Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott

Jogi szabályozás

A törvény szerint a hírműsorokon, az előzeteseken, a sportműsorokon és a reklámokon kívül a műsorszolgáltatónak sugárzás előtt minden műsort be kell sorolni a 12-es, a 16-os vagy a 18-as korhatár-kategóriába. Az egyes kategóriákba tartozó programokat bizonyos idősávban szabad sugározni; a besorolással nem rendelkező műsorelőzeteseket szintén. Az erőszakos jeleneteket tartalmazó, ám besorolással nem rendelkező hírműsorok esetében pedig a sugárzás előtt fel kell hívni a közönség figyelmét a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások körülményére. A korhatáros műsoroknál a minősítést minden esetben közölni kell a program előtt szóban és írásban egyaránt, illetve a korhatár-besorolást jelző piktogramot úgy kell megjeleníteni a képernyőn, hogy az a műsor teljes ideje alatt látható legyen.

A mozgóképről szóló, 2004. évi II. törvény alapján ez a filmbesorolás a kiskorúak védelmét tűzte ki céljául. A jogszabály öt kategóriát különböztet meg: korhatár nélkül megtekinthető, tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott, tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott, tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott, illetve csak felnőttek számára ajánlott. Az egyes kategóriákat az alapján különítik el, hogy az adott műsorszám mennyire alkalmas a fiatalkorú fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására. A két meghatározó tényező az erőszak és a szexualitás ábrázolása: minél közvetlenebb módon, minél naturálisabban utal rá, illetve szerepelteti egy műsor, annál magasabb besorolást kell adni neki.

Az egyes műsorok korhatár-besorolására a mozgóképszakmai hatóság által működtetett Korhatár Bizottság tesz javaslatot, melynek tagjait pályázat útján három évre választják. A bizottság hét tagból áll: két pszichológus, két pedagógus végzettségű, két a média a gyermekek fejlődésére gyakorolt hatására vonatkozóan tapasztalattal rendelkező személy, illetve a filmterjesztők képviselője. A filmterjesztő köteles a hatóság által megállapított kategória piktogramját a vetítéseken, a műsort tartalmazó adathordozók csomagolásán, illetve az azzal kapcsolatos hirdetéseken minden esetben közzétenni.

Pszichológiai háttér

A tévéműsorok korhatár-besorolásánál nem hiába kap nagy szerepet az erőszak megjelenítésének kérdése. Gyakran hallani arról, hogy a tévében látott erőszakos cselekmények hatására a gyermek maga is agresszívvá válik. A probléma az utóbbi időben, az iskolai tanárverések kapcsán különösen előtérbe került. Dr. Gyurkó Szilvia kriminológus szerint több kutatás is alátámasztja, hogy a televízióban látható erőszak valóban fokozza a gyermekek agresszióját, ám azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy mindennek a tévé az oka. Az azonban semmiképp sem jó, ha egy fiatalkorú egyedül, minden kontroll nélkül tévézik, horror- és akciófilmeket néz.

Egy kutatás során tizenhárom éves gyerekeket két csoportra osztottak: az egyikkel erőszakosabb rajzfilmeket nézettek, a másikkal pedig báboztak. Ezután a két csoportra kisebb gyerekeket bíztak, és azt figyelték meg, hogy azok, akik előtte filmet néztek, sokkal durvábban bántak a kicsikkel. Ha a gyermeknek nincs lehetősége arra, hogy a televízióban látottakat megbeszélje egy felnőttel, bizonyos negatív hatások jelentkezhetnek: nem tudja megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól, nem méri fel tettei következményeit. Ugyan kizárólag a televízió miatt egy gyerek sem válik például tanárverővé, de az agresszív viselkedésre való hajlamot mindenképp fokozza az erőszakos tévéműsorok nézése.

Hatások

A jogszabály csak a műsorszolgáltatót kötelezi arra, hogy a besorolást hajtsa végre; a nézőt már nem, hogy akadályozza meg azt, hogy a kiskorú korának nem megfelelő programokat nézzen. A karikákban szereplő szám a közönség számára csak ajánlás, nem törvény. A gyerek kíváncsi, a szülő pedig elfoglalt, így valószínűsíthető, hogy sok olyan család van, ahol a fiatalkorúak „fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésük kedvezőtlen befolyásolására” alkalmas filmeket néznek. Hiszen, főleg kamaszkorban, a gyerekek lázadnak minden szabály ellen, és előszeretettel művelnek olyan dolgokat, amelyeket a szüleik nem engednek nekik: isznak, dohányoznak, hajnalig tévéznek. Nehezen tudok elképzeli olyan helyzetet, amikor egy vagány kamasz az esti horrorfilm előtt meglátja a „tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott” feliratot, és lelkiismeretesen kikapcsolja a tévét.

