Az utolsó útjuk legyen méltó

Számtalan elrettentő videófelvétel kering az interneten, amelyen állatokat teherautókba lökdösnek, ütlegelnek, láncon vonszolnak. Az őket a vágóhidakra szállító sofőrök egyetlen célja, hogy minél hamarabb a célállomásra érjenek, így az állatok nem kapnak elég pihenőt sem. „Hiszen úgyis a halálba mennek” – gondolják minden bizonnyal. Pedig ezért sem szabadna így bánni velük: az ember folyton a „méltó halálról” beszél, de úgy látszik, csak magának tartja fenn rá a jogot, másnak nem adja meg.

Az állatszállításra vonatkozó EU-jogszabály meghatározza a gerinces állatokra vonatkozó szállítási és fuvarozási szabályokat. A szállítás során az állat fajától, testtömegétől és a szállítóeszköz típusától függően bizonyos férőhelyszükségletre vonatkozó előírásokat kell teljesíteni, amely például egy felnőtt ló esetében 1,75, egy közepes méretű szarvasmarha esetében 0,95-1,3, egy kecske esetében 0,-0,4 négyzetméter. Ezen kívül több, az állatok egészsége érdekében született szabályt be kell tartani, valamint a sofőrnek különböző okmányokkal is rendelkezniük kell. Az állatszállítók azonban ezen rendelkezések alól gyakorta kibújnak, és a hatóság figyelmeztetését sem veszik komolyan.

Arról, hogy mi lehet a magyarországi szabályozás sikertelenségének oka, és van-e rá megoldás, Pecz Leventét, az állatok és állatbarát emberek érdekeinek érvényesítésével és oktatással foglalkozó Fauna Egyesület programigazgatóját kérdeztem.

Melyek a leglényegesebb szabályok, amelyeket be kell tartania annak, aki élő állatot szállít?

EU-szabályozás határozza meg az állatszállítás feltételeit. Az egyik tényező a sűrűség, tehát, hogy hány állatot lehet egy kamionba felpakolni – lovak esetében ez huszonkét-huszonnégy példány. Azért a sűrűséget határozzák meg, és nem az állatok számát, mert a jármű több fajta lehet, és így tudják a legkönnyebben ellenőrizni a hatóságok. A pihentetési idő is meg van szabva: mikor kell megállni, mennyi időre, mikor kell lehajtani az állatokat. Több számszerű rendelet is van, amit be kell tartaniuk az állatszállítóknak.

Melyik szabályt szegik meg leggyakrabban a szállítók?

Az Európai Bizottságnak is van jelentése arról, hogy sajnos az egész európai régióban nagyon alacsony fokú az ellenőrzöttség – fél és három százalék között mozog. A legtöbb szállítmányt nem ellenőrzik a hatóságok, és ezért fordulnak elő hiányosságok ilyen nagy számban. Az egyik leggyakoribb hiányosság, hogy nem töltik fel az itatókat, így az állatok szomjaznak. Ezt azért csinálják, hogy könnyítsenek a súlyon: a Romániából érkező szállítmányok esetében tapasztaljuk a legtöbbször, hogy a háromszáz literes tartályt nem töltik fel, az így „nyert” háromszáz kiló megfelel még egy szarvasmarhának vagy lónak, így eggyel több állatot tudnak szállítani ugyanazzal a járművel. A pihentetési időt sem tartják be, hiszen az a céljuk, hogy minél rövidebb idő alatt érjenek a célállomásra. Mindezeket azért tudják ilyen könnyedén megtenni, mert alacsony a hatósági ellenőrzés. Vagy ha kis részüket el is kapják és megbüntetik, a szállítmányozási cégeknek még mindig megéri kifizetni a bírságot, majd tovább csinálni mindent ugyanúgy, szabálytalanul. Ez a legszomorúbb az egészben.

Ilyenkor, húsvét táján sem ellenőrzik jobban a szállítmányokat? Hiszen ekkortájt tudvalevőleg több állatot szállítanak. 

