A kortünet te vagy

A Kaukázus zenekar 2004-ben alakult, és az egyik legfontosabb információ velük kapcsolatban, hogy számaik ingyenesen letölthetőek az internetről.  Zenei világukról és sokszor erős társadalomkritikát megfogalmazó szövegeikről lehetne hosszú sorokat írni, viszont sokkal egyszerűbb, ha mindenki meghallgatja, és utána eldönti, hogy mit is gondol erről az egészről. A zenekar márciusban indította el "Tavaszi hadjárat" névre keresztelt országos turnéját. Ma a Trafóban láthatóak és hallhatóak. Az együttes énekesével, Kardos Horváth Jánossal beszélgettünk, a zenekarról, a magyar zenei életről, és a társadalom és az ember nagy kérdéseiről.

„megszólítani megpróbáltam a megfigyelt sokaságot” 

Mondtad, hogy a Kaukázust közösségi dologként képzeled el. Mit értesz ezalatt?

Kicsit azt várom el az emberektől, hogy a nyelvet értsék meg, amin szól a Kaukázus. Ez nem egy popprodukció. Talán úgy lehetne érvényre juttatni, ha összefognak a fiatalok érte. Nagyon idézőjelben, mert nyilván nehéz meghatározni a közös célt. Mégis most van valami olyasmi a levegőben, ami össze tudja hozni és rántani az embereket. Ennyit jelent, hogy ez egy ilyen közösségi dolog. Meg azt, hogy ilyen barátságosabb hangulatú, emberközeli legyen. Ne legyen megközelíthetetlenség.

Ez az egész olyan dolog, amit igazából bárki meg tudna csinálni. Mi ezt a „szakmát” választottuk, de nem tartjuk magunkat a jóisten üstökösének, vagy popzenei messiásoknak. Ezzel járulunk hozzá ahhoz, hogy valami változást idézzünk elő. Ha nem is fizikait, hanem kis gondolati változást. Ez fontos a Kaukázusban, bár ez egyre inkább lecsupaszodik. Azok mellé az emberek mellé, akik csak úgy meghallgatják, nem tudok leülni, és elmagyarázni, hogy ez itt most miről is szól, hogyan kell érteni. Ezért próbálunk meg olyan dalokat írni és teret engedni nekik, amik belépőkártyát jelentenek a Kaukázushoz, és a világához. Erre kellenek a slágerek.

Szerencsés vagyok, mert nagyon sok dalt tudok írni. Nincs olyan nap, hogy ne írnék valamit. Válogathatok a dalok között, hogy melyik mehet ide vagy oda, vagy melyik nem mehet sehova. Mert van olyan is egy csomó, ami nem kél el.

És ezek mennek egy fiókba vagy a szemétbe?

Nincs szeméttermelés, szelektívek vagyunk. Ezek a dalok általában azért nem nyernek egyik zenekarban sem, mert túlságosan lassúak, nincs meg bennük valamifajta zenei lüktetés, hanem inkább a szöveg követi a zenét. Ezt egy zenekarral nem nagyon lehet megcsinálni. Ezért átmennek egy egygitáros projektbe, ami most már kezd kidomborodni, ez a Kafkaz. A Hunnia moziban indult, és oda írogatok külön dalokat. Teljesen más, kicsit ilyen színházasdi. Nagyon élvezem azt is. Talán valamikor ennek is lesz egy lemeze.

Azt pedig gyakorlatilag az előadó dönti el, hogy hova sorolja a közönség a dalt. Úgy működik ez kicsiben, mint a márkákkal. Ha vannak olyan emberek, akik hitelesek, akiktől el tudsz fogadni egy dalt, akkor más értelmet is nyer. Egy sanzon, vagy egy nyálasabb, romantikusabb szám is másként hat, mint egy olyan arctól, akin látszik, hogy az életben maradásra játszik. A Kaukázus azért szerencsés, mert soha nem tettük be magunkat semmilyen zenei skatulyába. Ez a lemezeinken is látszik. Százféle zenei világból táplálkozunk és próbáljuk megszólaltatni, kicsit ironikusan. Nincs egyszerű Kaukázus zenei márka, hanem sokfelől vannak elemek, és egyáltalán nem ciki ezeket ötvözni.

Mostanában fejezitek be az új lemezeteket. Ezt már kiadjátok?

