Tarlós: én viszem el a balhét!

Hogyan érzi magát a Fidesz által kezdeményezett népszavazási kampány politikai vezetőjének szerepében, miközben ön nem párttag? Kívülről úgy tűnik, hogy ha siker van akkor az a Fidesz közös sikere, ha bukás van akkor pedig Tarlós viszi el a balhét. Önhöz képest szinte alig szerepelnek a kampányban a Fidesz vezető személyiségei.

Orbán Viktor azért meg szokott szólalni.

Néha-néha.

Azt nem lehet mondani, hogy ő ne vállalna velem együtt felelősséget, de minden politikai, gondolkodói körben vannak olyan emberek, akik úgy tartják, hogy ha siker van, akkor az közös siker, míg ha valami kudarc, akkor az valakinek, valakiknek a kudarca. Ez engem nem érdekel, ennek tudatában vállaltam a kampányt. Nem valaki ellen csinálom, hanem mert hiszek valaminek az igazságtartalmában. Ez a vita most már ideológiai módszerekről is szól, vagyis nem valakinek, vagy valakiknek a hatalmáról van szó, hanem mentális irányzatok küzdelméről.

Tulajdonképpen ez egy kényelmes helyzet, ha kudarc van, azt önre tudják kenni, viszont felelősségre vonni nem tudják. Vagy igen?

Nem, sehogy, legfeljebb megpróbálják rontani az esélyeimet a várospolitikában is, jóllehet kötöttünk egy megállapodást, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz. Ennek ellenére vállalom a felelősséget ezért a kampányért, még akkor is ha nem vagyok benne biztos, hogy mindenki őszintén segíti a munkámat.

Nem biztos benne, hogy a Fideszből mindenki támogatja?

Ebben sosem lehet biztos az ember ebben az országban.

Egyébként jól együtt tud működni a Fidesz szakpolitikusaival, hiszen itt elsősorban szakpolitikai kérdésekről van szó?

Azt kell mondanom, hogy igen. Határozottan azt hiszem, hogy a Fidesz elnöke megbízik bennem, emellett nagyon jó a munkakapcsolatom Pesti Imrével, Mikola Istvánnal, sőt azt kell, mondjam még Pokorni Zoltánnal is. Hogy aztán kinek min jár az esze a felelősség vállalásának, illetve a sikernek kérdésében, az engem teljesen hidegen hagy.

Ön, mint a kampány vezetője adhat utasításokat a szakpolitikusoknak – Mikola Istvánnak, Pesti Imrének, vagy Pokorni Zoltánnak – arra vonatkozólag, hogy ki hol szólaljon meg, vagy miről beszéljen?

Nem vagyunk egymás felettesei, de nincs is szükség utasításokra, jól együttműködünk, egyfajta bajtársias viszony van közöttünk, akár Mikola Istvánról, akár Pesti Imréről beszélünk, de megkockáztatom, hogy Pokorni Zoltánnal is.
@@
Azt mondta az imént, hogy ön valami mellett van, és nem valami, vagy valakik ellen. Mégis, az, aki látta az ön és Horn Gábor között lezajlott televíziós vitát az azt tapasztalhatta, hogy sokkal kevesebb szó esik a konkrét népszavazási kérdésekről, mint arról, ki mit csinált a múltban, ki mennyire demagóg. Nekem úgy tűnik, hogy ebbe a személyeskedő irányba terelődött a vita, és már nem a konkrét kérdésekről szól.

Nekem nem úgy tűnik. Az, hogy Horn Gáborral volt ez a közjáték nem jelenti azt, hogy erre terelődne a vita. Az SZDSZ már messze nem képvisel olyan politikai súlyt, hogy ezt a vitát hatékonyan tudná valamerre terelni. Különben pedig nem is a nagyobbik koaliciós erő az MSZP, vagy a népszavazást kezdeményező Fidesz vitája ez, hanem a kormányé és a társadalomé. Horn Gáborral nincs nekem semmi bajom emberileg, az nagyon furcsa volt, hogy ő egy előre megbeszélt tévévitára nem jött el, mint ahogy legutóbb a Mikola, Tarlós – Kökény, Mandur tandem vitájára nem jött el Horváth Ágnes. Ugyanezt csinálta Demszky Gábor is, ugyanis sosem jött el a négyszemközti vitákra. Úgy tűnik az SZDSZ-nél divat ez a virtuális világépítés. A nyilvánosság előtt azt a képet kívánják festeni, hogy ők vitázni kívánnak, majd a vitákra nem jönnek el. Ez az egyik ütközési pont, a másik, hogy érthetetlen az SZDSZ egész kampánya. Az az ostobaság, hogy eddig minden ingyen volt az egyszerűen nem igaz. A térségben itt vannak a legmagasabb adók, itt a legnagyobb a járulékok aránya, hát hogy lehet azt mondani, hogy idáig minden ingyen volt? Mi ez az egész cirkusz a szocializmussal? Ezek szerint Skandináviában, Angliában vagy az Egyesült Államokban szocializmus van? Szerintem néha még az SZDSZ sem tudja, hogy miről beszél. Tulajdonképpen naponta porig alázza a baloldali embereket, értékeik folytonos pocskondiázásával.