Tavaly lépett be Románia és Bulgária az Európai Unióba, így megnőtt az ezen országokból érkezett állatszállítmányok száma. Másrészt, egy ellentétes irányú szállítás is megindult: Hollandiából visznek sertéseket rajtunk keresztül Görögországba. Ez eddig nem volt. Tehát, sokkal több állatot szállítanak ilyenkor, és nagyon nehéz ekkora számú rakományt ellenőrizni. Az új, állatszállításra vonatkozó EU-jogszabály 2007-tól érvényes. Magyarországon az állategészségügyi hatóság feladata az ellenőrzés, de mivel az állatorvos közúton nem állíthatja meg a járművet, a Vám- és Pénzügyőrséggel működnek együtt: a vámos megállítja az autót, az állatorvos ellenőrzi a szállítmányt, az állatorvosi papírokat; a vámos pedig megnézi, hogy a jármű a közúti szabályoknak megfelelően közlekedik-e. A jelenlegi magyarországi gyakorlat szerint ez az ellenőrzés heti egyszer két óra, amit mi állatvédők nagyon keveslünk.
@@
A kapacitáshiány nagy probléma: Magyarországon az állatorvos főállása mellett látja el ezt a feladatot – Szlovéniában például külön erre alkalmaznak embereket. Mi kezdeményeztük tavaly decemberben egy hatósági kerekasztal-megbeszélés keretében, hogy a húsvéti csúcsidőszakban fokozottabb legyen az ellenőrzés; ezt az országos állatvédelmi főfelügyelő idén továbbfejlesztve be is vezette: ebben a két hétben gyakrabban, minden nap kimegy a hatóság négy órára ellenőrizni. A múlt héten ez már el is kezdődött, az ellenőrzés reggel nyolctól déli tizenkettőig tart; pont abban az időszakban, amikor kevesebb állatszállító autó jár az utakon, hiszen a legtöbb délután kettő és az éjjeli órák között közlekedik. Romániában például elkezdik bepakolni a lovakat egy telepen, néhány óra alatt megtöltik a kamiont, a szállítmány délben indul el Aradról, és délután kettő körül ér el Magyarországra. Tavaly a heti két órás ellenőrzések mindig kettő óra után voltak. Rendkívül előnyös, hogy ilyenkor húsvét előtt gyakoribbak az ellenőrzések. Azonban nagyon hasznos lenne, ha a hatóság meg tudná oldani, hogy ne csak ebben az időszakban, hanem egész évben sűrűbben ellenőrizzék a szállítmányokat. 

Mi lehet az oka annak, hogy az emberek ennyire felelőtlenül állnak hozzá ehhez a témához? Hiszen a megfelelő szállítás nem csak az állatok, hanem a mi érdekünk is: a rossz bánásmód miatt az állatok megbetegedhetnek, és a betegséget nekünk is átadhatják, amikor megesszük őket. Miért van, hogy nem csak az ő érdeküket, de látszólag még a sajátunkat sem tartjuk szem előtt?

Az a probléma, hogy a sofőrök egyáltalán nem érzékenyek erre a témára. Ezt úgy próbálja orvosolni az új jogszabály, hogy kötelezővé tette az állatszállítással foglalkozók állatvédelmi képzésen való részvételét, amit egy dokumentummal kell igazolniuk. Ezeken a képzéseken a járványveszélyre is felhívják a figyelmet, valamint elmagyarázzák nekik, miért rossz az az állatnak, ha két órán keresztül a tűző napon hagyják, míg ők megállnak pihenni. Ez egy nagyon hasznos lépés, de úgy érzem, hogy kevés. Indult egy nemzetközi kampány is februárban, amelyben Magyarország is részt vesz; ennek a célja, hogy az állatokból készülő hústermékek eredetét helyesen tüntessék fel rajtuk. Ugyanis, ma a legtöbb szállítmány Olaszországba megy, és az oda érkező magyar, illetve román bárányok olasz termékként kerülnek a boltok polcaira. A kampány tehát fogyasztóvédelmi szempontokat helyez a középpontba: fontos, hogy az emberek tudják, hogy épp olasz, magyar vagy román húst vesznek-e. Hiszen, nem tudhatják, hogy milyen tartásból származik az állat, hogy bántak vele a tenyésztők: a címkézéssel némileg lehetne orvosolni a problémát. Fontos, hogy legyen egy ellenőrző szervezet, mely megnézi, honnan származik a hús, és mindig ennek megfelelően kellene felcímkézni az árut, nem pedig a feldolgozás helyét feltüntetni rajta.