Interneten adjuk ki, megjelenik majd különböző terjesztő oldalakon is. 6 új dalról van szó, és 14 versről. Nem is új lemez, inkább EP-nek számít. (A Kaukázus oldalán található pontos megfogalmazás: klímariadó – kreatív közösségi performance). Szeptemberre tervezünk egy boltokban is megjelenő korongot. Egy új kiadóval, a Lovasi Megadó Kiadójával dolgozunk. Ott van a Zuboly, a Péterfy Bori, maga a Kiscsillag is és most csatlakozik a Kaukázus is az istállóhoz. Nekem szimpatikus az a vonal, amit képvisel, ehhez könnyebben adom a nevem. Nem érzem úgy, hogy egy gonosz, profitorientált kiadóhoz csatlakoznánk.

„Egy koncertplakát marad utánam”

Milyen dalok lesznek?

Új dalok, amik nagyon klasszak, elég színes lett a lemez. Kicsit szakrális jellegű. Már eljutottunk odáig a Kaukázussal, amibe eddig nem nagyon mertünk belegondolni: hogy ebből valaha egy működőképes zenekar lesz. Kicsit csukott szemmel mentünk bele. Most néha már kinyitjuk a szemünket, és teltházakat látunk.
Közben viszont megváltozott a koncert élmény. Az emberek készülnek rá, hogy de jó lesz. Én már csak azt látom, hogy ott vagyok és játszom. Egy kicsit olyan, mint egy gépezet. Elértük, amit akartunk. Na, és akkor? Nem lettünk sokkal boldogabbak.

@@

Ennyit akartatok csak elérni?

Még nem vagyunk a csúcson. Megyünk mi még följebb.

Meddig szeretnél eljutni?

Konkrét cél nincs. Az első és legfontosabb az, hogy addig csináljuk, míg úgy érezzük, hogy vállalható zenéket írunk. Ha már önismétlésszerű kezd lenni a dolog, hogy „na, ez már megint olyan, mint a Teszkó!”, már nem akarjuk. A másik, hogy szeretnénk elérni addig, amíg nem leszünk olyan kényelmes helyzetben, hogy minden szervezés már nem a mi vállunkon van. Ez így szűnjön meg! Szeretnék csak azzal foglalkozni, hogy szövegíró-dalszerző vagyok. Ez már kezd kialakulni, mivel Ádám Kata személyében lett segítségünk a szervezésben. Hogy meddig szeretnénk eljutni? Egy tisztességes nézőszámig, hogy ismert zenekar legyen a Kaukázus. Nem olyan nehéz, egyre bizakodóbbak vagyunk. Habár, ahogy egyre többen ismernek, egyre többen fikáznak is minket. Erre is fel vagyunk készülve.

Tévében szeretnétek szerepelni?

Muszáj.

És milyen kompromisszumot vállalnátok ezért? Végül a Teszkót is cenzúrázták.

Igen, de ez a rádiónak, meg nekünk érdekünkben állt. Szükségünk volt arra, hogy kicsit megismerjenek minket. Még ez a csavar is jó, mert beszédtéma lett, hogy ki kellett cserélni a szöveget.

„autó helyett menj gyalog!”

Térjünk vissza a lemezhez! Mondtad ezt a szakrális témát. Ami első hallgatásra feltűnik a Kaukázus kapcsán, hogy elég kemény társadalomkritikát fogalmaznak meg a dalaitok. Ebből tudatosan vettetek vissza, vagy ez megmarad?

Nem lehet folyamatosan csak társadalomkritikát nyomni. A privát szférát is fontos beengedni, mert a művészet ott kezdődik, hogy te meg mered mutatni magadat egy kicsit. Az embereket ez is nagyon érdekli. Nem szeretem az örök kívülállókat. Szerintem az nem egy egyenes dolog.

És mi a helyzet az autózással? Te is kocsival jársz. Nekem úgy tűnik, hogy az elhangzó szövegek erősebbek, mint ami valóban megvalósítható.

