Győzike, Verebes István, Korda György és sokan mások az egészségügyi reformról

Verebes István – színész, rendező

Az biztos, hogy függetlenül az én véleményemtől hétfőn megszavazzák a törvényt, mert már csak előre menekülhetnek. De az, hogy ennek a kimenetele mi lesz, ahhoz nem értek. Lehet, hogy a kormánynak van igaza lehet, hogy az ellenzéknek. Egyetértek azzal, hogy verseny legyen, de közben arra gondolok, hogy az én negyven éve befizetett pénzemmel kötelessége lenne az államnak elszámolnia és biztosítania az ellenértékét. A legnagyobb hibának azt tartom, hogy ezt az állam nem tudta teljesíteni az elmúlt negyven évben sem, mert nem tudta saját magát sem ellenőrizni egyrészt azért, hogy ne költekezzenek túl, másrészt, hogy ne lopjanak. De ez nem politikafüggő, mert minden egyes rendszerben így volt.

Mécs Imre – politikus (MSZP)

A koalíció példátlan reformokat vállalt fel. Sok évtizedes problémákat kellene rendbe rakni, amihez szakemberek bevonására lenne szükség, ehelyett csak egy rendkívül üres vitatkozásra és marakodásra futotta, de abban bízok, hogy az észszerű módosító javaslataink elősegítik az egészségügyi rendszer elindítását, majd utána észnél kell lenni, hogy az kiforrja magát. Az MSZP álláspontja a közösségen, a közös kockázatvállaláson és a szolidaritás elvén alapul. Én egyébként nem a pénztárakban láttam volna a magánosítás lehetőségét, hanem a szolgáltatók és a szolgáltatás szervezők versenyében. Nem kellett volna a kórházakat, és ágyszámokat korlátozni, hanem versenyzési önállóságot kellett volna adni a szolgáltatóknak, hasonló módon, mint ahogy az Egyesült Államokban történt a ’80-as években.

Korda György – énekes

A kérdés nagyon nehéz, mert nem vagyok tisztában a tervezett reformokkal, és azzal sem, hogy egész pontosan mit is akarnak megreformálni. Nincs egy olyan részletes felvilágosítás, ami megmutatja, hogy mi a jó, és mi a rossz, de kérdezze a feleségemet, ő jobban otthon van a témában.

Balázs Klári – énekes

Szükség van a változásra. Mindenhol a világon fizetni kell az ellátásért. Sehol nem adnak ingyen semmit. Ez csak a kommunizmusban volt szokás. Engem például egyszer 13 ezer dollárért műtöttek Kanadában vakbéllel, pedig volt biztosításom, mert ott dolgoztunk. Szóval valamilyen változtatásra itt is szükség van, de az, hogy hogyan oldják meg az már egy másik kérdés. Szerintem az egészségügy a legnehezebb kérdés.

Dr. Domonkos Tamás – szülész-nőgyógyász

Kidolgozatlannak érzem az egész rendszert. Nem látom biztosítva, hogy a betegeknek jobb lesz így. Ráadásul a betegek nincsenek is kellőkép felvilágosítva, mint ahogy mi orvosok sem. Ha jól tudom az Egyesült Államok egy hasonló dolgot csinál, és több millió ember él olyan szinten, hogy az utcán hal meg.

Győzike – showman

Ez egy nagyon buta, furcsa ország. A csórókat tönkreteszik, ha betegek akkor még vizitdíjat is kell fizetniük, akkor is ha nincs miből. Nem elég szegényeknek a baja, meg kell venni a gyógyszert, és akkor még az orvosnál is fizetniük kell. Nagyon sokat beszélgetek a rajongókkal koncertek után, és legutóbb mesélte egy néni, hogy sorba kellett állnia egy órát  a vizitdíj miatt, majd még egy órát az orvosra várt, aztán még a gyógyszertárban is sorba állhatott. Itt nem hagyják élni az embert. Ennyit a reformokról!