Melyik alternatívában rejlenek nagyobb lehetőségek? Az állatszállítás feltételeinek szigorítását, vagy a legközelebbi vágóhídon való feldolgozás megvalósítását, majd a már kész hústermék szállítását lehet könnyebben elérni?

Mindkettő célunk, de más-más a megvalósulásuk időtartama. A hosszú távú célunk az, hogy a nagyobb távolságokra való élőállat-szállítás szűnjön meg – ez a Fauna Egyesület 2000 óta folyó kampányának fő célkitűzése. Azt szeretnénk elérni, hogy legfeljebb nyolc órát utazzon az állat élve, a vágóhídra érve pedig vágják le, és a húst szállítsák tovább hűtőkamionokkal. Azonban, ez rövidtávon nem reális cél, mert a 2007-ben életbe lépett EU-jogszabályt 2013-ig nem lehet módosítani. Ezért az addig tartó időszakban arra fektetjük a hangsúlyt, hogy a jogszabály betartását fokozottabban ellenőrizzék a hatóságok, és legyenek szigorúbbak a bírságolást illetően.
@@
Mióta az állatkínzást 2004-ben beiktatták a Büntető Törvénykönyvbe, javult a helyzet? Vagy a szállítókat az sem rettenti meg, hogy az állatokkal való helytelen bánásmóddal bűncselekményt követnek el?

A legnagyobb problémák mindig az út végén lépnek fel. Ha mondjuk a magyar bárányok elindulnak a Hajdúságból, addig, amíg Magyarországot el nem hagyják, nem jelentkeznek állatvédelmi problémák. A legszörnyűbb állapotok – amelyekről az interneten is keringenek felvételek – mindig a célállomáson jelentkeznek. Akár átszállítják őket egy hajóra, akár leterelik a kamionról, és a vágóhídra viszik, mindeközben nagyon brutálisan tudnak bánni az állatokkal. Az új kampány honlapján több ilyen felvétel is látható: például láncot kötnek a szarvasmarha lábára, és úgy emelik a levegőbe, hogy berakják a járműbe, vagy ütlegelik az állatokat, kötéllel vonszolják őket. De már a célállomásra való érkezéskor is nagyon csüggedtek az állatok, és ki vannak száradva, hiszen az úton nem kaptak elég folyadékot. Egyes esetekben – például, ha nincsen vízzel feltöltve az itató a kamionban – ki lehetne róni állatvédelmi bírságot, azonban, ez Magyarországon még egyetlen esetben sem történt meg, amit igencsak sérelmezünk.

Arra a kérdésre, hogy ezt miért nem teszik meg, az állatorvosoktól azt a választ kaptuk, hogy a bírság mértéke kicsi – maximum százötvenezer forint -, ezért nem elrettentő erejű. Ezért a hatóság inkább ki sem rója, hogy ne tegye magát nevetségessé. A vámosok a közúti szabályok megsértéséért róhatnak ki bírságot, például, ha a kamionsofőr nem tartja be a pihenőidőt – ezt a járműben található menetíró készülék rögzíti. Ezt rendszeresen ellenőrzik a vámosok, és gyakran találnak is hiányosságokat. Ennek büntetésére nyolcszázezer forint bírságot lehet kiróni, ami már elrettentő erejű. Hasonló mértékűre kellene emelni az állatvédelmi bírságot is, talán akkor komolyabban vennék a szállítók a szabályok betartását.

Azért találkoznak pozitív példákkal is?

Szerencsére olyan is van. Tavaly azt találtuk ki, hogy ültessük le a hatóságokat beszélni egymással – itthon az állategészségügy és a Vám- és Pénzügyőrség mellett a Határőrség és 2008-tól a Rendőrség feladatkörébe tartozik az ügy -, el is jöttek, és akkor én példaképp Szlovéniát hoztam fel. Egy szlovén állatorvos – aki ezzel foglalkozik – is ott volt a beszélgetésen – szerencsére magyar származású volt, így magyarul folyhatott a társalgás. Elmesélte, Szlovéniában mi ennek a gyakorlata: ők ott valóban elkötelezettek, igazán példát vehetnénk róluk. Hasonló volt a szituáció, mint most nálunk: nagyon alacsony volt a kiszabható bírság összege. Törvénymódosítást kezdeményeztek, hogy változtassák meg a bírság mértékét, nehezményezték, hogy nem helyszíni a bírság (nálunk sem az), utólag behajtani pedig körülményes.

Munkájuk eredményeképp a bírságot felemelték, és helyszínivé tették, illetve kijelöltek olyan állatorvost, aki kizárólag a közúti állatszállítmányokat ellenőrzi – tehát nem egyéb tevékenységei mellett végzi ezt, mint nálunk, hanem egyedül ez a dolga. Ezeknek az állatorvosoknak joguk van megállítani a kamiont, nem szorulnak rá különböző társhatóságokra, sem a Rendőrségre, sem a Vám- és Pénzügyőrségre. Ők maguk járják az utakat egy jól felszerelt gépkocsival, amely olyan, mint egy „mini iroda”: még internet is található benne, így egyből tudnak intézkedni, ha arra kerül a sor. A határozatot ki tudják nyomtatni, alá tudják íratni, és a helyszíni bírságot azonnal be tudják hajtani. Mi ezt tartjuk követendő példának, nálunk is be kellene vezetni. Ez a kapacitásproblémára is megoldást jelentene, hiszen, például Csongrád megyében öt állatorvos van kijelölve erre a célra, aki végezheti az ellenőrzést egyéb teendői mellett. Ezért van az, hogy csupán heti egy-két órára érnek rá ellenőrizni. Szlovéniában napi nyolc órában ezzel foglalkoznak, hiszen ez a főállásuk.

Csak a kapacitásproblémák miatt ilyen szörnyű nálunk a helyzet, vagy a hozzáállással is gondok vannak?

Természetesen a hozzáállásban is van különbség. Az említett szlovén állatorvos igazán elkötelezett a munkája iránt, nem tűrheti szó nélkül, ha szenvedni látja az állatokat. Bátrabb és talpraesettebb is volt, mint magyar kollégái. Sok példát említett, amikor eredményesen lépett fel a szabálysértők ellen. Volt például egy olyan eset, amikor felfedezte, hogy az egyik sofőr nem adott rendszeresen vizet a lovaknak, amelyeket szállított. A lovak itatásához speciális eszköz kell, amely úgy néz ki, mint egy vályú, műanyagból készül, össze lehet csukni, oldalról kell betenni a rácsok közé, majd slaggal vizet engedni belé. Az egész szállítmányra mindössze egyetlen darab jutott, az is tiszta mocsok volt; látszott rajta, hogy ezer éve nem használták. Viszont a sofőr váltig állította, hogy ő rendszeresen itatja a lovakat. Tudni kell, hogy a férfi huszonnégy lovat szállított, és egy ló körülbelül fél órán keresztül iszik. Az állatorvos azt mondta neki, hogyha rendszeresen csinálja, akkor mutassa meg, hogyan szokta; addig onnan el nem megy, amíg meg nem csinálja. A fickó ezután hat órán keresztül állt ott, míg végig nem itatta az összes lovat. A szlovének meg merik ezt csinálni. Míg, amikor mi lementünk, hogy megnézzük, hogyan zajlik egy ilyen ellenőrzés, azt tapasztaltuk, hogy a magyar állatorvosok sokkal bátortalanabbak, nem mernek eljárni. Pedig ott van mellettük a társhatóság, a vámosok. A decemberi Szegeden tartott kerekasztal-beszélgetésünkön elhangzott, hogy nyugodtan felléphet határozottabban is az állatorvos, hiszen ott van a társhatóság – ha nem a Vám- és Pénzügyőrség, akkor a Rendőrség -, aki érvényt fog szerezni az orvos szavainak, hogyha neki nem sikerül. A hatóságok együtt dolgoznak, és egymást segítik.