Ha nem járnék autóval, akkor negyedennyi dolgot tudnék elintézni. Vonattal nem lehet turnézni vinni a zenekart. Vannak szükséges rossz dolgok. Az „Autó helyett menj gyalog” egy felhívás arra, hogy használd, de ne árts. Ebből is el lehet jutni könnyen a szakrális dolgokig. A keleti vallásokban az egyik fő cél, hogy ne árts. Ne igyál, mondják a buddhisták, magyarul csak így hangzik, de van ott egy olyan kitétel is mellette, hogy ne úgy igyál. Vannak dolgok, amiket át lehet lépni, és itt jön be a szabad akarat, hogy mikor számít bűnnek az, hogy te iszol, vagy paráználkodsz, vagy lopsz, vagy ölsz.

Milyen a viszonyotok a zenészvilággal? Mennyire ismertétek meg a „szakmát”?

A stúdióban ahol dolgozunk, vannak olyan előadók is, akiknél a zenélés teljesen másról szól. Egy énekesnő például, akinek gyakorlatilag ötletei sincsenek, csak megkereste egy kiadó, hogy csinálnak neki egy lemezt. Valahol – lehet, hogy én régimódi vagyok – azt gondolnám, hogyha valaki kiáll a közönség elé, akkor van mondanivalója, és ezért tesz is valamit, ahelyett hogy írnak neki számokat öreg zenészek. Így gyakorlatilag egy popgyárat csinálnak. Megpróbálják belőni egy mindenki számára fogyasztható, kellemes szintre a zenét. Ez így nem működik. Pont az eredetiség vész el, amiről szól ez a dolog.

Látsz bármilyen lehetőséget arra, hogy ez változzon?

Valahogy talán gyorsabban kellene merni reagálni a dolgokra. Képzeljük el, hogy Magyarországon leszázalékolnak egy tanárnőt. Ad egy nem lesz alkoholista, hanem azt mondja, hogy „jó, nekem van még 10 aktív évem” és elkezd könyvet írni. Öt hónap alatt el is készül. Itthon merné valaki vállalni, hogy kiadja és filmet is készítenek belőle? (A történet angol verziója létezik: a tanárnő neve Rowling, a könyvsorozat a Harry Potter) Ez itthon nem működne, mert valahogy mindenki biztosra játszik. Pedig lehet bátor dolgokat csinálni. Csak akkor számolni kell azzal, hogy egy viszonylag kis réteg fogja értékelni. Majd jó 5-10 év múlva vagy rossz esetben csak a halálod után, rájönnek, hogy ez „Hú, milyen jó dolog volt!”.

Bennetek mennyire van kísérletező szellem?

A már említett 6 dal melletti 14 vers ilyen dolog. A kiadás módja is, hiszen csak interneten keresztül lehet hozzájutni. A zene mellett egy hangoskönyv-szerű dolgot próbáltunk meg összehozni. A honlapunkra beküldött közösségi verseket mondja fel Ónodi Eszter és Rába Roland. Örülök, hogy ez létrejött. Boldogabb lennék, hogyha ez öt vagy tíz év múlva még nagyobb szabású módón valósulhatna meg. Különböző korlátok vannak, például nyelviek: nem lehet a világpiacra termelni. Ez nem is baj.

„lángos, tejföl, egy jó fröccs: emberek ennyi kell”

Feltűnt az is, hogy élőben sokkal jobban szól a zenétek, mint a felvételeken. Ez az eddigi stúdióhiány miatt van így?

Nem nagyon voltunk még komolyabb stúdióban, csak ezzel a mostani lemezzel. Az elején nem is voltak zenészek a Kaukázusban, csak ketten voltunk. Amikor indultak a koncertek, akkor csapódtak hozzánk emberek, akik később le- és kiváltak. A kortárs zenészeinkre is jellemző (ami szerintem hiba), hogy a zenész az lezser. Cigizik, kávézik, késik, nőzik, mindent megenged magának. Ez nem így van, ezt nem így kell. A zene egy eszköz számomra. Hogy ha van valami düh, vagy forradalmi vágy bennünk, azt csempésszük bele a dalainkba azzal, amit tudunk. Nem azzal kell foglalkozni, hogy mennyire képzett a hangom, mert nyilván nem. Énekesnek is szar vagyok. Hanem azzal, hogy ott valami abban a pillanatban eldől. Ezt szeretem a Kaukázusban, hogy lehet benne játszani, van tér a változtatásokra. A dalok döntő többsége olyan, hogy egy gitárral is elmegy, meg zenekarral is.

Most csapatként működtök?

