Kellemes húsvéti ünnepeket

A mű színpadi változatát több hazai teátrum is műsorára tűzte. Jelenleg – immár második esztendeje – a Játékszínben megy, ahol a francia író másik sikerdarabját, Az őrült nők ketrecét is repertoáron tartják.

A Kellemes húsvéti ünnepeket – vérbő komédia, szerelmi történettel, in flagrantival és kétségbeesett magyarázkodással fűszerezve. Stílszerűen most húsvétvasárnap is ezzel a darabbal köszöntik az ünneplő közönséget. A főszereplő házaspárt Lukács Sándor és Tóth Enikő alakítja, míg a fordulatos történet másik fontos házaspárában Sáfár Anikót láthatja a közönség Mr. Walter asszonyaként. Vele beszélgettünk.

– Imádom ezt a fergeteges vígjátékot! A nyolcvanas években a moziban is nagyszerű szórakozást jelentett, Belmondo fantasztikus játékára ma is jól emlékszem. Annál inkább, mert háromszor is megnéztem a filmet – vallja Sáfár Anikó.

– Magánemberként hogyan készül a húsvétra?

– Lázas izgalommal! A húsvét mindig nagy ünnep számomra. Valamikor szép lány voltam, csapatostól jöttek hozzám a locsoló gavallérok. Rengeteg hímes tojást festettem, arra törekedtem, hogy mindegyik más mintát kapjon. Aztán, amikor már nem annyira hozzám, inkább a lányomhoz jöttek a locsolók, még több tojást kellett feldolgoznom. A szó szoros értelmében is, mert festés előtt mindig kifúrom a tojásokat, hogy kiöntsem a fehérjét és sárgáját.

– Azért biztosan vannak még ma is állandó locsolói…

– A férjemre, a két fiára és a vejemre mindig számíthatok, de sok színházi kollégám is rendszeresen megtisztel e tavaszi szokással. A mostani húsvétra is ötven tojást pingálok.

– Legemlékezetesebb húsvétja?

– Amikor János (A művésznő férje Berecz János, egykori pártvezető. A szerk.) még csak udvarolt, eljött a Thália színházba meglocsolni. Készültem előre erre az eseményre, egy hatalmas strucctojást festettem meg neki. Úgy gondoltam, ilyen nagy embernek nagy tojás jár. Ő is hasonlóan nagyvonalú volt, a legmárkásabb parfümmel lepett meg.

– Sok hölgy már előre fázik a locsolástól. Főleg attól, hogy teleszórják különböző pacsulikkal. Ön, hogy van ezzel?

– Régi kedves népszokás a locsolkodás. Megtiszteltetésnek, figyelmességnek veszem, ha valaki rám gondol. Nem csinálok problémát abból, hogy milyen kölnit szórnak a hajamra. Akár a csapvizet is el tudom fogadni. A hajmosás úgyis hamar eltünteti az össze nem illő illatokat.

– Ha választhatna, milyen kölnivel locsoltatná magát?

– Elárulom, hogy a családtagoknak és a közeli jó barátoknak én szolgáltatom a kedvenc kölnimet, a Burberryt.

– A Játékszín-béli feladatán kívül milyen színészi munkája van?

– A Fogi Színház társulatával, amely főleg régi "vidámszínpados" kollégákat foglalkoztat, s amely elsősorban gyermekeknek ad elő színműveket, járjuk az országot. Ám játszunk felnőtteknek is, én például két vígjátékban – Az elvámolt nászéjszakában és az Egy csók és más semmiben – kaptam szerepet. Mellettük gyakran kérnek fel szinkronizálásra is, tehát nincs okom panaszra: benn vagyok a szakmában.