Népszavazás jobbról, reakciósok balról – szorongatott szocialisták

A diagnózis

A kormánykoalíciónak jelenleg több okból is igencsak rosszul áll a szénája. Ha a gondokat akarjuk szortírozni, három kategóriát különböztethetünk meg. Egyfelől a belső egység törékenységét, a párton belüli versengés felújulását, másrészt a külső, társadalmi támogatottság hiányát, harmadrészt pedig a reformok politikai legitimitásának várható radikális csökkenését. Gyurcsány és környezete is világosan látja a helyzetet, és megpróbál ezekre a problémákra választ találni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A miniszterelnök legutóbbi húzása egy polgárosodási reformmal vegyített tulajdonszerzési kezdeményezés elindítása, illetve ennek belső elfogadtatása. De elég lesz ez?

Széthúz a magyar szocialista. De a liberális is!

A második Gyurcsány-kormány alatti belső szocialista harcok kiféle is látható jelei már 2007 őszén megmutatkoztak, amikor a pártban többen is az egészségügyi reformmal szemben foglaltak állást. Komoly szakítópróbának ígérkezett a decemberi zárszavazás, de a feltételezésekkel ellentétben a korábban szkeptikus Filló Pál és Karsai József is együtt szavazott a frakcióval. Szili Katalin házelnökként ugyan kivonta magát a voksolás alól, de ekkor még szilárdnak tűnt az MSZP belső egysége.

Februárra azonban Farkas Imre és a battonyai polgármester, Karsai is bojkottálta az egészségügyi törvény elfogadását, sőt, utóbbi ellene is szavazott. Lapunknak adott emlékezetes nyilatkozata szerint ezt tudatosan, a koalíciós állásponttal szándékoltan szembemenve tette: „Megláttam, hogy nem a 120 milliárd kell a költségvetésnek, hanem a mi egészségünk a biztosítónak. Ha kínpadra visznek, akkor se tévedek még egyszer! Én bemegyek hordágyon is, ha kell és akkor is nemmel fogok szavazni!”

Szimptómaként a zuglói és az óbudai szocialista önkormányzati frakció erodálódása is jelentkezett: mindkét helyen a képviselők fele átlépett a Kapolyi-féle Magyar Szociáldemokrata Pártba. Bár a szakértők, és Kapolyi szerint is ezekből nem szabad általános, az MSZP egészét érintő következményeket levonni, jól jelzik, hogy egyes helyi szinteken sem elégedettek a központi vezetéssel.

A Gyurcsány-féle irányítás gyengülését jelentették azok a személycserék is, amik a kormányfő körül zajlottak 2008-ban. Először a korábban bizalmi embernek számító Gál J. Zoltánt menesztették, majd a Miniszterelnöki Hivatal személyzeti ügyeit koordináló Szetey hagyta el a hajót. A stabilitás megőrzése végett azonban Gyurcsány kompenzált, és egy régi kádert aktiválva Takács Albert igazságügyér helyett a megbízható Draskovics Tibort hozta helyzetbe. Egyúttal intézményi reformot is végrehajtott a kormányfő: az új felelősségmegosztási modell szerint ugyanis övéi lettek a politikai döntések, míg Kiss Péter kancelláriaminiszterre maradnak a végrehajtási (államigazgatási, közigazgatási) feladatok.

Az egységesítés és finom példastatuálás része volt a napokban Puch László 70 ezer, Godó Lajos és Mécs Imre pedig 50-50 ezer forintos pénzbüntetése, amit saját pártjuktól kaptak. Ők több alkalommal ellentétesen szavaztak a hivatalos irányvonallal, így például az ingatlanadó bevezetésére sem voltak hajlandóak rábólintani. Szankciójuk jelképes ugyan, de jelzi a pártfegyelem visszaállításának egyre határozottabb szándékát. A büntetésekből Lendvai Ildikó szerint nem maradnak ki Karsaiék sem, de velük március 9-e után kívánnak csak foglalkozni.

A koalíciós partner, az SZDSZ szintén nem mentes a belviszályoktól. A hetekben kirobbant botrány alapja, hogy a feltételezések szerint Kóka János csalással került a liberálisok elnöki székébe. Az eset, túl azon, hogy remek – ám eddig kihasználatlan – támadási felületet nyújt az ellenzéknek, aktiválhatja a párton belüli rivalizálást. A legfőbb kihívó, Fodor Gábor hallgat egyelőre, de egy kudarcos népszavazás meghozhatja a hozzá lojális szárny hangját. Jelenleg – főleg Magyar Bálint és Kóka nyomására – nincs napirenden egy megismétlendő SZDSZ-es tisztújítás: igaz, még a Jüttner Csaba szabolcsi elnök által folytatott vizsgálat sem zárult le.
@@
A népszerűség bottal ütött nyoma

A belső egység gyengülése mellett másik komoly gondja a kormánynak a közvélemény-kutatók által számokban, a lakossági fórumokon pedig fizikailag is kimutatott, feléjük irányuló lakossági ellenszenv, csökkenő támogatottság. Az MSZP-t 17 százalékra mérték legutóbb, míg a sorsát az egészségügyi privatizációval összekötő SZDSZ-t pedig csupán 1 százalékra. Igaz, mind Gyurcsány, mind Horn Gábor hangsúlyozta, hogy a reformok végigvitele átmeneti népszerűségcsökkenéssel jár majd, de arra ők sem számíthattak, hogy ilyen mértékűvel. Kóka János ráadásul 10 százalékos erős pártot ígért.

