Már csak a társadalom fele mondja magát valamely egyház tagjának

Ennek oka egyrészt az, hogy a falvakban kihaltak az idősebb, vallásos korosztályok, másrészt az aktív munkavállalók többsége a közeli kisvárosokba települt a jobb munkalehetőségek miatt – mondta a szakember, aki a nap folyamán azon a balatonfüredi konferencián tartott előadást, amelyet a Nemzetközi Missziológiai Társaság (IAMS) rendezett.

Tomka Mikós rámutatott: a hagyományos falusi életmód – amelynek fontos pillére a vallás – tulajdonképpen megszűnt, ennek az az oka – tette hozzá – hogy a fogyasztói társadalom "vidékre is betört", illetve a tömegkommunikáció kevés teret ad az egyházaknak.

A vallás gyakorlásának mostani visszaesése legjellemzőbben a katolikus többségű Dunántúlon tapasztalható, bár a szegényebb, Duna-Tisza-közi és tiszántúli falvakban is megfigyelhető. Az is jellemző ugyanakkor, hogy a falusi népesség nagyon büszke a templomaira, igyekszik azokat karban tartani, de már nem látogatja őket – folytatta.

Tomka Miklós utalt arra, hogy a magyarországi városokban leginkább az alacsonyabb beosztásban dolgozó alkalmazottak és a kétkezi munkások körében figyelhető meg a vallás szerepének csökkenése, viszont az értelmiség nem elhanyagolható része tudatosan kötődik a valláshoz.

A kelet-európai társadalmak ezzel együtt világnézetileg polarizálódtak, van egy markáns réteg, amely a vallásgyakorlattal szemben fellép – jelentette ki. Ugyanakkor a térségben az emberek 70-80 százaléka elismeri, hogy vallási alapon a társadalmi megbékélés is könnyebben elérhető.

Előadását felidézve az MTI-nek elmondta: a vallás- és egyházellenes társadalmi csoportok azt hangoztatják, hogy az egyházak ne vállaljanak semmilyen közéleti szerepet. A vallással a társadalom jelentős része ugyanakkor egyre felületesebben találkozik. Ez még a híresen katolikusnak tartott Lengyelországra is igaz.

Tomka Miklós rámutatott arra az ellentmondásra, hogy nem csak a valláshoz valamilyen formában kötődők mondják, az "értelmet ad az életnek, és meg tudja oldani a személyes és társadalmi problémákat", hanem az önmagukat ateistának vallók jelentős hányada is. Ők tehát – noha más az ideológiai beállítottságuk – azt vallják, hogy a vallás "társadalmi tőke" lehet, amely felhasználható a konfliktusok felszámolására, az erkölcs megjavítására.

Az egyházellenes rétegek elméletben tehát elfogadják az egyházak társadalmat jobbító szerepét, ugyanakkor az egyház tevékenységével elégedetlenek, amellyel szemben kritikájukat is hangoztatják – magyarázta.