World Cyber Games: gitárhírók, szájberlányok

A Jövő Háza tíz körül nyitott, dél körül már istenes a látogatók száma – nem tömegnyomor, de nagyon úgy tűnik, hogy ez már tényleg nem sötét, számítógépszagú szobák szubkultúrája,. Vannak fiatalabbak és idősebbek, fiúk/férfiak, lányok/nők vegyesen – és nem minden hölgy unott barátnő vagy anyuka. Egyrészt (egyelőre persze inkognitóban) itt vannak a versengő szájberlányok, másrészt érdeklődők is. Az egész napos Guitar Hero-versenyen több hölgy is feltűnik a színpadon.

Meglehetősen sokan vannak a kiállítók is, minden elképzelhető és elképzelhetetlen fronton: egy monitortisztító izét és egy mosolygós influenza elleni maszkot gyorsan be is gyűjtök az egyik vírusirtó-forgalmazótól, mert az jó. Vagy mi. Pontokat is lehet gyűjtögetni: ha elég sok összejön, be lehet mindenfélére cserélni. Én egy egérre hajtanék (valamiért fogyóeszköz a környezetemben), de még a pontok felét sem szedem össze, mikor bejelentik, hogy elfogytak az ajándékok – azaz az érdeklődés nagyjából felülmúlhatja a várakozásokat. A szervezők is elégedettek a létszámmal, láthatóan erősödik az érdeklődés – tudom meg egyiküktől, Hadházi Dánieltől.

A gamerekre ráadásul sokfelől lehet építeni: a kötelező játékos újság és hardverek mellett (a játék az, amihez sosem lehet elég erős egy konfiguráció) vannak itt szoftverek (Xboxtól a csíkos áruházban kapható olcsó játékokig, a tyúkvadászós Moorhuhnt legalább négy-öt -féleképpen variálva). De kaphatók laptoptáskák, és különféle figurák is, Alientől Elvisen és a Heroes főszereplőin keresztül Hellboyig bezárólag – egy nagyjából 1:2 arányú R2D2 egy pillanatra gondolkodóba ejt, de az árában található nullák hatására leépítem az elképzelést. Sőt. Egy asztalnál még valamiféle szerepjáték-szerű kártyajátékot is lehet játszani, a World of Warcraft nevű súlyosan addiktív játékra alapozva. Kint van tévékkel és monitorokkal az egyik fő támogató cég is (Sams-szal kezdődik a nevük, kék ellipszisbe van beleírva), és persze a mobiljátékok versenyét is ők támogatják – ezt egyébként egy erősen tíz év körüli ifjú nyeri a nap végén, idősebb versenytársaira súlyos tizedmásodperceket verve.

És persze ne feledjük teljesen az előítéleteket: kint van az egyik férfilap is, szabadulnak a remittendától – egyben úgy sejtem, próbálják tesztelni, mennyire ismertek a piacon. Az ingyenes jónős lapszámért cserébe ugyanis kérdőívet kell kitölteni. A fogadtatás már változatos: néhány újságot a férfivécé kézmosója fölött találok (ami a ház nevéhez méltóan van annyira futurisztikus, hogy piszoárnak is lehet nézni, és annyira magyar is, hogy három csapból csak egy működjön).

A legmeglepőbb kiállító valószínűleg egy nyelviskola. Ők interaktív módon oktatnak, az üzleti szférában már bejött nekik a dolog, most célozzák a lakosságot. Ki lehetett próbálni, jópofa, nem nehéz, alapos történet. A trükk a dologban az interaktív jelleg, hanganyagok és videók beágyazása a webalapú történetbe – tudom meg az egyik munkatárstól. Valóban innovatív a történet, a személyes kontakt hiányának egy hátulütője van: a kedves és csinos hölgyekkel így sokkal kevesebbet lehet találkozni.

Szerencsére a szájberlányok sokfordulós versengése valamelyest kárpótol. A fordulók közt a közönséget játszatják különböző ajándéktárgyakért, a kérdések a hanyattegér elnevezés és Lenin eredeti neve közt szóródnak, viszonylag széles palettán. A műsor is kellemes: erősen rockeres beütésű úr vezeti, aki kimondottan jól kezeli a közönséget, és remekül viseli az egész napos megerőltetést. Pörög, humorizál, bátorítja a lányokat, ha épp arra van szükség.