Jó csapatként. Mindenki másban jó, el kell fogadni egymást. Sokat támadtak engem a korábbi tagok, hogy „Ezt se tudod, azt se tudod, csak ilyen hülye szöveged van, meg nagyképű vagy.” Aztán valahogy észrevették, hogy a közönség viszont mozdul erre az egészre, ami – ha tetszik, ha nem – belőlem jön. Ezt valahogy én is tudom kezelni. Talán egy éve kezdik elfogadni, hogy ez egy közös dolog. Csinálunk zenét, amin ki tudnak virágozni ezek a szövegek. Ez egy nagyon jó szimbiózis.

@@

Van kifejezett célközönségetek?

Nincs. Érdekes, hogy Hunniás Kafkaz estekre például általában negyven körüli emberek járnak. Furcsa, hogy az idősebbeket is megérintette. Az is jó érzés, hogy a tizenhat évesek is ott vannak a koncerteken. Fotózkodni is akarnak, azt sajnálom, hogyha nekik ez az egész ebben kifullad, de azért örülök neki, hogy hallgatnak.

Plüssállatot dobtak már rád?

Nem, még bugyit sem dobáltak. De azt már nagyon várom. Ezt üzenem mindenkinek! Az nagyon jó, hogy a közönség így tud lelkesedni. Hál’ Istenek én nem tudom a koncertet kívülről megnézni. Egy ideig vettük ezeket, és nem volt jó élmény számomra.

„nem múlik el az egyesült álom”

Az Operabál estéjén felléptetek az Antibálon.

Igen, ez fontos. Nekem is meg a zenekarnak is. Azért tudatni kéne az elittel, hogy nem jól van ez így. Nem az irigység beszél belőlem, ha nagyon akarnám, bemehetnék, de nem akarok. Kutya kötelességünk lenne segíteni egymást. Nagyon szemét dolognak tartom ezt az átgázolosdit. Tudom, hogy semmin nem változtat, hogy ott játszottunk, hogy nevetségesnek tűnhet. De jólesett, és tudom, hogy azoknak az embereknek, akik ott voltak kicsit reményt jelentett.

Ezek a társadalmi problémák a világon mindenhol megvannak, nem?

De, persze. Azonban azokban az országokban, ahol kialakult egy erős középosztály, ott nem lehet mindent megcsinálni. Franciaországban bementek traktorral a McDonald’sba, amikor arról volt szó, hogy az állam csökkenteni akarta a termelés támogatását. Itthon meg öntögetik a gazdák a tejet az utcára. Ami olyan szempontból helyes, hogy tenni kell valamit. Itt hülyének nézik, aki valamit változtatni akar. Nekem azok az emberek mindig gyanúsak, akiknek minden jó. Nyilván nem bír az ember mindent a hátán cipelni, de azért amit tudunk, azt meg kell tenni.

Mennyire politizál a Kaukázus? Feltűnt, hogy néha koncerten a Lift című számba beleénekled Gyurcsány Ferenc nevét.

Hol beleéneklem, hol nem. Gyurcsány Ferenc nem is politika, hanem egy nagyon kínos dolog. Amivel nagyon óvatosan kell bánni. Mert úgy néz ki, hogy az válik kínossá, aki elmondja, hogy ő úgy látja, hogy ez kínos. Nyilván a másik oldal közben túl hangosan mondja, hogy mindent elvesznek, meg mit tudom én. Az sem annyira helyes. Nem nagyon akarok politizálni. Láttam mind a két oldalt – kívülről, belülről, civil oldalról nézve – mindegyik gáz. A Lift című szám igazából az elitkérdésről szól. Hogy el lehet húzni, össze lehet kaparni milliárdokat: meggazdagodni pusztán erkölcsi kérdés. De akkor mi van? Akkor is át kell menni a Deák téren, akkor is itt él az ember. Erre utal a „közösülések vannak a liftben”sor, tehát együtt megyünk vagy le vagy fel. Szerintem jobban járnánk, ha többen tudnának menni egyszerre.

Sok zenekar van most, akikre rá van sütve, hogy jobb- illetve baloldaliak. Ti ebből kimaradtatok?

