Nekem a Balaton…

Balaton Közép-Európa legnagyobb sekély, édesvizű tava. Kellemes klímája, szép környezete, kedvező morfológiai adottságai következtében az idők során hazánk legfontosabb üdülőterületévé, az idegenforgalom fő vonzerejévé vált. A napsütéses órák száma évente a 2000 órát is meghaladja. Valahogy így kezdődnek az iskolások tankönyveiben a Balatonról szóló fejezetek.

A vízgyűjtő terület 152 települése közül 41 fekszik közvetlenül a vízparton. Nyugatról kelet felé haladva elméletileg négy medencére osztható, ezek a keszthelyi, szigligeti, szemesi, siófoki medence. Legjelentősebb tápláló vízfolyása a Zala, amely a tó vízutánpótlásának 45 százalékát szállítja. A Keszthelyi-öbölbe torkollik, aminek területe csak 6,4 százaléka a, térfogata 4,3 százaléka a tó egészének. Az öböl sajátos áramlási viszonyai miatt itt a víz tartózkodási ideje hosszú.

A múlt század közepéig a Balaton vízszintjét gyakorlatilag a klimatikus viszonyok határozták meg. A legmagasabb vízállás 3-4 m-rel a mai fölé emelkedett, ezért a tó területe a mainál lényegesen nagyobb volt. A XIX. század első felétől tettek kísérleteket arra, hogy a Sió-csatorna- és zsilip kiépítésével a tó vízszintváltozásait kézben tartsák. A tó vízszintjének szabályozása után indulhatott meg a betorkolló vízfolyások rendezése, a Balaton partvonalának kiépítése, a környező területek mezőgazdasági hasznosítása.

Az utóbbi évtizedekben az élővizek minőségének romlása az egész világon felgyorsult, és ma már nemcsak a vízminőség védelemmel foglalkozó szakemberek, hanem az egész emberiség figyelmének előterébe került. A civilizáció fejlődésével együtt jár a fokozott vízhasználat, de minden egyes emberi tevékenység, így a környezetszennyezések hatása is megjelenik a vizekben.

Az 1960-as évek elejétől a Balaton környékén lezajló nagymértékű turisztikai, ipari és mezőgazdasági fejlődés fontos szerepet játszott a Balaton vízminőségének romlásában. A Balatonba érkező nagy tömegű nitrogén és foszfor hatására sokszorosára növekedett az algaprodukció, a víz egyre nagyobb mértékben kezdett bezöldülni, emberi használatra alkalmatlanná válni. Jelentős mértékben nőtt a toxikus kékalgák előfordulási valószínűsége.

A vízminőség a 70-es évek végére érte el azt az állapotot, hogy hathatós intézkedéseket kellett tenni a tavat érő szennyezések csökkentése érdekében. Az első átfogó vízgazdálkodási koncepcióját 1971-ben dolgozták ki, majd 1983-ben a kritikussá váló vízminőség hatására olyan Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program (BVFP) készült, mely a fejlesztési feladatokat a vízminőség javításának rendelte alá. Az elmúlt években a Balatont érő terhelés jelentős mértékben lecsökkent, a parti települések gerinccsatorna hálózata és a szükséges szennyvíztisztító kapacitás jórészt kiépült. Megvalósult a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer első üteme, amellyel sikerült a Zala vízgyűjtőjéről érkező terhelés nagyobbik részét visszafogni. A beruházások, a vízgyűjtőn érvényesített egyéb intézkedések és a bekövetkezett társadalmi-gazdasági átalakulások hatására a vízminőség romlása lelassult, stagnálás állt be.

A vízszintcsökkenés különösen az amúgy is sekély vizű déli part közelében okozta szárazulatok, kisebb szigetek kialakulását. A hullámzásmentes vízfelület is azért következhetett be, mert az algák nem jutottak elegendő mennyiségű táplálékhoz.

A Balaton vízszintszabályozása

A Balatonból csak vízszint-szabályozási célból történik vízeresztés, mely során kialakulhat olyan vízmennyiség amikor hajózni is lehet a Sió csatornán. A tó vízszintjének szabályozása, a vízjárási szélsőségek csökkentése céljából 1863-ra épült meg a Siófoki-zsilip, amelyet időközben többször átépítették és részben ezzel összefüggésben módosították a vízszintszabályozásra vonatkozó előírást.