Fricz Tamás – politológus

Az egészségügyi reform, mint állatorvosi ló végtelenül megosztja, kiábrándulttá, kétségbeesetté teszi az embereket és fokozza a szociális elégedetlenséget.
@@
Szolnoki Péter – zenész

„Az egészségügyben minden rendben van elég ha becsukjuk a szemünket.” Ez egy plakát szlogenje és én maximálisan egyet értek vele. A reformról az a véleményem, hogy az emberek nem látnak bele, és ez vele a legnagyobb baj. Egyébként az egészségügy soha nem volt rendben, ezt már csak azért is tudom, mert édesanyám az egészségügyben dolgozik. Egy tény: változásra van szükség!

Dr. Molnár Imre – orvos

Onnan kéne elindulni, hogy aki fizet Tb-t azt meg kéne becsülni, aki farvizeken utazik, azt ki kéne zárni. Aztán érdekes, hogy a több-biztosítós rendszer miért jelenthet megoldást, ha az egybiztosítós rendszer nem működött. Fontos az is, hogy a betegeket, és az orvosokat kellene megkérdezni elsősorban a rendszerről, de minket nem keresett senki. Bár azt is tudja mindenki, hogy, ami most van az nem jó. Ha Fidesz közeli lennék akkor azt mondanám, hogy a Fidesz majd úgy is el fogja törölni, és akkor milyen jó lesz, de nem lesz jó akkor sem! Továbbá az is érdekes, hogy a többség minimálbérre van bejelentve, azután fizet Tb-t, miközben ugyanazt a maximális szolgáltatást várja el, mint az, aki magasabb jövedelem után fizeti a biztosítást. Gondolom az új rendszerrel mindenféle biztosítási kategória lesz, ami teljesen normális. Szóval lehet ennek pozitív oldala is, de tisztázni kéne, hogy mi a fontos: bevétel, vagy valamilyen elvi megfontolás. Mert ha a bevétel a fontos, akkor ez gazdasági kérdés, viszont ha gazdasági kérdésként kezeljük akkor azokat a kapukat kéne becsukni, ahol folyik el a pénz, és nem pedig a kórházakat kellene bezárni. A kórház bezárással ugyanis a teljes egészségügyet el lehet vágni. Arról nem is beszélve, hogy például az én munkahelyemen annyira lecsökkentek az ágyszámok, hogy nem látom biztosítva a betegek nyugodt szakmai ellátását. Nincs hely ahol gyógyítsunk, és a leépítések következtében sokkal kevesebb a nővér, mint amennyire szükség volna. Nem tudom mondtam-e újat, vagy csak sírtam?

Dr. Czeizel Endre – orvos-genetikus

Nagyon becsülöm az egészségügy vezetőit, hogy belefogtak ebbe a reformba, de hősi halottak lesznek. Ezt a reformot 1990-ben kellett volna elkezdni, de a győztes párt, aki mindig megígérte soha nem csinált semmit mert tudták, hogy ez egy népszerűtlen dolog, és mivel mindig meg akarták nyerni a következő választásokat ezért mindig elodázták. Tudjuk, hogy Magyarországon a lakosságra eső orvos szám nagyon nagy, tudjuk azt, hogy a lakosságra eső kórházi ágy sokszorosa több más országénak, mégis mi élünk a legrövidebb ideig az Európai Unión belül, mégis mi vagyunk a beteg nemzet, tehát ez nem az orvos számon, nem a kórházi ágyon múlik, hanem az ellátás színvonalán. Az ellátás színvonala pedig reformokat igényel. Amit akarnak az, mint cél nagyon jó. Az más kérdés, hogy mivel ezt 17 évig elhalasztották, most túl nagy hévvel estek neki, kellő előkészítés nélkül. És persze azért sem egyszerű a helyzet, mert az orvosok anyagi érdekeit eleve sérti a reform, ráadásul az orvosi kamara ugye a Fidesz kezében van, míg az egészségügyet az SZDSZ irányítja, ők pedig ugye eleve nem szertik egymást. Muszáj csinálni, de ebbe bele fognak bukni, viszont 15-20 év múlva úgy fognak rájuk emlékezni, hogy ők legalább elkezdték. Ezért lesznek hősi halottak.

Horváth Ferenc – sportriporter

Nagy probléma, hogy szerintem még azok sem látják át a rendszert, akik szavaznak róla, innentől kezdve én sem látom át. Az egyértelmű, hogy valamit csinálni kell, de nem értem, hogy ha az állam nem tudja működtetni az egészségügyet, akkor hogyan éri meg majd egy tőkésnek, és hogyan éri meg majd nekem, biztosítottnak.

Palcsó Tamás – énekes

Egészségügyi reform? Akkor miről is kéne beszélnem, a vizitdíjról? Ja, hogy a több-biztosítós modellről? Azt olvastam, hogy az Egyesült Államokban éppen most akarnak áttérni az egy biztosítóra, mert a több-biztosítós rendszer nem vált be, ugyanis több millió ember biztosításon kívül rekedt. Ezért kicsit szkeptikus vagyok a reformmal kapcsolatban. Egyébként a vizitdíj, és a kórházi napidíj sem vitte jó irányba a helyzetet, inkább csak káoszt okozott, ezért nem bízok a reformban.

Tabajdi Csaba – politikus (MSZP-és európai parlamenti képviselő)

Az egészségügyet egész Európában megreformálják, ez elkerülhetetlen. Az, hogy ez mennyire lesz hatékony majd a működés során fog megmutatkozni, mert mi egy egészen sajátos magyar modellt dolgoztunk ki.
@@
Bujtor István – színész

Sajnos nem vagyok képben a témát illetően. Fogalmam sincs, hogy miért támogatja a kormány, vagy miért támadja az ellenzék. Az ilyen irányú energiám kimerül abban, hogy igyekszek nem beteg lenni.

Pokorni Zoltán – politikus (Fidesz)

A magyar egészségügy sosem működött hibátlanul, de mára a teljes átláthatatlanság és káosz jellemzi. A több-biztosítós rendszer bevezetését is rendkívül kockázatosnak tartom, hiszen a nemzetközi példák egyértelműen megmutatták, mindig a legszegényebbek, legkilátástalanabbak azok, akik az egészségprivatizáció után egyre nehezebb és reménytelenebb helyzetbe kerülnek.

Filló Pál – politikus (MSZP)

Kisebbségi tulajdonba bejöhetnek biztosítók, de szó sincs arról, hogy több-biztosítós modell lépne be, hiszen akkor klasszikusan önálló biztosítók versengenének. Így viszont állami felügyelet alatt marad az egész rendszer, tehát más a helyzet, mint ahogy eddig, sajnos tévesen, a sajtóban megjelent.

Balsai István – politikus (Fidesz)

Nagyon egyszerű a dolog: ha bármilyen százalékban üzleti felelősséget visel valaki egy biztosítótársaság működéséért, akkor nyilván hangsúlyozott érdeke, hogy a legnagyobb kockázatot jelentő betegségekre hajlamos korosztály, mondjuk a hatvan év felettiek, minél kevesebben legyenek, vagy minél jobban csökkentsék a szolgáltatást. A pénzt nem az egészségesek viszik el a pénztárból, hanem a veszélyeztetettebb korban lévők. Miért vállalna egy biztosító ilyen kockázatot? Gondoljon az autóbiztosításra: olcsóbb lett több biztosítóval a Casco? A nemzeti kockázatközösség, a társadalom egészségének megóvása, megőrzése, megerősítése nem piaci téma. Az, hogy a magyar egészségbiztosítás, mint társadalmi szolidaritás a nemzeti kockázatközösségen alapul, százharminc éve így van, mi ezen sosem akartunk változtatni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy most se legyen változás, ha mégis lenne, visszacsináljuk.

Ungár Klára –politikus (SZDSZ), az OEP főigazgató-helyettese 

Annak ellenére, hogy ezt azt elmúlt években mindenki úgy használta, hogy több-biztosítós modell, ezeket úgy hívják, hogy pénztárak. Tehát több-pénztáras modell. Azzal szembesülök, most már hónapok óta, hogy olyan típusú vádak vagy igaztalan állítások fogalmazódnak meg ezzel a több-pénztáras konstrukcióval szemben, amik teljesen abszurdak. Nem is érti az ember, hogy mi módon védhetné ki, mert annyira rendszeridegen, amit állítanak róla. Amikor azt mondják, hogy ez a modell olyan, mint a chilei rendszer. Ez tökéletesen távol áll az igazságtól. Ez egy európai, kötelező társadalombiztosításra épülő rendszer. A szolidaritási elemek nagyon erősen benne vannak. Tehát jövedelemarányosan kell a járulékokat fizetni, illetve törvényben rögzített normatíva alapján fizet a nyugdíjasok és gyermekek után az állam a költségvetésből az E. alapba, ez már tavaly és idén is így volt. A fejkvóta alapján pedig megy a pénz az emberek után a pénztárakhoz. A fejkvóta kifejezetten aszerint differenciál, hogy ki hány éves, tehát minél idősebb, annál több pénzt fizetnek utána, annál magasabb a fejkvóta. A kötelező társadalombiztosítást és a szolidaritást megkérdőjelezni egy ilyen rendszerben az nehezen érthető. Van más példa. Azt mondják, hogy a pénztárak különbséget fognak tenni szegény és gazdag között. A pénztárak egyáltalán nem fogják tudni, hogy kinek mennyi pénze van. Erre nem lesz lehetőségük, a jövedelmi adatokat nem láthatják. Ezen kívül nincs joguk visszautasítani egyetlen pénztártagot sem. Ellenkezőleg: a pénztártagnak van joga választani a pénztárak között.

@@

Sinkó Eszter – közgazdász

Ez a tervezet a holland modellhez áll közel. Hollandiában kötelező a biztosítási rendszer, a lakosság 100 százalékát próbálják lefedni, de megszabják, hogy milyen szolgáltatásokat kell kapni egy bizonyos befizetett járulékért. Ezzel szemben például az Egyesült Államokban – melynek egészségbiztosítási rendszeréhez szintén gyakran hasonlítják a magyar tervezetet – a lakosság több, mint 17 százalékának egyáltalán nincs biztosítása és még egyszer ennyinek nagyon korlátozott a biztosítása. Például ha valaki rákos beteg lesz, előfordulhat, hogy nem kapja meg a szükséges gyógyszereket, mert az egy nagyon költséges terápia. A magyar modell egy öszvérmegoldás, melynek egyik eleme az, hogy 51 százalékos állami tulajdon áll szemben a 49 százalékos magántulajdonnal. Én azt mondom, hogy az állam nem fogja tudni érdemben befolyásolni a napi működést, hiszen a menedzsment a kisebbségi tulajdonosé. A megosztott tulajdoni helyzet szerintem egy-két év alatt feloldásra kerül, és elmozdul abba az irányba, amit az SZDSZ preferál. Apró lépésenként fognak áttérni, az SZDSZ kívánta struktúrába. Az SZDSZ nem is hagy kétséget afelől, hogy az elfogadott változatot egy 100 méteres távon belül az 50-edik méternél tartó állapotnak tartja. Horváth Ágnes miniszter asszonynak a Beszélő részére adott interjújából veszem a hasonlatot. Azt mondja, hogy ezek egy idő múlva tisztán magántulajdonlású alapok lesznek. Ennek megfelelően később módosítani fogják ezeket a struktúrákat. A befektetőket viszont elriaszthatja az, hogy mi minden nincsen szabályozva, és a koncepció rendezetlensége, pongyolasága, valamint a magyar egészségügyben uralkodó kaotikus helyzet az, ami el fogja riasztani őket. Azt azért lehet tudni, hogy vannak magánbefektetők, akik minden körülmények között piacra akarnak lépni. Azt hiszem, hogy egy konzervatívabb biztosító első körben nem, csak később a második, harmadik körben fog belépni a magyar piacra.

Herényi Károly – politikus (MDF)

Ahhoz, hogy egy törvény sikeres legyen az elfogadását követően, ahhoz kell egy közös jövőkép arról, hogy mit akarunk. Kell egy társadalmi konszenzus, amit a társadalmi viták alapoznak meg. És kell egy szakmai egyeztetés, amit meg a szakmai viták építenek fel. Ennél a törvénynél mind a három hiányzik. Azt tudjuk, hogy ami most van, az rossz. Idáig egyetért mindenki. De hogy ezt hogy kéne átalakítani, ott már nagyon-nagyok a különbségek. Nincs társadalmi egyetértés és nincs szakmai konszenzus sem. Mindenkinek más a véleménye. Egy sor kérdésre pedig nem ad választ a készülő törvény: Mennyi pénz fog így bekerülni az egészségügybe? Az a pénz hogyan hasznosul? Hogyan lehet azt onnan kivenni? Az üzleti alapú érdekeltség, hogy fog ebben a rendszerben megjelenni, hogy fog testet ölteni? Miért lesz ez jó? Miért lesz hatékony? Miért lesz olcsóbb? Az egybiztosítós rendszer működési költsége 1,6 százalék volt az egészre vetítve, a mostani 3,5 – mit kapunk a duplájáért? A több-biztosítós rendszer egyetlen előnye az lehet, hogy a biztosítók abban érdekeltek, hogy minél olcsóbb legyen egy biztosított. És ha a biztosított olcsó, akkor az nyilván egészségesebb is. Ebből az következik, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a megelőzésre, mint a mostani egészségügyi rendszer, amelyik a gyógyításban érdekelt, ahogy az orvosok is a gyógyításban érdekeltek. Társadalmi konszenzus nélkül viszont ez a mostani egy kudarcra ítéltetett törvény.

Gundel-Takács Gábor – műsorvezető

Véleményem természetesen van, de ez egy teljesen átpolitizált kérdés, és én nem akarok politizálni.

Juhász Attila – politológus

Itt folyamatosan összecsúsznak az egyes részterületek a nyilvánosság előtt: a finanszírozás reformja, ami a biztosítási reformot jelenti, és az ellátás reformja, ami például a vizitdíjra, a kórházi napidíjra vonatkozik. Ez az összecsúszás arra vezethető vissza, hogy az egészségügyi reform már többet jelent, egy szakpolitikai kérdésnél, mert az egész reform a kormány stabilitásának függvényévé vált. A Fidesz a kormánybuktatás kérdésévé tette az egészségügyet, és ezt erősítették meg a kormánypártok is, a hosszú hónapokig tartó vita révén. Azt, hogy ez a javaslat mennyire jó csak néhány egészségügyi szakember tudná talán megmondani ebben az országban. Az viszont biztos, hogy az egészségügy problémája, a finanszírozás kérdése sehol a világon nem megoldott kérdés. Ezt a problémát nem lehet megoldani, csak kezelni lehet. Az tény, hogy a politikai viták következtében egy eléggé sajátos magyar megoldás jött létre, ami egy nagyon kevert rendszer a magánbiztosítók és az állami finanszírozás között, de azt nem merném megmondani mennyire jó ez a rendszer.

(Megjegyzés: A politikusok, és a szakértők nyilatkozatai a hirextra.hu-nak adott korábbi exkluzív interjúkból lettek összeválogatva. Köszönet érte a kollégáknak!)