Kultúra
Elveszett lelkek – videóval
Van az úgy, hogy egy hirdetésnek megörülünk a reklámblokkok közepette. Az aktuális bárgyúsági szint mellett általában nem a tartalom, hanem a zene emeli ki ilyenkor az adott hirdetést. Sőt az is előfordulhat, hogy így ismerünk meg egy nagyon jó együttest.
Biztos máshogy és korábban is rájuk bukkanhattam volna, de valahogy reklámzeneként fogott meg először igazán a Kasabian muzsikája. Az ezúton megismert és megkedvelt számmal aztán megfertőztem barátokat és ismerősöket. Majd megdöbbenve tapasztaltam, hogy alig félházas közönség mellett játszottak Budapesten. Pedig nem túlzás, hogy egy fél ország ismeri őket. Csak nem tudja, hogy ők azok.
Kis segítség, ha valaki nem érti, hogy miről is lehet szó.
A névválasztásnál talán kicsit mellényúló Kasabian (Linda Kasabian volt a sofőrje Roman Polanski feleségének és barátainak brutális gyilkosainak) zenéjével kárpótol minket ezért: az angol csapat indie stílust képviselő honfitársai közül az egyik leghamarabb megkülönböztethető, teljesen egyéni hangzásvilággal rendelkeznek. Amit persze lehet ugyanannyira utálni is, mint amennyire elvarázsolhatja az embert az első ütemektől. Tehát, akinek az előző szám nem tetszett, annak valószínűleg a második albumról vett következő nóta sem fog. Mindenesetre jó szórakozást hozzá!