Az 1977-től 26 éven át érvényben volt szabályzat a Balaton vízszintjének éves ingadozását a siófoki vízmérce „0” pontjához viszonyított +70 és +100 cm-es határok közé “szorította”. Az 1999-ig eltelt időszakban a Balaton vízmérlege pozitív volt, 1993. kivételével minden évben volt vízeresztés. A legmagasabb vízszinteket 1987-ben és 1996-ban regisztrálták, a szabályzat szerinti maximum felett 17 cm-es vízszinttel.

Megengedhető maximum (110 cm egész évben). Ez az érték, mely fölé a tó vízállása – üzemi körülmények között – nem emelkedhet. Ha árvíz esetén ez mégis bekövetkeznék, a siófoki zsilip megnyitásával vagy a zsilipnyitás növelésével törekedni kell a 110 cm fölötti vízállás mielőbbi megszüntetésére.

Optimális felső határ (95-110 cm között változó). Az üdülési és egyéb szempontok miatt törekedni kell az optimális felső határ vonala közelében tartani a tó vízszintjét. Nyáron az időjárástól függ, hogy a vízállás mennyire távolodik el az optimális felső határ vonalától. E vonal túllépésekor, várhatóan január-márciusban, a vízeresztést csak akkor kell megkezdeni, ha csapadékos időjárás várható, vagy nagy mennyiségű hó halmozódott fel a vízgyűjtőn.

Minimum alsó határ (70-85 cm között változó). A minimum alatti vízállások elsősorban az időjárástól függően alakulhatnak ki. Ennek elkerüléséhez lehetőleg az optimális felső határ közelében kell tartani tavasszal a vízállást. Június – augusztus hónapokban csak akkor engedhető meg vízeresztés a tóból, ha a vízállás az optimális felső határ és minimum vonallal határolt, az időben mozgó sáv fölső harmadában van, illetve a tervezett eresztés befejeztével is ott marad.
@@

Nem csak mi vagyunk a tóban

Olyan apró lényeg is élnek a tóban, amelyeket szabad szemmel nem lehet látni. A Balaton lebegő mikroszkopikus algáinak (fitoplankton) kifogásolható mértékű elszaporodása a hetvenes években kezdődött a Keszthelyi-medencében, ahol koncentrációjuk 1982-ben elérte a lehetséges maximumát. A Balaton nyílt vizében legnagyobb tömegben a kovamoszatok és a kékmoszatok (cianobaktériumok) fordulnak elő. A kovamoszatok általában tavasszal, március és április hónapban tömegesek. A kékalgák – rendszerint a kovamoszatokat jelentősen meghaladó tömegű- elszaporodásának időszaka a nyár, ami sajnos egybeesik a tó legintenzívebb turisztikai igénybevételével. A Balaton uralkodó cianobaktérium fajai képesek a légköri molekuláris nitrogén megkötésére. Általános tapasztalat, hogy a kékalga-tömegprodukciók kialakulása szorosan összefügg az időjárással és ezen belül is a vízhőmérséklet alakulásával.

A tudományos kutatások során a Balatonból előkerült algafajok száma meghaladja a kétezret. Ennek a gazdag algaflórának túlnyomó része valamilyen aljzathoz rögzítetten él és csupán egynegyedük a nyíltvíz lakója. Ebből a mintegy 500 fajból tíznél is kevesebb az adott körülmények mellett tömegesen elszaporodni képes szervezet. Közülük 1982-óta a Balaton nyári algaegyütteseiben egy cianobaktérium faj, a Cylindrospermopsis raciborskii lett a legelterjedtebb.

Sós vagy édes?

