A tanulmány megkérdőjelezi a széles körben elterjedt módszert, hogy a matematika alapjainak elsajátítására konkrét példákkal vezetik rá a tanulókat.
"Valóban megnehezítjük a diákok számára, mert eltereljük őket a matematika alapjaitól" - állította Jennifer Kaminski, az Ohiói Állami Egyetem munkatársa a Science pénteken megjelent számában publikált tanulmányában.
A szerző vezette kutatócsoport többek között egy roppant egyszerű kísérlettel bizonyította a tételt.
A 3+2=5, illetve 2+3=5 műveleten két módszerrel tanították meg a gyerekeknek, hogy az összeadás elemei felcserélhetők. Az egyik csoport számokkal tanulta, a másik kézzel fogható példákon: csészékkel, pizzaszeletekkel vagy teniszlabdákkal.
Mindkét csoport könnyen és gyorsan elsajátította a szabályt, ám azok, akik számokkal tanulták, más feladatok megoldásánál tudásukat később jobban tudták alkalmazni, azoknál, akik mondjuk a pizzákat számolgatták.
De aggályosnak találtatott a távolság tanítására használt klasszikus példa is a vonatokkal, amelyek más-más városból indulva eltérő sebességgel haladnak. Ezzel a feladattal az a hiba, hogy a legtöbb gyerek később nem tud elvonatkoztatni a vonatoktól - állapította meg a tanulmány, amely ugyanakkor leszögezte, hogy a gyakorlati példáknak persze nem kell eltűnnie a matematika tanításból. Kitűnően szolgálnak ugyanis a gyerekek absztrakt matematikatudásának ellenőrzésére.
"A történeteken keresztül bemutatott matematikai feladatokat nem kell mellőzni, de nem ez az út a legjobb, ha fogalmakat és problémamegoldást akarunk tanítani. Arra legcélravezetőbb a szimbolikus matematika" - nyilatkozta Kaminski.