És Tarlós István miről beszél? Mik azok az érvek, melyek mellett kampányol, mi az az alternatíva, amit a Fidesz le tud tenni asztalra a kormány intézkedéseivel szemben?

Ez a kormány 6 év alatt több hitelt vett fel, mint amennyit a Kádár rendszer 32 évéből összesen sikerült, és ha ezek után még azt az állami támogatást sem tudják adni a nagy ellátórendszereknek, mint eddig, akkor nem tudom, hogy mitől dübörögne a gazdaság.

Ezt értem, de…

Nem elég, ha érti, ezt ki is kell nyilvánítani, ez alapigazság! Mert ez a kormány nem 1 hónapja, hanem 6 éve van hatalmon! Mi lesz a mérhetetlen sok beszedett pénzzel, az adókkal, a járulékokkal, mi történt a felvett hitelekkel? Ezekre kéne először is valami választ kapni. Nem arról van szó, hogy honnan adják vissza a háziorvosoknak az elvett pénzt, hanem, arról hogy miért vették el. Nem ördögtől való dolog hozzányúlni a nagy ellátórendszerekhez, de azt csak megfelelő előkészítettséggel, az arányosságot figyelembe véve lehet megtenni. Ez igaz a tandíj kérdésére is. Sorolják a példákat, hogy mennyi országban van tandíj (például: Ausztriában, Franciaország, Belgium, Törökország), csak azt már nem teszik hozzá, hogy Franciaországban például egy havi minimálbérből 5 és fél évnyi tandíj kifizethető. Ahhoz, hogy a felsőoktatást megreformálják, vagy fel kell emelni az állami támogatás mértékét, vagy teljesen meg kell szüntetni, és akkor ez utóbbi esetben lehet tisztán piaci viszonyokat teremteni. Akkor válhatnak ugyanis megrendelővé az egyetemisták, ha kiválaszthatják melyik intézményt preferálják, melyiket nem, és az ő elégedettségük függvénye az intézmények pénzügyi perspektívája. Amíg viszont megmaradnak az állami támogatások normatíva formájában, addig a hallgatók soha nem tudnak igazi megrendelőkké válni. A kormány egy erőszakos neoliberális gondolkodói kör igényeit elégíti ki, semmilyen igazi reformot nem hoztak.
@@
De mi a Fidesz álláspontja, mik azok a javaslatok, melyeket a kormány intézkedéseivel szemben le tudnak tenni az asztalra?

Miért mondja mindig azt, hogy „de”? Most mondtam el a Fidesz álláspontját. A nagy ellátórendszereket csak úgy lehet megreformálni, ha az állami finanszírozást előbb a helyére teszik. Ehhez át kell tekinteni az adórendszert, a foglalkoztatottságot, a felsőoktatás és az egészségügy struktúráját. De itt arról van szó, hogy a kormány ne állítson valótlanságokat, ne mondja azt, hogy dübörög a gazdaság. Ez a javaslat!

Nem lenne könnyebb meggyőzni az állampolgárokat, hogy menjenek el szavazni, ha a kormány intézkedései mellett ott lennének az ellenzék javaslatai is?

Nincs most választás. A világon nincs még egy olyan hely Magyarországon kívül, hogy egy ciklus kellős közepén, ha egy kormány folytatólagosan ellentétes politikát folytat, mint amit beígért, akkor folyamatosan az ellenzéket molesztálják, operatív programot követelve, ahelyett hogy a hatalom beszámolna arról, hogy mit csinált a pénzzel, és mi van az ő programjával. Mindenhol a gyakorló hatalmon kérik számon a teljesítményét, csak nálunk nem, ez egyedülálló stílus, ilyen hebehurgyaságot életemben nem halottam még!