Persze, a karikák elsősorban a nagykorúaknak, tehát a szülőknek szólnak, akik – mivel a besorolás csak egy ajánlás – belátásuk szerint dönthetnek arról, milyen mértékben kívánják korlátozni gyermekük tévézési szokásait. Az „este nyolcra gyere haza” és az „éjszakai filmet nem nézheted meg” jellegű szülői parancsok mára kevésbé gyakoriak – és kevésbé hatásosak. A világ halad, mi egyre többet engedünk meg gyermekeinknek, akik ennek ellenére úgy érzik, hogy „a Pisti mamája sokkal lazább”. Pedig a filmek – és az utca – egyre erőszakosabb, így ma talán még nagyobb jelentősége lenne a korhatár-besorolások figyelembe vételének.
@@

És aki ellenőriz

A gyerekeket legfeljebb a szüleik ellenőrzik, néznek-e nem nekik való filmeket; a műsorszolgáltatót azonban komolyabb vizsgálatnak vetik alá: az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) folyamatosan figyeli az egyes televíziós csatornák tevékenységét. Megkérdeztem az ORTT képviselőjét, hogyan működik mindez a gyakorlatban: helyesen döntenek-e a műsorszolgáltatók a karikákat illetően, egyáltalán hogyan zajlik a besorolás, és mi a helyzet külföldön. Kérdéseimre levélben kaptam választ dr. Bencsik Mártától, az általános jogi osztály vezetőjétől.

Nem nyújt túl nagy szabadságot a műsorszolgáltatóknak az, hogy maguk dönthetik el, milyen besorolást kap egy film? Egyeztetniük sem kell előtte az ORTT-vel, csak utólag ellenőrzik?

A médiarendszer alapja a véleménynyilvánítás szabadsága, a szerkesztői szabadság garantálása. Ebbe természetszerűleg nem férne bele, ha egy hatóság osztályozná előzetesen a műsorokat. A műsorszolgáltatóknak a törvény előírásainak megfelelően kell besorolni a műsorszámaikat. Egyeztetni nem kell az ORTT-vel, de az ORTT iránymutatásait, így különösen az 1494/2002. (X.17.) számú határozatot, amely a besorolási szempontokat adja meg, figyelembe kell venni.

Sok nem megfelelő besorolást találnak? Mennyire figyelnek oda erre a műsorszolgáltatók? A kisebb televízióknál, amelyeket ritkábban ellenőriznek, több a nem megfelelő besorolás?

Tapasztalataink szerint a műsorszolgáltatók egyre inkább odafigyelnek a helyes klasszifikálásra, amelyet elősegít az is, hogy az ORTT fokozottan ellenőrzi a médiatörvény kiskorúak védelmére vonatkozó szabályainak a megtartását. A Testület 2006-ban 110, 2007-ben 138 határozatban szankcionálta a műsorszolgáltatókat e szabályok megsértése miatt. (A növekvő szám nem a "romlást" mutatja, hanem azt, hogy a médiahatóság egyre több ilyen vizsgálatot folytatott le.)

A nézők ezzel kapcsolatos panaszokkal meg szokták keresni önöket?

Gyakran érkeznek hozzánk nézői panaszok, az ORTT minden indokolt esetben vizsgálatot indít, hogy feltárja, valóban sérültek-e a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések valamely műsorban.

Hogyan zajlik a besorolás folyamata? A bizottság együtt megnézi a filmet, aztán megbeszélik? Vannak konkrét szabályok, hogy például mekkora mértékű erőszak megjelenítése esetén kell magasabb korhatárba sorolni a műsort (például egy pofon még nem minősül annak), vagy a gyakoriság számít?

Az ORTT nem besorol, hanem azt ellenőrzi, hogy a műsorszolgáltató klasszifikációja helyes volt-e. A folyamat úgy zajlik, hogy az ORTT szakapparátusa megnézi/meghallgatja a műsort, összeveti a tapasztaltakat a médiatörvény és a klasszifikáció szempontjairól szóló 1494/2002.(X.17.) határozattal, az esetleges külföldi besorolással, esetenként gyermekpszichológus szakértőt is igénybe vesz, majd mindezt egy előterjesztésben az ORTT elé tárja, amely jogosult határozatot hozni az ügyben. "Egy pofon mehet, de három már nem fér bele" típusú konkrét szabályok nincsenek, de megfelelő szempontrendszert ad a már említett határozat.

Nem nehéz objektív döntést hozni ezzel kapcsolatban? Hiszen biztosan van olyan, hogy a bizottság egyik tagja durvának ítél egy műsort, a másik pedig nem.

A kialakított gyakorlat mellett nem nehéz döntést hozni, s ezek a döntések következetesek. Az ügyek helyes megítélése mellett e következetes jogalkalmazói gyakorlatnak is köszönhető, hogy bár a műsorszolgáltatók gyakran bírósághoz fordulnak jogorvoslatért az ORTT határozatai ellen, a kiskorúak védelmére vonatkozó ügyekben az ORTT pernyertességi aránya 90% fölött van.

