Kősóba zárt cellulóz

Az Észak-Karolinai Egyetem munkatársai Jack Griffith vezetésével halitkristályokat vizsgáltak, amelyekben zárványként ősi időkből származó vizet találtak – számolt be róla a space.com című tudományos portál csütörtökön.

A halit, vagy más néven kősó szabályos köbös kristályok formájában bolygónk minden részén előfordul. A kristályok tiszta állapotban átlátszóak, vagy fehérek, szennyezésektől azonban többféle színük is lehet.

Halitkristályok akkor keletkeznek, amikor a víz, melyben oldott állapotban volt a só, elpárolog. Kikristályosodásakor a kősó zárványként gyakran őriz meg a vízből. Az Új-Mexikóban talált halitban így maradt meg 250 millió évig a kősóba zárt víz.

Amikor a kutatók megvizsgálták az ősi vízmintát, kiderült, hogy cellulózt is tartalmaz, mely a legtöbb élő sejtben jelenlévő anyag. Az asztrobiológusok számára ennél is fontosabb a tény, hogy cellulózt csak élő szervezet állít elő, ahol tehát cellulóz volt, ott élet is létezett.

A fellelt 250 millió éves cellulózszálak a máig izolált legöregebb biológiai makromolekulák, ezáltal a Föld történetébe engednek bepillantást.

Ha a cellulóz kősóba zárva 250 millió évet túlélhet a Földön, az is elképzelhető, hogy más bolygókon is fennmaradhattak az élet létezését bizonyító molekulák halitfogságban – vélik a szerzők.
A kutatók tanulmányukat az Astrobiology című szakfolyóiratban közölték.