Nem fél attól, hogy ez a mostani kampány és a népszavazás egy héttel március 15. előtt előidézhet egy kormánybuktató hangulatot, illetve olyan indulatokat kelthet, aminek beláthatatlan következményei lehetnek nemzeti ünnepünkön?

Attól félnék, ha március 9. után lenne a népszavazás. Így lehet riogatni, úgy viszont lehetne akciókat szervezni a népszavazás ellehetetlenítése céljából. A kormány megbuktatására alkotmányos lehetőség nincs, arra pedig csak bolondok buzdítják az embereket, hogy utcaköveket szedjenek fel, vagy építsenek barikádokat. Én nem vagyok a rebellis magatartás híve, és nem tudok arról, hogy bárkik rendbontásokat terveznének.

Legutóbb Kistarcsán arról beszélt, hogy kezdenek ebben az országban a legrosszabb érzései lenni. Mire célzott ezzel?

Arra mondtam, hogy ismét kezdődik a cirkusz a molotovkoktélokkal, írják a névtelen leveleket, néha még nekem is, küldözgetik a porokat, közben kordonnal zárják körbe a Parlamentet, és közben arra gondolok, hogy mindez kinek áll érdekében. Vagy teljesen elszánt és mérlegelésre képtelen csoportokra lehet gondolni, vagy a hatalom oldaláról történnek ezek. Ne feledjük el, hogy már két ével ezelőtt március 15-én kommandósok sétáltak különböző épületek előtt, mikor a miniszterelnök beszélt. Azokat is a szélsőjobbosok küldték oda?

@@
Abban, hogy olyan jelenetek szemtanúi lehettünk az elmúlt két évben, amire ’90 óta nem volt példa, közös a politikai elit felelőssége?

Hagyják már a politikai elit örökös felelősségét, ez ostobaság! Valóban, az apácákon kívül nincsenek élő emberek, akik bűntelenek lennének. Valamennyien, akarva akaratlanul is elkövetünk naponta hibákat, kisebb-nagyobb bűnöket, de aki azt állítja, hogy ezzel az emberek elveszítik a jogukat arra, hogy deviáns lépéseket észrevételezzenek, vagy demokratikus politikai eszközökkel tegyenek ellenük, azok az igazi gazemberek.

Tehát, akkor kizárólag a kormány felelősségét terhelik azok az események, melyek az elmúlt két évben történtek?

Az a tiszteletteljes kérésem, hogy ne fordítsa le a szavaimat szerkesztő úr. Én úgy fogalmazok, ahogy azt az előbb elmondtam. Olyat nem mondtam, amit most ön.

A saját politikai szerepvállalását hogyan tervezi a jövőre nézve? Nem tervezi, hogy belép a Fideszbe?

Miért kellene belépnem? Életemben egy pártnak voltam a tagja méghozzá az SZDSZ-nek, amikor az antikommunizmust mutató párt volt. Egy életben egy párt egyszer elegendő. Nem vagyok pártkatona, és nem adom fel a szuverenitásomat azért, mert az SZDSZ most azt szeretné, hogy lépjek be a Fideszbe. Miért jobb egy átülő, mint amilyen például Fodor Gábor volt? Nincs szükségem arra sem, hogyha betagozódok egy pártba, akkor a következő pillanatban másfél tucatnyi második vonalbeli ember azt képzelné magáról, hogy a főnököm.

Kampányvezetői szerepet elvállalna a 2010-es választásokkor?

Biztos, hogy nem. Ez a népszavazás ügyekről szól, de a választás egész más. Egyébként sem vagyok egy kampányfőnök típus, ezért is vállaltam el úgy ezt a mostani kampányt, mint politikai vezető, mert én csak a politikai mondanivalóval foglalkozom, a mozgósítással, röplapozással nem. Amennyiben még a politikában komolyabb szerephez jutok, az szinte kizárólag a várospolitikában képzelhető el.

Eszerint nincsenek olyan ambíciói, hogy országgyűlési képviselő legyen.

Ilyen ambícióim nincsenek, bár 100 százalékig nem merem kizárni, hogy bekerülök a parlamentbe, mert ha ezt kizárom, és valamilyen okból mégis csak bekerülök, akkor Horn Gábor megint tartja majd a sajtótájékoztatót. De elsősorban várospolitikusnak tartom magam, ahhoz értek, azt csinálom 18 éve.

A beszélgetés, hamarosan megjelenő második részében fővárosi ügyekről kérdezzük Tarlós Istvánt.