Szolidaritás nálunk

Hetek óta mást sem hallunk, mint az egészségügyi pénztárakról szóló törvénytervezet kritikáját: hogy nem szolidáris és különbséget tesz gazdag és szegény között. Közben látok tevékenykedni egy szervezetet, amely szintén nem szolidáris és különbséget tesz ember és ember között.

Nekem nincs semmi bajom a szolidaritással, megértem a hiányát is. Zavaró viszont lépten- nyomon hallani a szolidaritást követelő hangokat, olyanoktól is, akik előszeretettel viselkednek ellenkezőképpen. Miért csak az egészségügy legyen szolidáris, mi egyszerű állampolgárok miért nem? Ha nincsenek különbségek az emberek között, akkor miért vonult a Magyar Gárda Tatárszentgyörgyön, látogatott el Kerepesre, és teremtett feszült hangulat Érpatakon?

A magyarországi roma kisebbség helyzetéről, a Magyar Gárdáról, problémákról és megoldásokról kérdeztem Béki Gabriellát, az SZDSZ országgyűlési képviselőjét, aki péntek este több képviselőtársával együtt elment Kerepesre. Szolidaritásból.

Ön személy szerint miért érezte fontosnak, hogy elmenjen péntek este Kerepesre?

Van egyfajta fenyegetettség a levegőben, és ez nem jó. Azért mentem el Kerepesre, hogy demonstráljam azt a szolidaritást, amit ilyen helyzetben ki kell nyilvánítani.

Nem érzi úgy, hogy ehhez képest kevés képviselő volt jelen péntek este?

Kevesen voltunk mi is, de ezzel szemben megnyugtató, hogy a rendezvény résztvevői sem voltak sokan. Ez elképzelhető, hogy annak is köszönhető, hogy maga a polgármester (Franka Tibor) is elhatárolódott attól, hogy a Magyar Gárda is részt vegyen a településen tartott demonstráción és erre végül nem is került sor (legalábbis szervezett formában nem).

Ön szerint akkor minek köszönhető, hogy a Magyar Gárda az előzetes tervek ellenére szervezetten nem jelent meg végül?

Erről nem engem kellene megkérdezni, hanem a demonstráció szervezőit, illetve a Magyar Gárda vezetőit, ők tudnák megmondani, hogy miért döntöttek így. A polgármester kiállását hallottam és azt abszolút korrektnek tartottam, mert a józan ész mindenképpen azt diktálja, hogy próbáljuk kerülni azokat a helyzeteket, ahol elég egy szikra ahhoz, hogy egy konfliktus kirobbanjon, vagy erősödjön.

Láttam, hogy pénteken hosszasabban beszélgetett a polgármesterrel. Miről folyt a diszkurzus?

Magáról a problémáról volt szó, arról hogy a településen élő romáknak mennyire nehéz a helyzetük. Hiszen nincsen munkájuk, nincsen jövedelmük, óriási a szegénység a körükben. Furcsa mód a polgármester nem is csak a romákról beszélt, hanem magáról a problémáról. Arról, hogy szegénység és a munkanélküliség milyen kilátástalan helyzetet jelent. Azokról a gondokról beszélgettünk, amikkel ő, mint polgármester nap mint nap szembesül.
@@
A Magyar Gárda kapcsán egyesek azt állítják, hogy valamennyi hasznuk van. Hiszen szerepléseikkel aktuális problémákra világítanak rá. Mit szól ehhez?

Ez ijesztően hangzik, ugyanis amit a Magyar Gárda szimbolizál arra alapjaiban nincs szükség ahhoz, hogy egy problémát észrevegyünk. Az én szememben ők az félelemkeltés eszközeivel és szimbólumaival élnek, és ez egyáltalán nem szükséges. Erre a problémára rávilágítani bármelyik polgármesternek, bármelyik civil szervezetnek számtalan lehetősége van. Ahhoz nincs kell egy ilyen Magyar Gárda által gerjesztett félelem, hogy ez a felszínre kerüljön.

Hogy látja, javult valamennyit 2002 óta a romák helyzete Magyarországon?

Érzékelhető javulás nincs, semmilyen területen. Sem a munkanélküli romákat illetően, sem a gyerekeket illetően, akik az iskolában ugyanúgy nem tudják azt a hátrány ledolgozni, amivel indulnak, és ez nagy baj. Van az Új Magyarország program és a Roma intergrációs évtized programja, amiknek a keretében azokból az uniós fejlesztési pénzekből, amik bejönnek Magyarországra, sokkal többet lehetne az integrációra és a felzárkóztatásra fordítani.

Kinek lenne ez a hatásköre?

Ez mindenképpen kormányzati hatáskör és döntés kérdése. Sajnálatos módon többet beszélünk a kérdésről, mint amit ténylegesen tettünk. Bár még beszélni sem eleget beszélünk róla. Amikor megcsináltuk a Parlamentben ezt a Roma integrációs évtized programot, akkor egy kicsit ráirányult a figyelem, de aztán az egyéb gondok és az egyéb tennivalók mint mindig ebben az esetben is a háttérbe szorították ezeket a kérdéseket.

Nem lehet, hogy a parlamenti pártok azért sem mernek nagyon hozzányúlni ehhez a kérdéshez, mert népszerűségvesztéstől tartanak?

Szerintem ezen már túl vagyunk, legalábbis az SZDSZ-re vonatkozóan egyértelműen azt állíthatom, hogy minket már nem befolyásol a népszerűségvesztés gondolata akkor, amikor ezekről a kérdésekről gondolkozunk.

De úgy érzi, hogy Magyarországon még elképzelhető, hogy amikor egy párt felkarolja ezt a kérdést, akkor bizonyos számú szavazatot elveszíthet vele.

Így van. Azt remélem, hogy az SZDSZ ennek ellenére éppúgy kezdeményező lesz, mint amennyire kezdeményező mer lenni más platformok megvalósítását illetően.

A képeket Kroutil Gyula készítette