkokat mégsem kellene csak úgy kifecserészni.

Egyet tehetünk, ha jót akarunk magunknak és a világnak. Nem figyelünk rájuk, és nem teszünk úgy, mintha bármi fontosat mondanának. Nem volt eddig sem szokásuk, nem lesz ezután sem. Mi pedig csak elleszünk valahogyan, ha eddig is sikerült. Ha a huszadik századot túléltük, valahogy csak túllendülünk a jelenen is – ennél sokkal rosszabb már csak nem lehet.