Vicces, mert amikor megírtuk az Élettér című számot, akkor direkt egy „jobbos” szerepbe próbáltam belebújni, de olyan szavak is belekerültek, amik a másik oldalra jellemzőek, például Che Guevara. Ez a kis politikai játék odáig ment, hogy egy Magyar Narancsos programajánló mottójában láttam, hogy „tiszteletem Che Guevara”. Ezzel szemben a DJ Trianon az ilyen Tomcates oldalakon volt fent. Mindenki próbál egy kicsit kisajátítani, ez teljesen felesleges. Ezek olyan szövegek, amik azokból a hatásokból születnek, amik érik az embert, miközben jár-kel az utcán, itt él. De se nem vagyunk Kárpátia, se nem vagyunk egy Gável-testvérek.

Politikai párt nem kért fel titeket, hogy játszatok a rendezvényén?

Nem. Még nem találkoztam olyannal, hogy a pártok a fiatalok nyelvét próbálnák megérteni. Ez nem létezik, és nem tudom, hogy miért. Nagyon sok fiatal várja, hogy végre valaki az ő nyelvükön is beszéljen. Néha az az érzésem, hogy gyakorlatilag tökmindegy, hogy mit csinálok, mert fel sem fogják, hogy mit élek meg.

„Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egyszer"
 
Melyik magyar zenekarra mondanád a mostani magyar kínálatból, hogy jó?

Akik számomra érvényes zenekarok, azok inkább a népzenét játszó együttesek. A Club Era például fantasztikus. A Quimbyék is nagyon jók, de az valahol már másról szól. Nem is akarnék neveket mondani. A kis zenekaroknál az a gond, hogy mire az első pár évet átvészelnék, addigra ki is purcannak. Csomó ember ezért nem is választja a zenei pályát, még ha nagyon tehetséges is lenne, mert az látja, hogy ez egy kapcarongy, amit mindenki rugdos. Nagyon tudatosnak meg bolondnak kell lenni ahhoz, hogy végig tud csinálni.

Te tudatos és bolond vagy?

Igen. Dióssy fogalmazta ezt meg a múltkor jól, hogy ilyen kurucközönség van itt Magyarországon. Nagyon szöveg centrikus, és nagyon nehezen szeret meg akárkit is, mert mindenhez hasonlítja. Viszont ha megszeretik, akkor utána soha nem engedik el. Tök öreg zenekarok is még vígan megélnek. És ez nagyon jó. Csak az a baj, hogy például, ha összefogna a Kaukázus, a 30Y és a Vad Fruttik, akkor sem töltenénk meg egy Petőfi Csarnokot. De szerintem azért, mert nem fektetnek bele elég lóvét. Ha teliplakátolnánk a várost, és csinálnánk egy rendes médiakampányt, akkor nagyon fel lehetne futtatni ezt az egészet. Csak senki nem kockáztatja a pénzét.

@@

„titkos a lényeg,
csillag a rendszer”
 
Említetted az új lemez kapcsán, hogy megjelent egy szakrális vonal a témaválasztásban. Ez mit is jelent pontosan?

Mondok egy dalszöveget például, amiben kicsit profán dolgok vannak a teremtő mellett.

A hegynek van teteje.
A tengernek van alja.
A népnek van nemzete.
Az embereknek falva.

A Samsonite bőröndöm
tele van már pénzzel.
Nézek a határőr szemébe,
"Mit nézel?".
Tele van, della van,
mindenem van, baszd meg.
Úgy szökök el, hogy
te engem már sose’ fogsz el.

Vallásos vagy?

Igen. Nálam ez azt jelenti, hogy nem görcsölsz azon, hogy ez most miért van, hogy véletlen vagy direkt. Elfogadod, hogy van egy rendező elv, simán lehet Istennek nevezni. Az ő kapujába minden befér. Nincs szerintem bűn. Sokkal régebbi keleti vallásokban nincs ilyenről szó, hogy te bűnös vagy. A kereszténység ember- és istenközpontú, keleten jobban hisznek a sorsszerűségben, és náluk minden egy. Ezt sokkal nehezebb elfogadni, nagyobb bizonytalanságot jelent. De azért az univerzum egy óriási játéktér. És az ember hajlamos elfelejteni, hogy minden, az utolsó rezgése is valahonnan jön, és valahova tart. Nagyobb élet a Földnek az összessége, minthogy az emberek kitalálják, hogy most kire szavazzanak.

