Alamuszi cigi nagyot ugrik!

Azzal már mindenki tisztában van, hogy a dohányzás milyen mérgező, de most foglalkozzunk egy kicsit a leszokással. A dohányosok azzal szokták mentegetni magukat, hogy ha akarnák, bármikor le tudnák tenni a cigarettát. Nekem meg az a meggyőződésem, hogy az emberek 90%-a nincs tisztában saját képességeivel és korlátaival, mert aki már egyszer nikotinfüggő lett, az bizony megszenvedi az attól való örök búcsút.

Egy cigaretta elszívása nem csak nikotint nyújt a szervezetnek, hanem egyéb kellemesnek ható élményt ad, amitől csak még nehezebb megválni tőle. Az a pár perc, amikor dohányzunk, csak magunkkal foglalkozhatunk, megihatunk mellé egy kávét, vagy egy italt, ami még jobban esik a cigarettának köszönhetően. Nyugtató hatása van, és egy finom ebéd után elszívott cigaretta meggyorsítja az emésztésünket, amitől hamarabb tudjuk újra belevetni magunkat az aznapi elfoglaltságunkba. Nem véletlenül találta ki így az élet, hogy ami jól esik, az vagy káros, vagy tiltott, vagy mindkettő. Mégis a tudománynak köszönhetően tisztában vagyunk vele, hogy milyen káros a dohányzás, innentől kezdve azt is tudnunk kell, hogy megálljt kell parancsolnunk a szervezetünknek, és inkább az egészségünket tartsuk szem előtt, mint a szenvedélyeinket.

Ma már bizonyított tény, hogy a dohányzás megsokszorozza a rák kialakulásának esélyeit. Miután kiderítették a cigaretta súlyosan káros hatásait, egyre népszerűbbek lettek a leszokásra ösztönző reklámok, a leszokást segítő gyógyszerek és kúrák. Útjára indultak a cigaretta ellenes kampányok, melyek keretében egyre több országban hoztak tiltó törvényeket és szankciókat. Ma már nálunk is tilos bizonyos helyeken dohányozni, tilos reklámozni akármilyen dohányárut, és a cigarettás dobozokon megjelentek az elrettentést keltő mondatok. Arról már nem is beszélve, hogy egyre drágulnak a dohánytermékek, ami még inkább arra ösztönzi az embert, hogy leszokjon róla.

Az utóbbi pár évben egyre több leszokást elősegítő eszközt hoztak forgalomba, melyek hol jobban, hol kevésbé segítettek a cigaretta elhagyásában. A nikotintapaszoktól kezdve az elektromos cigarettáig feltaláltak jó pár dolgot, mégis ami a leginkább elterjedt, az az antinikotinos terápia.

Ez a terápia a biorezonancia elvén működik. Amikor nikotinéhség keletkezik a szervezetben, az idegsejtek rezgéshullámokat küldenek az agyba, így támad kedvünk gyorsan elszívni egy cigarettát. A terápia lényege az, hogy ellen rezgéshullámokat küld a szervezetbe, melyek így kioltják egymást, és ez által nem jut el az agyba a nikotinéhséget jelző idegsejt üzenete.

Megkérdeztük Dr. Major Tamást, a Kaposvári Mór Oktató Kórház tüdőgyógyász főorvosát, hogy mi a véleménye a leszoktatást segítő szerekről és terápiákról:

Mi a véleménye a biorezonancián alapuló antinikotinos terápiáról?

Hallottam erről a módszerről, de – mint az összes többi természetgyógyászati megközelítés – ez is olyan módszer, ahol nem állnak rendelkezésre olyan evidenciák, ami alapján orvosként hatásosnak minősíthetném. Tehát, szemben a gyógyszerekkel – melyek esetében több ezer fős betegen végzett klinikai vizsgálatok egyértelműen bizonyítják a hatásosságát, vagy hatástalanságát – ezek a terápiák nem mennek át azokon a vizsgálatokon, amit a tudományos közösség elfogad.

Mi az, ami Ön szerint elfogadott? Mondjuk a nikotintapasz megállja a helyét?

A tapaszoknak már kétségtelenül van valamilyen hatása, de nem tartom a legelőnyösebbnek. Azt gondolom, hogy a gyógyszeres terápia az, amely jelentős segítséget nyújthat a dohányosoknak.
@@

Ezek a gyógyszerek milyen típusú gyógyszerek? Nikotint tartalmaznak?

Nem tartalmaznak nikotint. Van olyan gyógyszer, ami igazából antidepresszáns, amit csak pszichiáter írhat fel. Azt gondolom, hogy elsősorban a beteg nikotin utáni sóvárgása esetén keletkezett tüneteket enyhítheti ez a gyógyszer. Van most egy áttörést jelentő gyógyszer, mely az agyban a nikotin receptorokra hat, ugyanott kötődik be, ahol a nikotin, és ez egy orvosi kifejezéssel élve parciális antagonista szer, tehát részben kizárja a nikotin bekötődését, mert elfoglalja a kötőhelyet az agyban, ahova a nikotin kötődik. Viszont enyhén előidéz kismértékű dopamin felszabadulást az agyban, ami létrehozza a nikotin élvezethez hasonló érzületet, de nem olyan nagymértékben, mint a nikotin. A nikotinnal az a baj, hogy hirtelen bekötődik, és egy hatalmas adag dopamin felszabadulást okoz, ami megnyugvást jelent az agy számára, utána ez lecseng, és fél óra múlva megint jelentkezik a nikotinéhség. Ezzel szemben ez a gyógyszer bekötődik, nem engedi a nikotint bekötődni, folyamatosan okoz egy kis adag dopamin felszabadulást, ezzel kvázi megnyugtatja az agyat, és mivel tartósan ott marad a receptoron, ezért folyamatos szintet biztosít. Ez a gyógyszer a nikotinéhségen segít, nem a dohányzási szokás leküzdésén. A nikotin éhség három hónap alatt lecsökkenthető, és onnantól már csak a habitus, a szokás hatalma az, ami esetleg visszavezeti a dohányost a cigarettázásra.