A reformpolitika hátrányait már világosan látja Gyurcsány, ennek korrigálására szolgált az évindító beszéde is. Ebben meglepő módon egy Fidesz-retorikával átitatott, populista polgárosodási koncepciót vázolt fel, adó- és járulékcsökkentési programmal, oktatási fejlesztésekkel, és felülről motivált polgárosodási folyamattal. Ennek feladatát a miniszterelnök blogjában a baloldal nevében vállalta magára, mert mint írta: „A jobboldal nagyobbik része elárulta a polgári politikát. Elárulta, mert megijedt azoktól a nehézségektől, amelyek egy ilyen tartalmú modernizációs politikával szemben álltak.”

A polgári átalakulást így más jelentkező hiányában Gyurcsány venné kezébe az általa kigondolt, állami cégekben lakossági tulajdonszerzést lehetővé tevő reformjával. Ez a terv azonban a közgazdászok szerint nem számol a realitásokkal. Csaba László kifejette például, hogy eme modell Franciaországban és Kanadában sem jött be, míg a lapunknak nyilatkozó Hegedűs Miklós azt bizonygatta, hogy kevés hozzá a keretösszeg: „Egy-egy, legfeljebb 800-1000 milliárd értékű vállalat elenyésző az össz-tőkeállományhoz képest. Ezektől nem várható a miniszterelnök által kívánatosnak tartott polgárosodási folyamat.”

Urnára magyar!

A harmadik tényező, amely a kormánypártok gyengüléséhez nagyban hozzájárul, a népszavazás és várható hatása. Az MSZP-nek ugyanis olyan döntések mellett kell kampányolni, amelyek rövid távú hatásait a lakosság a saját bőrén érzi. A tandíj, a kórházi napidíj és a vizitdíj mellett csak hosszabb távú eredményekkel lehetne érvelni, a Horváth Ágnes által hangoztatott eredményeket pedig (kevesebb szimuláns, kevesebb hálapénz, minőségi ellátás kiemelkedése) sem a szakmai szervezetek, sem pedig a lakosság nem fogadja el egyelőre. A negatív kampány mindig veszélyes, a politikai elemzők szerint a Fidesz „rosszabbul élünk mint négy éve”-propagandájába is kódolva volt a vereség 2006-ban.

A népszavazás kimenetele nagyban befolyásolhatja tehát a kormánypártok manővereit. Az egészségügy átalakítása nem fog ettől megakadni, de egy látványos visszakozás a vizitdíjtól és a kórházi napidíjtól tovább gyengítheti a koalíció politikai legitimitását. Politológusok szerint a referendum kimenetelétől függenek a belső vizsgálatok is: eldőlhet, hogy Karsai és az esetlegesen tényleg csaló kókisták ügyében leszámolás vagy felmentés történik. Egy látványosan elveszített népszavazás más személyi következményekkel is járhat: Gyurcsány saját pozícióját is ingatagnak látja. Legalábbis erre utal hétvégi kezdeményezése, amelyben megerősítő pártszavazást kért programjának négy fő pontját illetően. Mindezt természetesen csak a népszavazás kimenetele után: így a referendum elbukása esetén is legitimálhatná magát, legalábbis a párton belül.

Gyurcsány bebetonozná magát

A tervek szerint ez egy véleménynyilvánító taggyűlési voksolás lenne (nem ügydöntő, erről még idejekorán lebeszélték a kormányfőt), ahol minden szocialista küldött kifejthetné a véleményét Gyurcsány ötleteiről. A feltett kérdések azonban tendenciózusan támogató választ sugalmaznak, hiszen ki szavazna az ellen, hogy a kormány teremtsen nagyobb erővel munkahelyeket, segély helyett munkát adjon és a elérhetővé tegye minden tanulónak a magas színvonalú oktatást? Egyedül a negyedik pont lehet megosztó jellegű, amely a tulajdonszerzési program helyességére kérdez rá, ez már inkább koncepcionális, szakmai kérdés, nem általános és demagóg életszínvonal-javítási.

A bizalmi pártszavazás kimenetelét prognosztizálhatja az Index által végzett felmérés is, ahol a húszezernyi olvasó döntő többsége virtuális támogatásában részesítette a miniszterelnök csomagját, egyedül a tulajdonosi kezdeményezésnél oszlottak meg a vélemények. A gyurcsányi megerősítés létjogát ennek ellenére a párton belül többen vitatják, ahogy egy neve elhallgatását kérő szocialista vezető is: „Gyurcsány Ferenc ott akar erősödni, ahol amúgy is erős, a bázison. Csakhogy az kevés, ha a párt támogatja, Orbán Viktor óta tudjuk, hogy lehet sikeres belső politikával is kisebbségben maradni; a társadalmat kell meggyőzni. Az nem bizonyít semmit, ha kihirdetik, hogy a párt 83,2 százaléka támogatja az új politikát, mert nem igazi kérdésekre adott válasz nem hoz igazi támogatást.”

Egy biztos: ha a népszavazás a szocialisták számára kedvezőtlen eredménnyel zárul, Gyurcsánynak azonnali lépéseket kell tenni. Ezek közé tartozhat a bizalomerősítő belső voksolás is, ám ez kevés lehet a kritikus hangok elhallgattatására, és sokkal kevésbé demonstratív, mint egy sikeresen végigvitt referendum (és az annak következményeképp visszavont járulékok). Sőt, ahogy Pokorni is figyelmezettet rá, álságosnak tetszhet egy tandíj megtartása érdekében kifejtett kampány után a párttársakkal látványosan elfogadtatni az oktatási esélyegyenlőségről szóló kormányzati tervet. A csodafegyver így egyelőre vaktöltényekkel van csak töltve.