2024. december 9. - Natália

A magyarok hangoskodásairól

Nem értem, hogy a magyar szinkronszakma nagy része miért nem becsüli többre munkáját egyszerű pénzkeresetnél! Miért van az, hogy egy színházi- vagy filmszerepet erkölcsileg is jutalmaznak a nézők, míg egy szinkronhangot nem? Pedig a jó magyar tévénéző ige
2008. május 8. csütörtök 18:56 - Góz Tamás
Kényelmes szinkronizált filmet nézni. Már moziba sem nagyon megyünk, ha a külföldi sztárok nem anyanyelvünkön szólalnak meg. De valóban csak lustaságból szeretjük a magyar szinkront? Szerintem az is benne van, hogy hozzá szoktunk a kiváló minőségű magyar hanghoz.

A 70-80-as években több külföldi forgalmazó nevezte a magyar változatot jobbnak az eredetinél. De idézzünk fel egy történetet a rendszerváltás környékéről! „Amikor megszólalt, azt hittem, hogy kiszaladok a stúdióból. Időnként olyan félelmetes volt, hogy a hideg futkosott a hátamon.” – mondta Ráckevei Anna Anthony Hopkins kannibálját szinkronizáló Sinkó Lászlóról. A szinkronstúdióban legalább olyan feszült volt a hangulat, mint a filmvásznon. Ja, és a „Clarisse Starling” nevet sem előtte, sem utána nem ejtette ki senki olyan brutálisan, és erotikusan egyszerre, mint Sinkó.

Mára sem romlott jelentősen a színvonal, igaz, sokan igyekeztek a szakma hírnevén csorbítani. Pénzéhes, közepes szakmai képességekkel bíró szinkronosok (színészek, gyártásvezetők, szinkronrendezők), minimális pénzért vállaltak feladatokat. A minőség helyett a számlatömbre összpontosítottak. Egy ideig övék volt a pálya, mert a forgalmazók örültek, hogy nem kell annyit költeni a szinkronra. Persze a háttérben dogozókon kívül a színésztársadalomban is dúlni kezdett a harc. Sokan sokfelé rebbentek, hiszen ezek a kis költséggel dolgozó „panelstúdiók” tömegével vonzották az olcsó hangokat. Ez ment néhány évig, aztán jött a nagy pofára esés. A kereskedelmi tévék vezetői elkezdetek minőségi szempontok szerint válogatni a stúdiók és a színészek között.

Néhány éve elszaporodtak a szinkronszínész-képzőből érkező hangok. Elhitették velük a szinkroniskolák, hogy a többszázezer forintos tandíj ellenében megtanítják őket szinkronizálni. A hirtelen tanítókká vedlett szinkronosok a panelstúdiós korszak letűntének vesztesei, részben a nagy stúdiókból szorultak ki, de valamiből nekik is élniük kell. Pedáloznak is rendesen, hogy minél többet kaszáljanak, amíg van mit. Bár a „tanáraik” régi szinkronosok, színészek, rendezők, a jelentkezők mégsem kapnak igazi tudást. Az ok viszonylag egyszerű. Részben az oktatóknak nincs tanári képzettségük, sem gyakorlatuk, részben nem rendelkeznek stúdióval. Így a tanulóknak, akiket egy igen praktikus szakmára okítanak, egy dolgot nem tudnak megadni, a praxist, vagyis a stúdióban való éles szinkronizálás lehetőségét. Így a szinkronszínészek legtöbbje maximum néhány tömegjelenetben alkalmazható. Az iskolák fő vonzerejének számító „munkalehetőség”, valójában néhány forintos alamizsnává, vagy mellékkeresetté alakul. De hallani azt is, hogy a stúdióvezetők sem szeretik az ezekből az iskolákból érkező fiatalokat, mert szakmai hiányosságaikkal jócskán megnehezítik a munkájukat. Meg aztán ott vannak a határon túli magyar szinkronstúdiók, ahol igazán fillérekért dolgoznak. Olcsóbb egy eredeti szöveget románra, majd onnan magyarra fordítani Erdélyben, mint egyből magyarra itthon. Az ottani színészek is olcsóbbak. Csakhogy a nyelvjárási eltérések miatt (mind szóhasználatban, mind intonációban), az a furcsa helyzet áll elő, hogy a „kint” készített szinkron nem rossz, de hazai fül számára hallgathatatlan.

És mégis! A több száz színész, öt-hat nagy stúdió, és néhány kisebb évente több tízezer percnyi hanganyagot állít elő. Ezek költsége egy év alatt eléri a milliárdos nagyságrendet. A magyar kultúrának nincs még egy olyan szegmense, amely mindenféle állami támogatás és beavatkozás nélkül ekkora pénzt mozgat meg. Pedig a mozifilmek száma nem sok, hiszen a gyerekfilmeken és várhatóan kirobbanó közönségfilmeken túl nem is szinkronizálnak a moziban. Így a szakmában mozgó öt-hatszáz művész máshol keres magának állandó feladatot. A legtöbb munkát a tévé-, videó- és DVD-filmek adják.



Fentebb említettem Sinkó László Hopkins-szinkronját. Azóta Hopkins többször szólalt meg Reviczky Gáborul Miért őt hívják, ha az angol színész, nyugodtabb alkotásairól van szó? Talán azért, mert az ő hangjával az aktuálisan eljátszott figura nem lesz annyira különleges, mint a tömeggyilkos doktoré. Persze előfordulhatnak ennél prózaibb okok is, Sinkó éppen nem ért rá, a szinkronrendező nem szívleli a magyar színészt, Reviczky olcsóbban vállalja stb. Sajnos ez utóbbi okok sok más esetben is közrejátszhatnak hangcseréknél. Meg az is, hogy Reviczky kifejezett virtuóznak számít a középkorú férfi kategóriában. Hangja egyszerre lehet szürke, tömegbe simuló, majd egy másik filmben kiabálós, őrületbe kergető.

Internetes fórumokon természetesen a szinkronról is lehet csetelni. Teljesen váratlanul ért, hogy a megszólalók nem egy klasszikus-, vagy kultfilm szinkronjáról, hanem a főző műsoréról cseréltek eszmét. Vajon ugyanilyen sikeres lenne Magyarországon Jamie Oliver, ha nem Gáspár Andrásként szólal meg magyarul- teszik fel a kérdést. Az angol fiú eredetiben egy kicsit dörmögős, mackós hangon meséli el a receptjeit, igaz hihetetlen vehemenciával. A magyar változat ezt az energiát, pörgős ritmust adja tovább a magyar nézőknek. A másik sztár, aki nemrég nálunk is járt, Keith Floyd, az angol látványszakács. Az ő borissza orgánuma Pavarotti altjának, és egy kocsmáros hangjának a keverékéhez hasonlít. Viszont az utánozhatatlan Végvári Tamás tolmácsolásában Floyd egy elegáns világutazóvá alakul. Olyanná, aki egyszerre ismeri az ételeket, annak keletkezését, és a származásuk történelmét is. Szóval egy igazán nagyvilági emberé!

Ez általában is jellemző a magyar szinkronra. A szinkronrendezők ugyanis előszeretettel alakítják magyarrá a legjobb külföldi alkotásokat is. És mindez nem is baj, ha az átalakítás inkább javítja, semmint csökkenti az eredeti film minőségét.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Kultúra témában
Szeret színdarabokat látogatni?
Rajongok a színházért!
Amennyiben időm és pénztárcám engedi, igazán örömmel teszem!
Évente egyszer-egyszer megesik
Évek óta nem voltam színházban, de szeretnék eljutni
Évek óta nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
Soha nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását