Für Anikó igazán lelkiismeretes

Így nem is meglepő, hogy Anikónak a kertészkedés a kedvenc hobbija. Most, hogy beköszöntött tavasz, még egy meggyfát is elültetett, ami biztosan emlékezetes marad a számára.

– Most ez az első. Virágot már igen, ágyásba is, cserépbe is, de fából ez az első. De szerintem rá fogok szokni. Hála Istennek, 2000-ben kertes házba költözhettünk, és hát nagyon élvezem a kint töltött időt. Tavasztól késő őszig, amint lehet, kint vagyunk a kertben és ott zajlik az élet. Amikor otthon vagyunk. Nagyon nem akaródzik bemenni télen. Már sokszor plédekbe bugyolálva ücsörgünk ott az asztal mellett, de olyan varázsa van a kertben töltött estéknek!

Anikó vallja, hogy semmilyen kapcsolat nem működik úgy, hogy az ember csak elvesz, de vissza nem ad és ez igaz az ember és környezet viszonyára is. Ezért a környezetvédelem már az élete részéve vált.

– Az sem zavar, hogyha sokszor ezért hülyének néznek engem, mert nyilvános helyeken mondjuk a toalettben kapcsolgatom a villanyokat. Ez csak egy példa a sok közül. Tehát nem csak otthon. Meg mondjuk, spórolok a vízzel, szelektíven gyűjtöm a hulladékot.

Anikó a fővárosban nőtt fel, de gyermekkorában minden hétvégén kirándulni járt szüleivel. Vagyis a természet szeretetének náluk családi hagyománya van.

– Ha lehet mondani, az anyatejjel szívtam magamba ezt a nagy természetszeretetet. Édesanyám egy nagyszerű túrázó csoportnak volt a tagja, egyetemista éveiben, hátizsákosan, összehasonlíthatatlanul kevesebb komfortlehetőséggel a szállásokat illetően keresték fel az összes erre érdemes helyet, aztán bejárták a Bükköt, Mátrát és mindenféle szépséges helyeket.

A forgalmas nagyváros persze messze esik a békés hegyi utaktól, de az új facsemete legalább mindenkit emlékeztet rá, hogy az emberek mi mindent tehetnek környezetükért.