A dohányzással mennyi idő után alakul ki károsodás a szervezetben?

Azt mondják, hogy káros hatás már szinte azonnal jelentkezik, de mire ez kimutatható – különböző betegségek formájában -, eltelhetnek évek, évtizedek. Míg egy tüdőrák csak tíz-húsz-harminc év múlva jelentkezik, addig egy hörgő hurut már évek során is kialakulhat. A COPD, vagyis a Krónikus obstruktív tüdőbetegség, melynek a tünetei már egész fiatal korban megjelenhetnek mostanság nagyon elterjedt lett.

Ha valaki leszokik a dohányzásról, mennyi idő után regenerálódik a szervezete?

Igazából már soha nem regenerálódik olyan szintre, mint a dohányzás előtti állapot. Azzal, hogy valaki abbahagyja a dohányzást, az egyik rizikófaktort zárja ki a kialakuló betegségekkel szemben.

Ön, mint tüdőgyógyász, érzékelte azt, hogy csökkent a dohányosok száma az elmúlt években?

Sajnos a betegeim körében nem, sőt az idősebb korosztályból egyre több tüdődaganatos kerül ki. Míg 10-15 évvel ezelőtt a tüdőosztályon fekvő betegeknek a körülbelül a 40 %-a volt tüdőrákos, addig most már a 60-70 %-a. A COPD (Krónikus Obstruktív Tüdőbetegség) betegségben szenvedők száma is emelkedést mutat, és ez világszerte jellemző. Ijesztő, hogy ez az a betegségcsoport – szemben a kardiovaszkuláris és a strok betegségekkel, amiknél csökkenés észlelhető – jelenleg, úgy tudom, hogy a negyedik, ötödik halálozási ok a világon a krónikus betegségek között, sőt, úgy néz ki, hogy 2020-2030-ra még előrébb fog lépni, és a vezető halálokok közé fog kerülni. Amit sajnálattal látok, hogy a fiatalok egyre inkább dohányoznak, és főleg a fiatal lányok. Lehet, hogy a lányoknál ez egy késői emancipációs fejlemény, hogy ők jobban dohányoznak, mint a fiúk. A fiúk inkább elmennek sportolni, és talán azt még kicsit túlzásba is viszik, de az még mindig jobb, mint a dohányzás.

Tud valamilyen házi praktikával szolgálni azoknak, akik le akarnak szokni a dohányzásról?

Azt szoktam tanácsolni a betegeknek, hogy először is a legkorszerűbb gyógyszeres kezelés 40 %-os eredményű, tehát egy év után több mint a fele visszaszokik a dohányzásra, még a gyógyszert szedők esetében is. A maradék 60 % a pszichénkben, a gondolatainkban dől el, tehát el kell határozni azt, hogy nem fogunk dohányozni, és nincs olyan, hogy na csak egy szálra rágyújtok, mert akkor vége, újra visszaszokik az ember. Szóval fejben dől el a dolog. Le kell tenni a berögzült szokásokat is. Például, ha valaki reggel kávéval és cigarettával kezdte a napot, akkor szokjon rá a teára, mert a kávé íze magával hozza a rágyújtási ingert. Ha dohányos társaságba jár az illető, akkor nagyon tudatosan készüljön föl arra, hogy nem fog rágyújtani, és hogy milyen módon tudja visszautasítani, ha megkínálják egy cigarettával. Ami nagyon fontos, hogy a változtatás ne abból álljon, hogy a nassolásra és evésre szokik rá az illető, mert akkor elhízik. A másik a kezek lefoglalása. A dohányzásban nagyon érdekesek a kezek berögzült mozdulatai. Sajnos nincs referenciám erről, de hallottam róla, hogy még a Szovjetunió idején tettek az oroszok egy kísérletet, hogy ellenőrzött körülmények közé tettek dohányosokat, akiknek szabad volt dohányozniuk, de rágyújtaniuk nem volt szabad. Állítólag pár nap után a fele leszokott a dohányzásról, mert az a habitus, hogy pöcögtetjük, elővesszük, babráljuk a cigit elég, hogy pótolja az élvezetet. Szóval a babrálás helyett a hölgyek valamilyen kézimunkát, a férfiak pedig egy hobbit találjanak, amivel lefoglalhatják a kezüket. Orális fixációnak is mondják ezt a pszichológusok. A lényeg, hogy még a leszokás előtt konkrétan határozzák el, hogy mit hogyan fognak véghezvinni.

Amit mindenképpen tudomásul kell vennünk, hogy amikor életünkben először kezünkbe veszünk egy cigarettát, akkor nem csak dopamin felszabadulást kapunk az agyunkban, hanem egy olyan komoly függőséget, amiről rettenetesen nehéz leszokni. Valakinek a gyógyszeres kezelés segít, valakinek pedig egy antinikotinos terápia. A cél ugyanaz: az egészségünk fontosabb legyen az élvezetnél. Kőkemény önuralomra, és egy teljesen új életformára van szükségünk ahhoz, hogy sikert tudjunk elérni a dohányzásról való leszokásban. De ha sikerül, akkor azon kívül, hogy kizártunk egy rizikófaktort, még a vállunkat is megveregethetjük, és méltán lehetünk magunkra büszkék, hogy végre rendesen kapunk levegőt.