A Pencz Levente által említett problémákról megkérdeztem dr. Süth Miklós szakállamtitkárt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Főosztályának vezetőjét is.
@@
Valóban alacsony azon állatorvosok száma, akik az állatszállítmányokat ellenőrzik?

Magyarország a maga gyakorlatával Európa első harmadához tartozik, ami nem rossz eredmény. Természetesen mindenki szeretne első lenni, ehhez különböző forrásokra van szükség. Az FVO (Food and Veterinary Office), amely kifejezetten az egyes európai uniós tagországok hatóságainak működését ellenőrzi folyamatosan európai szinten, a tavalyi évben is hajtott végre ellenőrzéseket állatjólét területén, és szerencsére jelentős kifogás nem merült fel. Minden egyes megyénkben kizárólag ennek a feladatnak az ellátására függetlenített, önálló állategészségügyi főfelügyelőnk van. Ezek az állatorvos kollégák kifejezetten az állatjóléti kérdésekben koordinálják egy-egy megyének a tevékenységét. Természetesen minden olyan állatorvos, aki az állatszállítással kapcsolatban tevékenykedik, folyamatos képzésben vesz részt. Magyarországon az állatjóléttel kapcsolatos hatósági intézkedéseink kifejezetten a sűrűn ellenőrző hatósági gyakorlatot mutatják az Európai Unióban: évente az állatjóléti ellenőrzések száma az országban a százezres nagyságrendet is meghaladja. A húsvéti időszakban a nagyobb számú – főleg bárány – szállítmányokat fokozottan ellenőrizzük. Az állatorvosoknak nincs árumegállítási joguk, ezért társhatóságokkal működünk együtt. Ha a szállítmány külföldről, akár EU-s, akár nem EU-s országból érkezik, a határszéleken úgynevezett mélységi ellenőrzések történnek a Vám- és Pénzügyőrséggel és a határőrizeti szervekkel közösen.

Mennyire hatékony a húsvét előtti sűrített ellenőrzés?

Az ellenőrzés nagyon fontos, de sajnos minden utat egyszerre nem tudunk felügyelet alatt tartani, hiszen ahhoz határtalan létszám kellene. Előre tervezett módon, a társhatóságokkal közösen folyik az ellenőrzés: természetesen először megvizsgáljuk, hol a legnagyobb az állatszállító kamionok forgalma. Ugyanis Magyarországra kizárólag azokon a határátkelőhelyeken jöhet be, illetve mehet ki élő állat, ahol állategészségügyi határállomás van, így az oda vezető utak értelemszerűen prioritást élveznek. Előre felkészülünk az ünnepekre: az elmúlt három hétben már folyt az ellenőrzés, és a következő két hétben is fog. De természetesen ez nem tud minden szállítmányra kiterjedni, hanem szúrópróbaszerűen ellenőrzünk. Az időpont is változó: hajnalban, éjszaka, napközben; a lényeg, hogy kiszámíthatatlan legyen. Ha valaki nem megfelelően tervezte meg a szállítási útvonalat, vagy egyéb hibát vétett, például nem pihentette eleget az állatokat, és megbírságolják; ez az információ nagyon gyorsan terjed, így a többi szállító már el tudja kerülni a rajtakapást, például úgy, hogy más útvonalat választ, tehát előfordul, hogy később már nem olyan hatékonyak az ellenőrzések, mint az elején.