Zenei pályafutásodat az FO System-ben kezdted, amely egy nagyon sötét, elborult zenei világot képviselt. Ehhez képes a Sex Action mocskos rock’ n rollja egy radikális fordulatot jelentett. Ez a váltás belülről jött?

Abszolút mértékben. Az hiszem ez alkati sajátosság nálam. Az FO System egy nagyon mély befordulást és elfojtódást jelentett számomra, ahol kiadtam magamból azt a frusztrációt, mely azokban az években bennem dolgozott. Ezek után a Sex Action, majd az Action féktelensége kitörést jelentett. Úgy érzem, az ember szükségszerűen robban egy ilyen elfojtódás után. A váltás szinkronban történt életem fordulataival, tehát semmit nem erőltetettem magamra. Ezeken a zenei mondanivalókon keresztül az egész életem fogalmazódott meg. Bár Sex Action-ben már nem én énekeltem - ezt átengedtem a Szaszának - de a dalok nagy részét én írtam (kajánul vigyorog).

Merre vitt ez a fordulat?

A Sex Action- nel elmentem a legmélyebb bugyrokig is. A zenekar elsőként játszott dirty rockot az országban és a szélsőségekig elvitte azt a szabados életérzést, amely a rendszerváltást követően idehaza jellemző volt. Úgy érzem muszáj volt megtapasztalni a hedonizmus leges-legmélyét, mert ezáltal mindent kiírhattam magamból. Az Action-ös évek során eléggé kiéltem magam, ezek után önpusztításnak éreztem az egész vadállatkodást. Öt év után ismét a mikrofon elé álltam és megalapítottam az Agnus Dei zenekart. Ez újra egy mélyebb, spirituálisabb mondanivalót és zenei világot képviselt, bár korántsem volt olyan sötét, mint az FO System. Három évig volt együtt a csapat. Nagy lehetőségeink lettek volna, de sajnos nézetbeli különbségek miatt a projekt nem működött. Ezt követően úgy döntöttem, hogy kiszállok a pörgésből és Merkaba művésznéven főleg filmzenéket írtam.

Gondolom ezek a váltások teljes átélés nélkül nem működtek volna.

Így van, a zenélés összefügg a mindennapjaimmal. Mindegyik zenekarom az életem egy kicsi darabja és bár olyannak tűnök, mint az inga, amely ide-oda lengedezik, mindegyik időszakkal azonosulni tudok. Amikor a Sex Actionnel kiálltam a színpadra magam is igazi mocsok westernhőssé váltam. Teli torokból tudtam ordítani, hogy "gyere baby, térdelj elém!" és harsányan kacagtam hozzá. Aztán a koncert után letettem a jelmezemet és újra Mátyás Attila lettem.

Lehetséges ezt alkohol, vagy különböző ajzószerek nélkül csinálni?

Szerintem teljes mértékben. Amikor fölmegyek a színpadra magával ragad a koncert levegője és az energia által egy transzállapotba kerülök. Ilyenkor gyakran azt sem látom, hogy éppen ki áll mellettem. Persze van a zenészeknek egy másik tábora is, akiknek nagyon nagy feszültség kimenni a színpadra és emiatt mindig valami anyag után nyúlnak. Lehet, hogy azt a választ vártad volna tőlem is, hogy bármikor szívesen elszívok egy spanglit, vagy felrántok egy csíkot. (nevet)
Nem titok, hogy kivettem a részem ezekből a dolgokból, de ennek fő oka nem a lámpaláz volt, hanem az, hogy szinte képtelenség az éjszakai pörgést napról-napra teljesen tisztán átvészelni. Az egésznek a dinamikája olyan, hogy az ember nem tudja megállni.

A jelenlegi zenei palettáról hiányolom a valóban szókimondó, rebellis zenekarokat. Te hogyan látod ezt a kérdést?

Hasonlóan látom én is. Az a véleményem, hogy nehéz lázadozni egy olyan világban, amelyben szinte semmi nincsen tiltva. Húsz évvel ezelőtt még annyi volt a tiltás, a korlát, hogy már egy kisebb ellenállás is rebelliónak számított. Például, ha fekete ruhában, kifestve kiálltunk a színpadra, már az is sok volt az elfogadott normákkal szemben. Manapság viszont szinte mindent kimondhatsz. Akkora az információ áradat és annyi választási lehetőség van, hogy egyre nehezebb rebellisnek tűnni. Azért vannak még akik következetesen szókimondóak, például Lukácsot említeném a Tankcsapdából. Neki nem voltak váltásai, ő hosszú évek óta ugyanazt csinálja.

Az FO System elsők között játszott dark rockot Magyarországon. Mi a véleményed a mai emós divathullámról?

Nos szerintem ez az emó divat ugyanazt közvetíti, amit a nyolcvanas évek dark zenéje, csak XXI. századi kiadásban. A mai emós srácok is az elfojtásaikat, szorongásaikat képezik le a zene által. Igazándiból újat nem tudnak mondani, ugyanabból a zenei világból és életérzésből táplálkoznak, amiből mi is merítkeztünk. A különbség talán annyi, hogy ők a mai világ tapasztalatait jelenítik meg.

Az utóbbi években elég keveset hallani felőled. Mesélj az újabb projektjeidről.

Mint már említettem 2000 óta eléggé befelé fordultam. Építettem otthon magamnak egy stúdiót és főleg természetfilmekhez írtam zenéket. Tavaly év végén Szlovákiában egy nemzetközi filmfesztiválon soundtrack- díjat nyertem az egyik filmzenémmel. Időközben viszont elkezdett hiányozni a színpad, mert anélkül hosszú távon nem bírom. Aktuális zenekarommal a Mátyás Attila Banddel 2003-ban jelent meg egy lemezünk, amely szintén egy meditatívabb irányvonalat vitt. Az új lemezünk 2008 januárjában jött ki „Mélyen” címmel, amelyen visszatértünk a nyersebb, rockosabb világhoz és a zenekarral folyamatos koncertezést tervezünk. Az új lemezünk érdekessége, hogy teljesen ingyenesen letölthető az internetről. Úgy tűnik, hogy ez egy jó döntés volt, mert már több mint ötezren töltötték le, ami minket is meglepett. Egyébként a rajongók követelésére, kiadtunk egy fizikális CD-t is, de csak 150 darabos limitált példányszámban. Úgy álltunk a kérdéshez, hogy ha a lemezpiac válsága miatt amúgy is sarokba vagyunk szorítva, akkor az anyagunk minél több emberhez jusson el. Profitálni úgyis a koncertekből fogunk.