Valójában a Balaton vize nem édes, hanem sós. Csak sokkal enyhébben, mint a tengerek, óceánok vize. Nem csak a felszíni vizek visznek ásványi anyagokat a tengerbe. A víz is kioldja a tengerek, óceánok aljzatát alkotó kőzetekből, üledékekből a sót. Jelentős mennyiségű só származik az óceáni hasadékokon keresztül beáramló forró vulkanikus anyagokból is. A Balaton vize tartalmaz sókat, igaz, az óceánokhoz képest meglehetősen keveset, de az eső, a folyók és a talajvíz a tóba is szállít sót és ásványi anyagokat. Nagy különbség viszont, hogy a Balaton vizében meglehetősen kicsi a látótávolság a rendkívül finom iszaptól, míg néhány tenger vize kristálytiszta. A tavak vize folyamatosan cserélődik. Nincs ez másképp a Balaton esetében sem.

A Balaton jelenlegi állapotáról Vörös Lajos, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Hidrobotanikai Osztály vezetője adott pontos információkat.

Jelenleg milyen állapotban van a Balaton vize?

Tavaszi állapotban van, még csak most éledezik a tó. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor még nagyon tiszta, alig pezsdül benne az élet, nagyon nagyfokú a tisztaság. Nyáron is tiszta, de most még annál is jobb a minősége.

A jelenlegi vízszint 115 cm, ami 5 cm-rel magasabb vízállást jelent, mint a megengedett mérték. Ennek a tisztaság szempontjából van valami jelentősége?

Nem, a vízminőség szempontjából nincs. Ez az úgynevezett felső szabályzási szintet meghaladja, ezért ebből szükségszerűen le kell engedni, mert ha jönne egy vihar, akkor elöntené a parti telkeket. A Balaton úgy lett szabályozva, hogy a siófoki vízlépcső 110 cm-es állásig vannak kiépítve.

Az örömteli, hogy most jó állapotban van a víz minősége, hogy nyárra is ilyen maradjon, az függ például az időjárástól? Vagy mi befolyásolja?

Érdekes, sokan azt gondolják, hogy ez függ az időjárástól. Jön egy nagy kánikula, aszályos idő és ez rontja a víz minőségét. De ez nem így van. Több mint egy évtizede nem történik ennek hatására semmi. Sikerült a Balatonban a vízminőséget rontó anyagoknak a terhelését, olyan mértékben csökkenteni – sok milliárd forintos beruházásokkal -, hogy a szennyezés egyharmaddal kevesebb éri, mint ezelőtt húsz évvel. Ez az oka annak, hogy bármilyen meleg is van, akkor is jó marad. Több mint 10 éve bizonyítja minden nyáron, hogy sikerült ezekkel a nagy beruházásokkal megvédeni és megjavítani.

Egy időben lehetett hallani a kék algák elszaporodásáról ezek most mennyire vannak jelen a tóban?

A kék algák nem csak a Balatonban, hanem minden állóvízben előfordulnak nyaranta. Nem az a kérdés, hogy van, vagy nincs, hanem, hogy mennyi van belőlük. A Balaton alapvető problémája az volt, hogy ezekből az algákból túl sok volt. Egészen 1994-ig így volt, de azóta ezeknek a mennyisége a megengedett határérték alatt van.

Mit értünk azalatt, hogy a vízvédelmi rendszer megfelelően működik?

A Balaton vízvédelmét azáltal sikerült megjavítani, hogy a tóba folyó szennyvíz mennyiséget töredékére csökkent. Még tisztítva sem kerül a Balatonba. A Kisbalaton vízvédelmi rendszer, ami nem más, mint a hajdani mocsárvilág helyén kialakított mesterséges vízterületek. Nem kicsik, mert egy-egy ilyen medencéje akkora, mint a Velencei-tó. Ez nem működik annyira jól, de alapvetően nem is ront rajta. A szennyvíztisztítás és elvezetés az, amely a Balaton vízminőségét nagyon előnyösen befolyásolta.

Meddig lehetünk nyugodtak, meddig marad ilyen kifogástalan a kedvenc tavunk vize?

Ha minden így marad és így fog működni, akkor semmi nem veszélyezteti. Legyen kánikula, legyen alacsony vízállás vagy bármi. Ha ezeket a szennyvíztisztító rendszereket, és a szennyvíz elvezető csatornákat hagyják működni, akkor a Balaton vize biztonságban marad és jó minőségű marad.