Nincsenek összeesküvés elméleteim, nem gondolom, hogy van négy nagyon gonosz ember a földön, és ők irányítanak mindent. Egyszerűen az emberek valamiféle irányba beálltak, nagyon sok összetevő miatt: a fejlődés, a profit és a haszon. Kialakult valamiféle rend, amiben menni kell. De ebből nagyon egyszerűen ki is lehet ám szakadni, és utána vissza is lehet jönni.

Az az érdekes, hogy ha leülsz beszélgetni azokkal, akiket nagyon utálsz, mert őket tartod felelősnek nagyon sok problémáért, akkor rájössz, hogy ők emberek. Őket is szereti valaki, ők is csak benne vannak, de nem ők a hibásak. Volt erre egy nagyon jó példa, amikor a Shell olajcég kirobbantott egy kisebbfajta lázadást valahol Afrikában. Berágott csomó francia és angol fiatal, hogy ez milyen undorító dolog, és elmentek a Shell Company vezérigazgatójához. Nagyon aranyos, kardigános öreg bácsi nyitott nekik ajtót, a feleségével meg a kutyájával. Erre néztek, hogy most „ezt az embert verjük agyon?” Nem ő tehet az egészről. Ez a furcsa, hogy nincs felelős.
Amiben az emberek tudnak talán változtatni, az a viselkedés. A parasztság, az minden nyelven parasztság, meg a bunkók azok bunkók.

Hogy ennyit beszélgettünk társadalmi problémákról, kíváncsi lennék, hogy van-e olyan hely a világon, ahol szerinted jobb irányba tartanak a dolgok?

Igen, a Bhután királyság. A Himalája dél-keleti részén van, viszonylag kicsi ország, viszont nincs olyan pontja, ami 5000 méter alatt lenne. Nagyon érdekes klímája van, mert egyik oldalról, a Himalájából nagyon hideg jön, a másik oldalról viszont egy sivataggal határos, onnan meg tök meleg. Így szinte európai kontinentális időjárás van, jó folyók és állatok.
Félig-meddig pásztorkodó nép. Királyság és minimális államgazdaság van. Az uralkodó család elküldte a fiát Nyugatra tanulni, aki mikor hatalomra került, megpróbálta a két világ ötvözését megvalósítani. Nem engedte be a repülőket és az utazási irodákat, nincsenek kocsik. Mindent szabályoznak, és vízenergiájuk van. Ez így fenntartható.

Jó, de mondjuk nem szeretem a repülőket, mert káros a környezetre, de mennyire praktikus.

Bizony, ez egy nagy kérdés, mert láttad volna azt a mennyiségű kerozint, amit beletöltenek abba repülőbe!

De akkor is beletöltenék, ha nem ülnél rajta.

Ez összefogás kérdése. Ha senki nem menne repülővel, akkor leállítanák. De nem is ez a baj, repülőzzünk és haladjunk, persze. Fontosak azok az élmények, amik ott érnek, nyíltabb emberekkel tudsz találkozni. Ezt még ki is bírja a Föld, ez egy velejáró rossz. Nyilván nekem is célom bebiztosítani a családom jövőjét a következő száz évre. Itt nem lehet meghúzni a határt. Lúzer azért nem akarok lenni. Ezért kicsit sérült ilyen szempontból a Kaukázus, ezért lehetnek benne azok az érdekes dolgok, amikkel az emberek talán ugyanúgy foglalkoznak. Szeretne változtatni, de ugyanakkor ilyen kis „tarisznyás” sem szeretne lenni.

Van olyan kor, amikor szívesebben élnél?

Nekem megfelel ez a mostani. Annyiból talán jobb, hogy többet ér most egy élet, mint 100 évvel ezelőtt. Talán oda mennék vissza, amikor még voltak érintetlenebb területek.
Ma kell egy egészséges önérzet, és önzőség. Tudnod kell, hogy milyen céllal teszed, amit csinálsz. Ne érdekeljen, hogy mit mondanak a többiek. A rosszindulat az emberekben nagyon dolgozik. Ugyanakkor ott a másik oldal is. 100 emberből 5 gyűlöl és lepletykál minden szarnak. A másik 95 pedig azt mondja, hogy nagyon jó, és segítesz, meg a „zenédre jöttünk össze”, vagy „adtál valami új dolgot”. Nekem azt kell nézni, hogy ami bennem van, azt hogyan tudom jóra fordítani.