Tell Vilmos lehetne

" A vadász ül hosszú méla lesben, vár felajzott nyílra gyors vadat". Ki gondolná, hogy Vörösmarty Szép Ilonkája egy sportszakmai tévedéssel kezdődik?

Ne tessenek töprengeni, a hibát igazán csak egy íjász tudná felfedezni. Mint például Józsa Imre, az angyalföldi József Attila Színház társulatának művésze.

– Csak az íjat lehet felajzani, a nyilat nem – mutat rá a színész a költőóriás jelentéktelen bakijára. Megteheti, hiszen maga is űzi a sportág terepre szabott változatát, noha ezt a tudását színpadon még sohasem hasznosíthatta: apró termete miatt soha nem osztottak rá – se filmen, se színdarabban – sportember-szerepet.

A valóságban annál sportosabb az életvitele. Többször váltott klubot, mint egy élvonalbeli labdarúgó, persze nem a pénz, hanem a sportágak miatt.

– Sportpályafutásomat a Fradiban kezdtem, ahol úszó, majd toronyugró lettem. Középiskolásként a Vasas Dinamó színeiben birkóztam. Nyaranta a Vörös Meteor vitorlásklub tagjaként a kalóz-hajóosztályban versenyeztem. Az íjászattal középiskolásként ismerkedtem meg. Négy esztendeig versenyeztem a Bp. Építők szakosztályában – sorolja az állomásokat, majd ecsetelni kezdi szenvedélyét. – Máig büszke vagyok arra, hogy rövid távokon ifjúsági bajnokságokat nyertem. Aztán jó pár évig nem találkoztam íjjal. Amikor Fótra költöztem, a homokbánya területén láttam embereket, akik íjjal lőnek a céltáblára. Kiderült, létezik Fóton íjász klub, amelynek hamarosan én is a tagja lettem.

Józsa a MTVE ( Magyar Terep és Vadászíjász Egyesület ) színeiben ért el szép eredményeket.
– Fantasztikusan szép sport a terepíjászat – lelkesedik. – Erdőn, mezőn, tiszta levegőben folynak a versenyek, amelyek komoly szellemi és fizikai igénybevételt jelentenek. persze kell hozzá jó szerszám is. A színházi gázsimból vásároltam márkás íjakat. Van egy Yamaha gyártmányú különleges, csigás íjam. Ilyen – tudomásom szerint – nincs több az országban. Aztán van egy Fred Bear íjam is, amit 1953-ban készített a névadó mester. Ezzel a harminc kilós fegyverrel akár egy medvét is le lehetne teríteni.

– Vadászott már vele?

– Ó, azt nem. Csak gyönyörködöm benne. Egyébként is szeretem az állatokat, a lovakat meg különösen. Sok éve hajtok is az Ügetőn, az amatőrök között versenyezve már nyertem is jó néhányszor. Most, a szilveszteri ügetőgálán is csaknem sikerült az élen végeznem, csak fél lóhosszal maradtam le az elsőtől a sztárok meghívásos futamában.
Végül azonban kiderül, hogy a színésznek még egy szenvedélye van, a horgászat. Ő a Fóti Horgászklub elnöke.

– Legnagyobb fogása?

– Pár éve megnyertem a Pannonia Szinkron Kupát. Egy nyolc és fél kiló pontyot fogtam ki, amelynek másfél kiló volt az ikrája – büszkélkedik, igazi horgász módján.

– Színpadon, filmen tudná-e használni különleges sportfelkészültségét?

– Biztos, hogy tudnám. De valahogy sosem gondolnak rám a rendezők. Pedig de szívesen eljátszanám Tell Vilmost…

Azt a bizonyos almát biztosan eltalálná…