180 éve született a kórházalapító

1844-től tanult a pesti egyetem orvosi karán, s tagja volt az egyetemisták radikális irodalmi mozgalmának. A szabadságharcban nemzetőrként, a Szabolcs vármegyei önkéntes zászlóalj gyógyszertárának parancsnokaként, honvédorvosként, majd a 104. honvédzászlóalj főorvosaként vett részt. Orvosi oklevelét 1852-ben szerezte meg, majd Bécsben szülész és sebészi képesítést szerzett. Politikai múltja miatt azonban kitiltották a császárvárosból és Nagykállóra száműzték, ahol gyakorló orvosként dolgozott, s megalapította a helyi kórházat.
1857-58-ban szakmai továbbképzéssel egybekötött körutazást tett Nyugat-Európában, felkeresve a legnevezetesebb egyetemeket és orvosi intézeteket. 1860-ban megnősült, hat gyermeke közül csupán négy érte meg a felnőttkort, közülük Frigyes neves gazdaságpolitikus, pénzügyminiszter lett.

Korányi 1864-ben amnesztiát kapott, s a pesti tifusz-fiókkórház, majd 1865-től a Rókus Kórház idegosztályának vezetője lett. Ezután megszervezte az I. számú belklinikát, melynek nyugdíjba vonulásáig volt a vezetője. 1884-ben nemességet kapott, 1891-ben a főrendiház örökös tagjának nevezték ki, 1908-ban emelték bárói rangra. Kiváló szakmai tevékenységének elismeréseképpen 1884-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1886-87-ben a pesti egyetem rektora volt.

Számos egészségügyi reformintézkedés szorgalmazója, kidolgozója volt, a belklinikán ő vezette be a laboratóriumi kutatást, a vegyi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokat, indítványára létesítették a gyakornoki intézményt. Előadásaiban, szakirodalmi tevékenységében a leghaladóbb, legkorszerűbb tudományos nézeteket érvényesítette.

Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak, elsőként foglalkozott a relatív szívbillentyű elégtelenséggel. Kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem és a tüdővizsgáló rendelői hálózat. Nevéhez fűződik az 1901-ben Budakeszin megnyílt Erzsébet Szanatórium megtervezése és felépíttetése, melyet közadakozásból hoztak létre és alapítványi formában működtettek a szegény sorsú tüdőbetegek szanatóriumi egyesületének tulajdonaként. Az intézmény 1949-ben vette föl a Korányi nevet, s 1969 óta országos szakmai központként működik. A szanatórium parkjában az alapító tiszteletére születésének 100. évfordulóján, 1927-ben felállították mellszobrát.

Báró Korányi Frigyes 1913. május 19-én hunyt el Budapesten. Szülőfalujában, Nagykállón a Korányi-emlékház falán 1914 óta emléktábla hirdeti a tuberkolózis elleni küzdelem elindítójának emlékét.