@@

Milyen tényezők játszanak szerepet? Az erőszakon és a szexuális tartalmon kívül figyelembe kell venni még valamit?

A kérdésre a fenti határozat választ ad. Az erőszak és a szexualitás mikénti megjelenítése nem kizárólagos, hanem csak az egyik szempont. A II. kategóriába sorolásnál szerepel pl. "amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet" a kiskorú – kitétel, tehát olyan műsorok is ebbe kategóriába sorolandók, amelyekben nincs ugyan sem szex, sem erőszak, mégsem megnyugtató, ha a gyermek egyedül nézi (pl. családi konfliktusok).

Külföldön mennyire más a szabályozás? Jellemző, hogy ugyanaz a film két különböző országban más-más besorolást kap? Van olyan ország, amely egyértelműen szabadabb, illetve szigorúbb ezzel kapcsolatban?

Az Európai Unióban a nemzeti szabályozás alapja az EU erre vonatkozó direktívája, tehát a tiltott kategóriák nagyjából azonosak, az egyes kategóriáknál azonban természetesen vannak különbségek, amelyek alapvetően az ország kulturális hagyományaitól függnek. Így előfordulhat az is, hogy egyik országban alacsonyabb kategóriába sorolják a filmet, mint egy másikban, de a magyar joghatóság alá tartozó műsorszolgáltatóknak (és az ORTT-nek) a magyar szabályozást kell szem előtt tartani.

Jellemző, hogy egy-egy magyar csatornán más-más besorolást kap egy műsor, vagy hasonlóan döntenek a csatornák egymástól függetlenül? Kirívó esetek előfordultak már? (Például, hogy az egyik csatornán 12-es, a másikon 18-as karikát kap egy műsor.)

Mivel a besorolási szabályok minden magyar joghatóság alá tartozó műsorszolgáltatóra vonatkoznak, így csupán esetenként fordulhat elő, hogy valamely műsorszolgáltató másként klasszifikál. A besorolást segíti, hogy az ORTT honlapján található – tájékoztató jelleggel – egy film adatbázis, amely tartalmazza a filmek külföldi, magyar mozi/Filmiroda, esetleges ORTT besorolását.

Mi alapján határozták meg pont ezt a három életkort? A gyermekek érettségét vizsgáló pszichológiai kutatásra támaszkodtak?

Az életkori kategóriákat az országgyűlés határozta meg, a törvényelőkészítő munkát nyilvánvalóan alapos szakértői tevékenység előzte meg, de ennek részleteiről nem tudunk.

A 12-es karikához tartozó szöveg miért különbözik a másik kettőtől? A „nagykorú felügyelete mellett” pontosan hogyan értelmezhető? (A nagykorúnak bizonyos jeleneteknél szólnia kell a gyermeknek, hogy ne nézze?)

A magyar parlament ezt a szöveget látta helyesnek. A "nagykorú felügyelete" azért indokolt az ilyen kategóriába sorolt műsoroknál, mert a felnőtt ember segíthet a kisgyermeknek értelmezni, feldolgozni a látottakat.

A hírműsorokra miért nem vonatkozik ez a szabályozás (hiszen azokban is szerepelhetnek például háborús jelenetek)?

Sehol az Európai Unióban nem klasszifikálandóak az ilyen műsorok. A hírműsoroknak egészen más funkciója van, rövid hírekkel, tudósításokkal informálnak. Ha egy hírműsorban erőszakos, vagy a nyugalom megzavarására másként alkalmas képek következnek (pl. háborús tudósítás, vagy katasztrófa helyszíne áldozatokkal), a nézők figyelmét erre előtte fel kell hívni.

Önök szerint figyelembe veszik a nézők ezeket az ajánlásokat?

Határozott véleményünk szerint igen, ezt egy közvélemény-kutatás is igazolja.

Előfordul, hogy egy tévécsatorna kivág bizonyos jeleneteket egy filmből, hogy az alacsonyabb besorolásba kerüljön (akár itthon, akár külföldön)? Meg lehet-e tenni ezt egyáltalán?

Ez általános gyakorlat az egész világon. A legtöbb filmnek több változata is létezik, a vágott verzió kifejezetten arra szolgál, hogy azt alacsonyabb életkori kategóriában is sugározhassák.

A tévécsatornák a különböző korhatár-besorolásba tartozó műsorokat bármilyen arányban sugározhatják, vagy elvárás, hogy mindenki által nézhető műsorokból több legyen?

Ilyen elvárás a médiatörvényben nincsen, de a műsorszolgáltatási szerződések már tartalmaznak ehhez hasonló kitételeket, amikor meghatározzák pl. hogy gyermekműsorokat kell sugározni.