2024. október 3. - Helga

Bródy János a Rocközönben

A hét végén koncertezett Bródy János, a magyar könnyűzene jeles alakja a Margitszigeten – reméljük, munkaeszközei addigra rendbejöttek, a rádióban még az egyik körme balesete miatt aggodalmaskodott – azzal penget ugyanis.
2008. szeptember 10. szerda 19:00 - Szalay Gergely
Az Illés Klub nem zártkörű rendezvényének volt vendége Bródy János, a legendás csapat gitáros-szövegírója, a Fonográf gitáros-szövegírója, Koncz Zsuzsa és Halász Judit szövegírója, hivatásos bródyjános. A klub rendszeresen szervez fellépéseket, ez épp nem zártkörű volt – minden érdeklődőnek adott volt a nagy lehetőség, hogy lássa-hallja Bródyt.

Aki maga is lelkesen készült az eseményre – annyira, hogy egy apró baleset miatt komolyan aggódott. Beszakadt ugyanis az egyik körme, ami nála nem egyszerűen köröm, hanem munkaeszköz szerepet is betölt – mivel ezzel pengeti hangszerét. Bár további információink nincsenek, reméljük, helyreállt az állapota. Nem utolsó sorban azért is, mert kifejezetten elismerően nyilatkozott a vele fellépő zenekarról, az FG4-ről. A csapat olyannyira jól játssza a hatvanas-hetvenes évek zenéit (mint Illés, Fonográf, vagy a Beatles), hogy egy liverpooli seregszemlén kimondottan jól szerepeltek.

Ha már nosztalgia, szóba került az a bizonyos rock and roll életérzés is, ami annak idején fűtötte a beatzenészeket – és amiről korábban Karácsony János is beszélt pár szót. Bródy szerint a mai napig is sokan képviselik ezt a bizonyos életérzést, és ami legalább ilyen fontos: a zenélés szeretetét. Persze nem lehet eltekinteni attól sem, hogy ennek volt egyfajta lázadó, rendszerellenes éle is: a zene kiváló lehetőséget jelentett arra, hogy a fiatalok valamilyen módon kifejezzék ellenérzésüket a fennálló viszonyokkal kapcsolatban. Nyugaton is volt persze ilyesfajta él és ellenállás – itt viszont a szexuális forradalom inkább leképezte az újító szellemet – az a világ másképp volt szigorú, mint ez, ahol a rendőr adott esetben fodrászhoz zavarta a túl hosszú hajú fiúkat – az Illés körüli egyéb rendőrös botrányokról nem is beszélve (most, ezek a történetek nem férnek bele a műfajunk adta keretekbe).

A lázadó lelkületről még elmondta azt is: ehhez a fajta ellenálláshoz hozzátartozott az is (ami szinte minden zenei irányzatnak sajátja), hogy nem érezte kötelességének azt, hogy hasonlítson másokra – új dolgok pedig ebből születhetnek. Mint például az első magyar nyelvű beatnóta megszületése (akkoriban még beatnek hívták a jejejéző ricsajzenéket, amikhez képest legalább a korábban mellőzött jazz is kicsit megerősödhetett, de ez megint egy másik történeti szál). Mindenki őrültnek tartotta Illéséket, mert magyarul akartak énekelni – végül Bródyéknak lett igazuk, most már tudjuk, hogy lehet ezt így is.


Más kérdés persze, mennyire nem egyszerű egyedinek maradni a trendi és divatos elvárások között: nem könnyű különbözni, ezt Bródy is elismerte a stúdióban. Léteznek olyan kötelező, és/vagy elvárt sémák, amikhez a fiataloknak muszáj alkalmazkodniuk – vagy megfelelnek ezeknek az elvárásoknak, vagy egyfajta kirekesztettséggel kell számolniuk – ami nyilván nem kellemes állapot senkinek sem.

Ha már itt tartottunk, szóba került az is, hogy az utóbbi időben a nagy generáció tagjairól kevesebbet hallani – legyen szó akár koncertekről vagy lemezekről (eltekintve mondjuk a Magyar Dal Napjától). Nos, Bródy fel szokott lépni – éppen csak szűkebb körben, egy szál gitárral – kevésbé hangos események ezek. Ahogy dalokat is ír, de már jó ideje nem fűti az a vágy, hogy ezek feltétlenül megjelenjenek lemezen – a világ változik, ez a fajta bizonyító versenyszellem pedig a mindenkori fiatalság privilégiuma. Ő nem tud és nem is akar versenyezni velük – árulta el.
Sőt: szerinte a dalok is kezdenek veszíteni jelentőségükből, a zene elsősorban a mozgatást szolgálja – ahogy mindig is azok a dalok váltak slágerré, amikre valamilyen násztáncot el lehetett lejteni – ő pedig egyre kevésbé foglalkozik ilyesmivel.

Azért jó esetben még hallhatjuk a dalait, az újakat is – bizonyos szempontból nem volt olyan nagyon régen, mikor megjelent a legutóbbi lemeze – igaz, klip már nemigen készült hozzá, az akkor egyedüli zenecsatorna célközönségének már kissé öregecske volt a művész (és a slágerlistákat elnézve ez akár bóknak is tekinthető)...

Azért egy bánatűző dalt még berakunk tőle a végére: bár 1994-es a felvétel, sokat nem változott Tini (bácsi? Ha már Presser is Pici bácsi lett...).

Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Kultúra témában
Szeret színdarabokat látogatni?
Rajongok a színházért!
Amennyiben időm és pénztárcám engedi, igazán örömmel teszem!
Évente egyszer-egyszer megesik
Évek óta nem voltam színházban, de szeretnék eljutni
Évek óta nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
Soha nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását