Az egykori Vásártéren, a sortűz helyszínén rendezett gyászünnepségen az SZDSZ és az MSZP képviselői a Himnusz elhangzása után elhelyezték koszorúikat az emlékműnél, majd elhagyták a teret, ezzel jelezve, hogy nem vállalnak közösséget Wittner Máriával, akinek '56-os múltja előtt fejet hajtanak, de mai tevékenységét elutasítják.
Wittner Mária (Fidesz) országgyűlési képviselő, 1956-os forradalmár beszédében sérelmezte, hogy az egykori, "tettüket meg nem bánó véres kezűeket" éppúgy kitüntetik "a módszerváltás utáni demokráciában", ahogyan a diktatúrában tették. "Így kaphatott kitüntetést a salgótarjáni sortűz egyik prominens ÁVH-s levezénylője, dr. Ladvánszky Károly, akinek 75. életévének betöltésekor Lamperth Mónika belügyminiszter adta át a kitüntetést. Életútjának érdeme 131 áldozat, nők, férfiak és gyerekek, 150 sebesült, s mindez csak Salgótarjánban" - mondta.
A képviselő szerint a sortüzeket "ímmel-ámmal tárgyalta a független bíróság, az eredmény majdnem a nullával egyenlő, az igazi főbűnösök kimaradtak a buliból".
"Ezért történhetett meg az, hogy a forradalom 50. évfordulóján, a nulla tolerancia nevében, úgy, mint régen, vérbe fojtották" - tette hozzá.
Az anyákat arra kérte, óvják gyermekeiket, mert, mint fogalmazott, a sortüzes halált felváltotta a lopakodó halál, melyet most úgy hívnak, reform.
Salgótarjánban 51 éve mintegy négyezer fős tömeg tüntetett a Vásártéren a letartóztatott forradalmárok kiszabadítását kérve. A békés tömegre szovjet katonák és karhatalmisták nyitottak tüzet. A sortűznek levéltári források szerint 49 halálos áldozata volt, és mintegy 80-an sebesültek meg. A Pofosz 131-re teszi az áldozatok számát.
Sulyok László, a Pofosz Nógrád megyei elnök-helyettese a gyásznapon azt mondta: 51 esztendő telt el a kettős sortűz óta, és már felejtenünk kellene, de azért sem lehet, mert "nem gondolhatjuk komolyan, hogy ami ma van, az a mi vágyott demokráciánk".
Székyné Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere azt hangsúlyozta, hogy december 8-a annak mementója: nem engedhetjük meg még egyszer olyan hatalom működését, amely sárba tapossa a demokráciát, félelemben tart, besúgásra ösztönöz, elhallgatja az igazságot.
Beszédét azzal a gondolattal zárta: "ha nem is vagyunk egyvéleményűek, salgótarjániak maradunk azért mindnyájan, amit soha nem kellene elfelejtenünk".