Olykor előfordul: a bemutatkozásnál még kicsit izgulnak, bár van rutinos versenyző is köztük – miatta (is) ráadásul minden előítéletünket fel kell adnunk. Nem csúnyák, nem igénytelenek, nem ápolatlanok, és nem is kocka alakúak – bár többen is büszkén vallják magukat kockának, ha jól értjük, ez ebben a közegben pozitív jelző. Egyikük még azzal is megfenyegeti a nem rá szavazókat, hogy bosszúból elveszi a manájukat – ez valószínűleg súlyos fenyegetés, mert komoly tetszés fogadja a felvetést. Mindegyik lány szenvedélyes játékos, amennyire követni tudjuk, főként stratégiai és lövöldözős vonalon erősek. Főként egyetemisták, egyikük pedig végzett tanárnő – egyelőre még munka nélkül, de hevesen drukkolunk neki.
@@

A hölgyeknek persze nem csak szépnek kell lenniük, hanem ügyesnek is. Ennek megfelelően a slágerszám Guitar Heroban mérkőznek meg, egyikük kifejezetten jókat headbangel a műsorvezetővel – rockerek, ha találkoznak. A verseny kisebb zökkenőkkel, de jól halad: nem minden dal szerepel a gépben, de ha a zsűri húz, az általában bejön. Tudnak valamit: annyira, hogy a nagyon cool Müller Attila beszáll tiszteletbeli Cyber Girlnek (hogy minden versenyzőnek legyen párja), majd Majkával is mérkőzik egy sort. A zsűri ismertebb arcait egyébként Kustánczi Lia modellel ők adják, a többiek támogató-szervező vonalról erősítik a mezőnyt.

Lia még azt is elárulja, hogy lát olyan lányt a mezőnyben, aki a modellkarrierre is alkalmas lehet – neki ő a favoritja. Nevet nem közöl, így több tippünk is lenne – erős a mezőny, na.

Különösen a bikinis momentumnál (a szépségverseny az szépségverseny, még ha a világbéke most ki is marad a szórásból): bár a lányok bevallottan nem érzik magukat teljesen kényelmesen ebben a viseletben a színpadon, de a közönség többségi álláspontjával átlagolva még így is nagyon népszerű a forduló. Az egyik melltartó dinnyemintája még az amúgy segítőkészen erényes moderátor figyelmét is felkelti. A szimbólum jelentését inkább mi sem vizsgálnánk.

Ellenpontként a kvíznél ő maga pirul bele abba a válaszlehetőségbe, hogy PDA és PNA közt a lényegi különbség az, hogy utóbbi csak a lányoknak van – bár a geek humor sajátos is tud lenni, de ez azért túlzásnak minősül. A kérdések érdekesen szórnak (hasonlóan a válaszokhoz), a jelenleg legmenőbb videókártyától a Tetris kitalálójának nemzetiségén át a 64 jelentéséig a Commodore esetében – ahogy elnézzük, a lányok olvasottsága ilyen történelmi és nagyon technikai kérdésekben nem annyira nagy, mint férfitársaiké. És már nem bikiniben vannak – mégis elnézzük nekik.

A zsűri visszavonul nehéz helyzetébe, így alkalom nyílik eredményeket hirdetni: több selejtezőt is tartottak, ahol szerintünk jó húzás volt másodiknak lenni. A bronzérmes sok értékes ajándékot kap, az ezüstös nagyon sok értékes ajándékot, a nyertes nem sokat, viszont viszik a kölni világversenyre – biztos ott is kapnak ezt-azt, de jobb ma egy galamb, mint egy veréb, és holnap egy túzok – vagy mi.

Az életkori szórás elgondolkodtató: általában a nyertesek a legifjabbak (a Guitar Hero bajnoka most kezdi a nyolcadik általánost, a mobiljátékokat, aki exkluzív, telepakolt telefont kap majd a S*ms*ngtól, egy erősen tíz körüli ifjú nyeri – róla már volt szó, de még mindig ámulunk).

Eredményt hirdetnek a lányoknál is: van közönségkedvenc is, szakmai díjat kap a tanárnéni (nyelvtanfolyamot, online), és rengeteg ajándékot a három nyertes. Sok mindent, külön segítőkész urak cűgölik le a rengeteg mindent – hiába, a műfaj még mindig nem tart a nagyon kicsi termékeknél.

Néhány szóra nekünk is sikerül elkapnunk a nyertes Páll Zsófit: rokonszenvesen őszinte, ezt roppantmód kedveljük benne.

Az eredménynek ugyanis természetesen örül, ráadásul azt sem állítja, hogy meglepte volna. Azért jött, hogy nyerjen, ugyanis. Azt azért elmondta, hogy bár a többiekkel korábban nem ismerték egymást, jól összebarátkoztak – a kapcsolat valószínűleg meg is marad köztük. A nagy kérdésre, miszerint a legkockább lányt, vagy a leglányabb kockát (ennél frappánsabban nem tudtuk megfogalmazni, elnézést) keresték-e, diplomatikusan a „vegyesen” választ adta – szempont volt a külcsín is, de egy, a témában totálisan analfabéta modell nem lett volna igazán esélyes. A kockasággal kapcsolatos előítéletekre személyében persze rácáfol, de ő sem tartja elképzelhetetlennek, hogy valaki csak a játékra koncentráljon – ő azért ügyel az egészséges arányokra. És persze jön jövőre is: nem biztos, hogy indul, de az új húsra mindenképp kíváncsi.

Ezzel nincs egyedül, mi is kint leszünk, hátha olcsóbb lesz R2D2. Vagy összejön az egér.